Hello Drága!
***
Azt hiszem ez a blog nem is másoknak - bár nem is másoknak szólt, eddig sem - de most különösen csak Neked szól. itt ülök kis szobámtól nem messze, egyedül az egész házban...eddig kajcit gyártottam, remélem jók lettek...majd később teszteljük, vagy legalábbis kis családom egyik fele. én még nem vagyok éhes. és nem tudok neked sem vinni, azaz nem szabad vinnem...
***
...hát tegnap nálam elszakadt azt hiszem a cérna. nem bírom Nélküled. ez komolyan mondom rosszabb minden más kínzásnál...ez kell ahhoz, hogy valóban boldog legyek Veled? hogy boldog lehess Velem? hogy boldogok lehessünk EGYÜTT? tényleg akarod? kérlek Kicsi...ne hazudjál már többet, légy' hozzám nagyon kérlek őszinte...annyi felemás dolgot hallottam már, de ezek ellenére is megbízok benned...ne rúgd fel ezt légyszíves! annyira nagyon szeretlek, annyira nagyon...
***
...de nem akarlak túlszeretni. nem akarom, hogy ismét előforduljon az - csak fordítva - mint az előző kapcsolatomban. engem túlszerettek, azaz én nem szerettem annyira. vagy az már nem is szerelem, hanem egy egészen más érzés volt...és tönkre tett mindent. próbálkoztam tenni ellene, bebeszélni magamnak és megbeszélni magamnak...de sajnos nem ment. ezt a hibát, azt, hogy nem érzünk ugyanúgy, nem akarom mégegyszer átélni. beleőrölnék, ha nem lennél többé nekem...te hogyan érzed ezt? mert én akármilyen sms-t írok neked, akármit mondok neked a telefonban...csak eltereled a szót...terhes vagyok én neked? még így is sok belőlem? még így is a lelkiismeret furdal? de akkor mit akarsz könyörgöm? zárjalak ki az életemből annyira, hogy majd nyáron, ha helyre jössz, jelentkezel? szerinted addigra mi lesz belőlem? semmi. egy nagy semmi. nemhogy árnyék, egy nagy nulla lennék, két lábbal és két kézzel. ne vond meg tőlem legalább azt, hogy üzensz, hogy jelentkezel. nem akarom elhinni, hogy ez csak nekem rossz...nem akarom...
***
...szeretlek Kicsi. nem tudok már mást mondani. és a nyár, nekem olyan messze van, mint egy elérhetetlen, távoli égitest. annyira messze...csak bízni próbálok benned, abban, hogy sikerül, de sajnos most nagyon padlón vagyok. ma még életkedvem sincsen...lehet a láz miatt van, lehet amiatt van, hogy nem vagyok egészségileg sem valami jól...nem tudom. mi lenne velem nélküled? nem vagyok egy nagy szám, ez tény...
***
...de veled mi lenne nélkülem?
***
Hiányzol Drága. Hiányzol.
***
És szereti...szereti...szereti...
***
Buksimanó.
2008. április 30., szerda
2008. április 29., kedd
Kedd
Most már utálom a keddet. amúgy este van, a háttérben éppen a Vészhelyzet szól, vagyis az megy. de egyáltalán nem tudok figyelni rá. azaz semmire sem tudok figyelni. erre a vacak oldalra már tegnap is írtam, kétszer is, de sajnos mindkétszer ledobott és sajnos nem jelentette meg a bejegyzésemet...
Az előbb hívott a Drága...hát simét eddig bírta...sírás nélkül. amúgy sem érzem magamat valami jól, de most aztán tényleg béna. amúgy épp' a szokásos hónap végi megbeszélésen van, azaz inkább már a napzáró vacsin, értekezleten. csülköt fognak kajcizni. nekem is megígérte, hogy egyszer elvisz és eszünk együtt addig, míg ki nem pukkan a hasunk...persze nem voltunk. nem az fáj, hogy nem voltunk, hanem hogy annyi...annyi mindent terveztünk, vagyis inkább én, aztán most meg semmi. olyan reménytelennek tűnik minden. pedig csak észre kellene vennem, vagy felfognom, hogy ez a "dolog" nem megy egyik pillanatról a másikra. ehhez gondolom idő kell...és ahhoz is, hogy mindez bennem tudatosuljon. néha egész jól megy, elfogadom, azaz kicsit túlteszem magamat azon, hogy ennek most így kell történnie...aztán a másik pillanatban meg kétségbeesetten nézem a telefonomat, hogy mikor jelentkezett utoljára...aztán nézem, hogy még mennyi nap van a születésnapomig...aztán sírva fakadok...mert nem bírom a hiányát. nem bírom nélküle. nem fogja a kezemet, ha valamim fáj, nem bújik hozzám úgy, hogy milyen jó illatom van, nem kapok tőle legalább egy héten kétszer cuppanós jóéjtpuszit és nem mondja a szemembe, miközben szorosan átölel, hogy "szeretlek kis Buksimanóm"...
