:-)

...látnod kellett vna reggel...kimásztam az ágyidból - amit sajnos, miután elmentél, egyedül kellett visszamelegítenem - aztán valami ruhaneműt kaptam magamra, mert azt azért mégsem szerettem vna, ha a konyhán át a kíváncsi szemek az én reggeli buksimat, sőőt...még rosszabb, a kis/nagy hátsómat csodálta vna...ja, és a papucsodat is kölcsön vettem...imádok benne csoszogni...sajna pulcsid nem volt elő, s mivel a szekrényeidben nem turkeszolok, ezért kénytelen vtam a takaróval a hátamon, vállamon kicaplatni a konyhába...és micsoda Drága voltál! mint az igaziak, úgy reggeliztem...kifli-szendó, lekváros fánk (nyammmm!), zöld tea és újság, mindezt a tv előtt, az ágyiban, magamon a takaróval...azt hiszem ebből a majdnem tökéletes reggelből csak Te, de nagyon, hiányoztál! ezért csak "majdnem" tökéletes"...mert utálom amikor elmész, mert utálom, amikor reggel elbúcsúzol tőlem...pedig akár jó is lehetne, mert Melletted ébredhettem, Veled aludhattam el, s Te voltál az, aki lerángatta rólam éjjel a takarót, s Te voltál az, aki ugyanilyen gyors iramban vissza is takartál...és átöleltél és szundi közben is fogtad a kezemet...és reklamáltál, hogy "többet kedden és szerdán" nem hívsz el, mert akkor úgyis belefeldkezek a lökött kórházsorozataimba...bár egy idő után már nem éppen így gondoltad mindezt...nem ezt mondtad, és az arcodon lévő kaján mosoly sem erről tanúskodott...ugyanis a Grace-klinika teljes része alatt az őrületig kényeztettél és ezen voltam én is fordítva...imádni akartam kis tested minden szexi porcikáját...felizgat, amikor könyörögsz, hogy "kicsit hagyjam abba", hogy "most légyszi ne", vagy "várj még egy kicsit"...imádom, amikor azt érzem, hogy jó...imádom, amikor úgy nézel rám...talán mindez azért, mert szeretlek Téged...és bizonnnny! ismét elmosogattam, persze az estéről nem hagytál nekem semmit, pedig tényleg nem esik nehezemre megcsinálni, sőt talán még szeretem is. és összeraktam az ágyit, és megdőlt az állításod, amit tegnap este annyira emlegettél...a gumis lepedőt igenis le lehet húzni, össze lehet gyorsan - akár egy éjszaka alatt - hásmálni és ki lehet húzni az ágyból...hát én reggel valami ilyesmire ébredtem, ugyanis az istenített gumislepedő nagy része Buksim. kerek hátsója alatt figyelt, nem kicsit összegyűrve!:) de megigazítottam ám azt is...valószínűleg, mindezt a "Grace-klinika" alatti feszült figyelem okozta:)...
...és még valami! köszönön, hogy vagy Nekem! köszönöm! lehet, hogy már unod, vagy egy csomószor elmondtam, de nem akarlak elveszíteni! nem-nem...s csak bízok benne, hogy ez így is lesz...
Szeretlek Te Hememókus...nem kicsit...!!!
Csók minden pici porcikádra...külön kiemelve: a szádat, a nyakidat, a cickódat, a pocidat és a fark..cádat:):) Azt hiszem ismét kívánlak...nem kicsit;)
Buksim.

*

...kiszállt a kocsiból, s nem szólt egy szót sem, nem kérdezett, nem...nem...csak átölelt...és szorított magához, egyre jobban és jobban...és megcsókolt...és még jobban ölelt magához...és az illata...az illata magával ragadott... minden egyes percben megszédít...minden egyes találkozásnál újra és újra beleszeretek...ugyan az az érzés fog el, mint akkor...lassan annak is már 2 éve...az az érzés, amit azóta sem lehet semmivel sem összehasonlítani...amihez hasonló azóta sem volt...egy pillanat, egy kósza összenézés...egy mosoly...egy vállakon, és füstfelhőn, és kósza tekinteteken keresztül találkozott két szempár...aztán egy tánc...egy séta...egy kézenfogás...egy átölelés...egy csók...egy búcsú valamikor, egy kissé hűvös, de mégis izgalmas novemberi hajnalon...aztán egy átvirrasztott nap...egy várakozó, egy ábrándozó nap...aztán egy üzenet...aztán még egy...és még egy...majd egy telefonhívás...majd még egy...és sok-sok éjszakába nyúló telefonbeszélgetés...nagy egyetértések, és nagy...nagyon nagy megszeretgetések...sok-sok vallomás...boldog percek, néha fájó pillanatok...akadályok, amelyeket mindig legyőztünk...együtt sok mindenre képesek voltunk...vagyunk...és hiszem, hogy leszünk...és búcsúk, és átsírt vagy éber éjszakák...és fájó hiány...és tompa, de annál jobban a testünk velejéig hasító fájdalom...soha fel nem adás...soha bele nem törődés...újra és újra a magasba emelkedés...hullámvölgyek...nevetés...sírás...ölelés...bújás...szeretés...szerelem...ez vagy Nekem...Minden vagy Nekem...Te vagy a Mindenem...és nem akarlak elveszíteni...nem akarlak...mert szeretlek Téged...nagyon...nagyon...nagyon szeretlek Téged...
Buksim.