...most abbahagyom az írást, mert nem látok ak önnyeimtől, amik egy jó ideje már kis patakként csordogálnak végig az arcomon. rá kell lassan jönnöm, hogy a szerelem tényleg fáj...nagyon fáj...de talán meglesz az eredménye...
Szereti...
Az előbb hívott a Drága...hát simét eddig bírta...sírás nélkül. amúgy sem érzem magamat valami jól, de most aztán tényleg béna. amúgy épp' a szokásos hónap végi megbeszélésen van, azaz inkább már a napzáró vacsin, értekezleten. csülköt fognak kajcizni. nekem is megígérte, hogy egyszer elvisz és eszünk együtt addig, míg ki nem pukkan a hasunk...persze nem voltunk. nem az fáj, hogy nem voltunk, hanem hogy annyi...annyi mindent terveztünk, vagyis inkább én, aztán most meg semmi. olyan reménytelennek tűnik minden. pedig csak észre kellene vennem, vagy felfognom, hogy ez a "dolog" nem megy egyik pillanatról a másikra. ehhez gondolom idő kell...és ahhoz is, hogy mindez bennem tudatosuljon. néha egész jól megy, elfogadom, azaz kicsit túlteszem magamat azon, hogy ennek most így kell történnie...aztán a másik pillanatban meg kétségbeesetten nézem a telefonomat, hogy mikor jelentkezett utoljára...aztán nézem, hogy még mennyi nap van a születésnapomig...aztán sírva fakadok...mert nem bírom a hiányát. nem bírom nélküle. nem fogja a kezemet, ha valamim fáj, nem bújik hozzám úgy, hogy milyen jó illatom van, nem kapok tőle legalább egy héten kétszer cuppanós jóéjtpuszit és nem mondja a szemembe, miközben szorosan átölel, hogy "szeretlek kis Buksimanóm"...
...most abbahagyom az írást, mert nem látok ak önnyeimtől, amik egy jó ideje már kis patakként csordogálnak végig az arcomon. rá kell lassan jönnöm, hogy a szerelem tényleg fáj...nagyon fáj...de talán meglesz az eredménye...
Szereti...
2008. április 27., vasárnap
Vasárnap /92 days/
Jó reggelt!
Különösképpen Neked Kedves! remélem még - ha nem is szundikálsz már - de pihengetsz még, és gondolom lassan indulandusz az Úr színe elé:-):-)
már én is melóban, kezdenek potyogni a vízipockok, aminek jelen pillanatban nem igazán örülök. kezd alakulni a kedvem, ugyanis reggel szörnyű ballábbal keltem. kb nem is egyel, hanem legalább 3-mal...:-) namindegy. túléltem. reggel a még nem "annyira okos" kutyánk elől szaladtam, mert nincs nagyon kedvem reggelente másodszor is étöltözni a lökött eb miatt...
Amúgy a tegnapi nap, eddigi kis életem egyik legpocsékabb szombatja volt...Édi valahol Győrben volt, én meg otthon pislogattam a négy fal között. "kedves barátném" ugyan megígérte, hogy találkozunk, de aztán "míly meglepő"...mégsem ért rá, ugyanis egy ismételt görbe (gondolom én mindent végighempergős) este után tegnap dolgozott, én nem tudott velem találkozni. azt mondta, majd ma...hát a mai nap, meg nekem nem lesz oké, az is 100%! aztán végülis hugimákkal elmentem ide a közelbe, de Nélküled valahogy semmi sem az igazi. nekem Te vagy az Igazi, nélküled nem találom sehol, pláne egy ilyen estén a helyemet. rossz nagyon...és félek attól, amit tegnap éjjel a telefonban mondtam:
-mi lesz, ha a szülinapom is majd a feledés homályába merül, és egyedül ér el a negyed évszázad?
-mi lesz, ha közben rájössz, hogy mégsem én kellek, hogy egyáltalán nem kellek...vagy nem vagyok elég jó, vagy mást találsz?
-mi lesz akkor?
...nah, abbafejezem a nyüszögést. csak tudod hiányzol. nem kicsit...
...szereti és jó lenne, ha ezt nem felejti...
Pusy: Buksiman.
Különösképpen Neked Kedves! remélem még - ha nem is szundikálsz már - de pihengetsz még, és gondolom lassan indulandusz az Úr színe elé:-):-)
már én is melóban, kezdenek potyogni a vízipockok, aminek jelen pillanatban nem igazán örülök. kezd alakulni a kedvem, ugyanis reggel szörnyű ballábbal keltem. kb nem is egyel, hanem legalább 3-mal...:-) namindegy. túléltem. reggel a még nem "annyira okos" kutyánk elől szaladtam, mert nincs nagyon kedvem reggelente másodszor is étöltözni a lökött eb miatt...
Amúgy a tegnapi nap, eddigi kis életem egyik legpocsékabb szombatja volt...Édi valahol Győrben volt, én meg otthon pislogattam a négy fal között. "kedves barátném" ugyan megígérte, hogy találkozunk, de aztán "míly meglepő"...mégsem ért rá, ugyanis egy ismételt görbe (gondolom én mindent végighempergős) este után tegnap dolgozott, én nem tudott velem találkozni. azt mondta, majd ma...hát a mai nap, meg nekem nem lesz oké, az is 100%! aztán végülis hugimákkal elmentem ide a közelbe, de Nélküled valahogy semmi sem az igazi. nekem Te vagy az Igazi, nélküled nem találom sehol, pláne egy ilyen estén a helyemet. rossz nagyon...és félek attól, amit tegnap éjjel a telefonban mondtam:
-mi lesz, ha a szülinapom is majd a feledés homályába merül, és egyedül ér el a negyed évszázad?
-mi lesz, ha közben rájössz, hogy mégsem én kellek, hogy egyáltalán nem kellek...vagy nem vagyok elég jó, vagy mást találsz?
-mi lesz akkor?
...nah, abbafejezem a nyüszögést. csak tudod hiányzol. nem kicsit...
...szereti és jó lenne, ha ezt nem felejti...
Pusy: Buksiman.
2008. április 26., szombat
Mennyi is?
Azt hiszem még 93 nap. igen bizony...a szülinapomig.
Áhhh, amúgy kész frászban vagyok, mert 1 év és 5 hónap alatt ez a második olyan szombat, hogy nem találkozok a Kedvessel. tulajdonképpen az első még tavaly májusban volt, amikor Tiesto-ra mentem...de akkor is összefutottunk picit, meg másnap bepótoltuk. de most? most mi lesz? most nem pótoljuk be...azaz nem most. vagy nem holnap. és ő elment a főnökkel és annak fiacskájával Győrbe, valami koncertre...hát a fene esz meg, hogy mi lehet vele. hogy hogy nézhet ki? biztosan istenien, mert nekem ő még egy szexuális pizsamában is valószínűleg szexuális lenne. vagy a játszós ruhájában. vagy akárhogyan. most meg? más nőnenmű lények is legeltethetik rajta a szemüket, hiszen csak annyit látnak, hogy egyedül van, egy isteni pasi, nő nélkül, mosolyog és...nem bírom ki! nem gondoltam, vagy hittem van, hogy ennyire elő tud belőlem jönni a zöld szörnyeteg. bár szerintem ilyen mértékig, amennyire bennem van vagy előbukkan, még elviselhető. ettől függetlenül el sem tudom mondani, hogy mennyire féltem őt. mindentől. a széltől, a fénytől, a fáktól, az élettől, másoktól...mikor lesz már velem? ugye lesz még velem? ugye leszel még velem? ugye akarsz még engem? ugye nem találsz mást? ugye nem keresel mást? és ugye ha valaki úgy mosolyog rád, te mondod majd, hogy neked nem kell...Téged várnak. és nem csábulsz el...én maximálisan bízok benned, de féltelek. nagyon-nagyon féltelek. mindennél jobban...hátha jön még egy olyan, mint amilyen én voltam azon a bizonyos füstüs éjszakán, ott a tánctér szélén...hátha lesz mégegy szemtelen, huncut és bájos kislányka, akit majd szépnek tartasz? aki majd levesz a lábadról? tudod, hogy azt nem bírnám ki? ugye nem lesz? ugye nem???
Szereti.
Nagyon szereti, és a fene eszi meg, hogy egyedül kell lennie. nem is azért, mert egyedül kell lennie, hanem mert NÉLKÜLE. NÉLKÜLED kell lennem...várlak ám...megvárlak...de kérlek, akkor Te is...
Szereti...
És félti, mint az állat.
Szereti...
És vigyázás magadra. NEM KICSIT, HANEM NAGYOOON!
.
.
.
Buksim.
Áhhh, amúgy kész frászban vagyok, mert 1 év és 5 hónap alatt ez a második olyan szombat, hogy nem találkozok a Kedvessel. tulajdonképpen az első még tavaly májusban volt, amikor Tiesto-ra mentem...de akkor is összefutottunk picit, meg másnap bepótoltuk. de most? most mi lesz? most nem pótoljuk be...azaz nem most. vagy nem holnap. és ő elment a főnökkel és annak fiacskájával Győrbe, valami koncertre...hát a fene esz meg, hogy mi lehet vele. hogy hogy nézhet ki? biztosan istenien, mert nekem ő még egy szexuális pizsamában is valószínűleg szexuális lenne. vagy a játszós ruhájában. vagy akárhogyan. most meg? más nőnenmű lények is legeltethetik rajta a szemüket, hiszen csak annyit látnak, hogy egyedül van, egy isteni pasi, nő nélkül, mosolyog és...nem bírom ki! nem gondoltam, vagy hittem van, hogy ennyire elő tud belőlem jönni a zöld szörnyeteg. bár szerintem ilyen mértékig, amennyire bennem van vagy előbukkan, még elviselhető. ettől függetlenül el sem tudom mondani, hogy mennyire féltem őt. mindentől. a széltől, a fénytől, a fáktól, az élettől, másoktól...mikor lesz már velem? ugye lesz még velem? ugye leszel még velem? ugye akarsz még engem? ugye nem találsz mást? ugye nem keresel mást? és ugye ha valaki úgy mosolyog rád, te mondod majd, hogy neked nem kell...Téged várnak. és nem csábulsz el...én maximálisan bízok benned, de féltelek. nagyon-nagyon féltelek. mindennél jobban...hátha jön még egy olyan, mint amilyen én voltam azon a bizonyos füstüs éjszakán, ott a tánctér szélén...hátha lesz mégegy szemtelen, huncut és bájos kislányka, akit majd szépnek tartasz? aki majd levesz a lábadról? tudod, hogy azt nem bírnám ki? ugye nem lesz? ugye nem???
Szereti.
Nagyon szereti, és a fene eszi meg, hogy egyedül kell lennie. nem is azért, mert egyedül kell lennie, hanem mert NÉLKÜLE. NÉLKÜLED kell lennem...várlak ám...megvárlak...de kérlek, akkor Te is...
Szereti...
És félti, mint az állat.
Szereti...
És vigyázás magadra. NEM KICSIT, HANEM NAGYOOON!
.
.
.
Buksim.
2008. április 25., péntek
Így örülök, ni!!!
Szóval igen! így örülök, ni!:-):-):-):-):-)
Köszönöm, hogy ma meglátogattál...régen voltam ennyire boldog...nagyon örültem ám neked Kicsi! remélem láttad...ahogyan megpillantottalak az ajtóban, ahogyan lehajtott kis buksival trappoltál be az ajtón, s mégis mosolyogtál...annyira édes voltál, hogy el sem tudod képzelni! tudod, hogy ezzel a kis meglepivel, azzal, hogy magamhoz ölelhettelek, hogy magadhoz öleltél, hogy megcsókoltál, ahogyan néztál rá azokkal a csodálatos szemeiddel...fokozzam még? nagyon örültem neked! de szerintem ezt láttad rajtam...mert nem azért nem szólaltam meg, mert nem lepett meg...hanem mert elakadt a szavam a boldogságtól...sírni tudtam volna örömömben. tudom, hogy 1 hét nem a világ vége, de nélküled minden perc ólomlábon vánszorog...jó volt látni. és ahogyan rám néztél...lehet én láttam rosszul, de az szerelmes nézés volt...köszönöm...s ugye csak rám nézel így?
köszönöm.
Szereti. nem kicsit szereti. és attól függetlenül, hogy láttalak, hiányzol ám! mindennél jobban...és nem akarlak elveszíteni! egy ilyen kis csodát nem...nem adom másnak. azt nem bírnám ki...
Csókica.
Köszönöm, hogy ma meglátogattál...régen voltam ennyire boldog...nagyon örültem ám neked Kicsi! remélem láttad...ahogyan megpillantottalak az ajtóban, ahogyan lehajtott kis buksival trappoltál be az ajtón, s mégis mosolyogtál...annyira édes voltál, hogy el sem tudod képzelni! tudod, hogy ezzel a kis meglepivel, azzal, hogy magamhoz ölelhettelek, hogy magadhoz öleltél, hogy megcsókoltál, ahogyan néztál rá azokkal a csodálatos szemeiddel...fokozzam még? nagyon örültem neked! de szerintem ezt láttad rajtam...mert nem azért nem szólaltam meg, mert nem lepett meg...hanem mert elakadt a szavam a boldogságtól...sírni tudtam volna örömömben. tudom, hogy 1 hét nem a világ vége, de nélküled minden perc ólomlábon vánszorog...jó volt látni. és ahogyan rám néztél...lehet én láttam rosszul, de az szerelmes nézés volt...köszönöm...s ugye csak rám nézel így?
köszönöm.
Szereti. nem kicsit szereti. és attól függetlenül, hogy láttalak, hiányzol ám! mindennél jobban...és nem akarlak elveszíteni! egy ilyen kis csodát nem...nem adom másnak. azt nem bírnám ki...
Csókica.
2008. április 24., csütörtök
Nem mondom, hogy nem fáj...
Kicsi!
Nem mondom, hogy nem fáj, hisz' azzal magamnak és neked is hazudnék, mert IGEN! rettentően fáj...rossz, hogy nem ölelhetlek át, hogy nem bújhatok hozzád, hogy esténként nem kapom meg azt a bizonyos jóéjtpuszit tőled, hogy a BK-t egyedül, pizsiben, és hüppögve nézem végig, hogy nincs, aki bátorítson a jelenlétével, ha kell, hogy nincsen mellettem az az ember, akiért a csillagokat is lehoznám, ha kell egyenként, az égről... de nagyon jól tudom, hogy neked is éppen annyira, ha nem jobban pocsék érzés ez, mint nekem...és tudod így, hogy azért kell "néhány" nap, hét rosszat vagy fájdalmat és kétségbeesést, és sírást és reménytelenséget, és hiányt és félelmet kibírni, vagy elfogadni...mert érzem, hogy most akarod. hogy akarsz jól lenni, hogy akarsz boldog lenni, hogy akarsz újra nevetni, örülni minden kis apróságnak, hogy akarsz örülni az életnek, ami nem áll meg, amiből még neked is nagyon-nagyon sok van hátra, s akarsz újra az a mosolygós, pimasz, szexi, bátor, szeretnivaló, életvidám...emberke lenni, amilyen valójában is vagy. hát ezért bírom ki, és ezért nem adom fel, és nem hátrálok meg, és ezért sírok inkább egyedül és mutatom, hogy megy...és ezért nem engedlek el, és ezért aggódok és féletelek minden egyes kis pillanatban, és azért...mert egyre többször írod azt, hogy...végigcsinálod...és menni fog...és te is bízol ebben, és megcsinálod...és azt, hogy...boldog lehess végre...most ezt írtad, hogy: "boldogok lehetünk"...ez nekem már öröm. egy kicsi öröm..."lehetünk"...Te és Én?...hát ezért naná...NANÁ (emléxel?:-)), hogy menni fog...és ezért nem bántasz. ezek miatt mind, amiket leírtam most. bizony. és nem haraxom rád, nem bántottál, tehát nincs mit megbocsátanom...nincs mit...maximum ha újra ölelsz, majd szorosabbn légyszi'...vagy inkább akkor majd többet el se engedj...jó? Jó Kicsi?
Szeret.
Nem mondom, hogy nem fáj, hisz' azzal magamnak és neked is hazudnék, mert IGEN! rettentően fáj...rossz, hogy nem ölelhetlek át, hogy nem bújhatok hozzád, hogy esténként nem kapom meg azt a bizonyos jóéjtpuszit tőled, hogy a BK-t egyedül, pizsiben, és hüppögve nézem végig, hogy nincs, aki bátorítson a jelenlétével, ha kell, hogy nincsen mellettem az az ember, akiért a csillagokat is lehoznám, ha kell egyenként, az égről... de nagyon jól tudom, hogy neked is éppen annyira, ha nem jobban pocsék érzés ez, mint nekem...és tudod így, hogy azért kell "néhány" nap, hét rosszat vagy fájdalmat és kétségbeesést, és sírást és reménytelenséget, és hiányt és félelmet kibírni, vagy elfogadni...mert érzem, hogy most akarod. hogy akarsz jól lenni, hogy akarsz boldog lenni, hogy akarsz újra nevetni, örülni minden kis apróságnak, hogy akarsz örülni az életnek, ami nem áll meg, amiből még neked is nagyon-nagyon sok van hátra, s akarsz újra az a mosolygós, pimasz, szexi, bátor, szeretnivaló, életvidám...emberke lenni, amilyen valójában is vagy. hát ezért bírom ki, és ezért nem adom fel, és nem hátrálok meg, és ezért sírok inkább egyedül és mutatom, hogy megy...és ezért nem engedlek el, és ezért aggódok és féletelek minden egyes kis pillanatban, és azért...mert egyre többször írod azt, hogy...végigcsinálod...és menni fog...és te is bízol ebben, és megcsinálod...és azt, hogy...boldog lehess végre...most ezt írtad, hogy: "boldogok lehetünk"...ez nekem már öröm. egy kicsi öröm..."lehetünk"...Te és Én?...hát ezért naná...NANÁ (emléxel?:-)), hogy menni fog...és ezért nem bántasz. ezek miatt mind, amiket leírtam most. bizony. és nem haraxom rád, nem bántottál, tehát nincs mit megbocsátanom...nincs mit...maximum ha újra ölelsz, majd szorosabbn légyszi'...vagy inkább akkor majd többet el se engedj...jó? Jó Kicsi?
Szeret.
Kicsi vers, mintha Tőled nekem...:-)
Varró Dániel: Mozi
Gyere, nevető szemü, airwave-es leheletü!
Bús lovagod ma terád váregyedül a pattogatottkukorica-szagu moziban,
ahova csupa pár jár;
lépkedek ide-oda idegesen én itt,
jaj, úgy tépi a szivemet a szerelem is,
ahogyan a jegyeket a nénik.
Gyere na, hisz íme,
a nap kisütött kint,
fűt a tavasznak a láza,
vége a télnek, a depinek,
a lomb is zöld,
és tele van a pláza,
gyöngy vagy a sok bizsu-cicababa közt te -mennek már odabent,
gyönyörűm, az előzetesek, nosza, jöszte!
Kukorica, perec és a kóla kezünkbe,
zsebembe jegyért kotorászom,
így be a sor közepére,
amíg megy a halivudi jelenet a vásznon;
és míg könnybe a mozi szeme lábad,
lerugod a papucsodat,
és a puha szék tetejére teszed föl a lábad.
Betege vagyok a szerelemnek,
a vágynak, az érintésed is éget,
amikor a kezem és a te kezed is ugyanoda nyúl be a kukorica végett,
fölhevít, és amikor elveszed,
űrt hagy -nem tudok én ma a filmre figyelni miattad,
olyan gyönyörű vagy.
Szép a te szemed, ugye tudod,
és a szád, és szép a te fogad és a nyelved,
amivel a popcornt ízleled, amit a te szép kezed a zacsiból elvett;
legurul a nyakadon a kukoricamorzsa,
elnyeli ott ez a kis szakadék, a halálban is édes a sorsa.
Két kibujó telihold a trikód ködleple alatt a te melled,
barna, akárcsak az alkonyi fény a te bőröd,
a szoliban ilyen lett.
Jaj, milyen oktalan állat az ember,
vágy az ölében örökkön dudorodik,
és a szive teli szerelemmel.
Cicamica, mit tegyek,
annyira édes a mosolyod,
akárcsak a kóla.
Édes a szerelem,
a vágy lólába ha néha kilóg is alóla…
Baromira gagyi ez a jelenet is éppen,
gyere,
szerelemnek örülni hajoljál össze te velem a sötétben.
(...imádok, és szeretnék még veled sokat-sokat moziba menni, s kicsit olyan, mintha rólunk írták vna...Rólad és Rólam...)
Gyere, nevető szemü, airwave-es leheletü!
Bús lovagod ma terád váregyedül a pattogatottkukorica-szagu moziban,
ahova csupa pár jár;
lépkedek ide-oda idegesen én itt,
jaj, úgy tépi a szivemet a szerelem is,
ahogyan a jegyeket a nénik.
Gyere na, hisz íme,
a nap kisütött kint,
fűt a tavasznak a láza,
vége a télnek, a depinek,
a lomb is zöld,
és tele van a pláza,
gyöngy vagy a sok bizsu-cicababa közt te -mennek már odabent,
gyönyörűm, az előzetesek, nosza, jöszte!
Kukorica, perec és a kóla kezünkbe,
zsebembe jegyért kotorászom,
így be a sor közepére,
amíg megy a halivudi jelenet a vásznon;
és míg könnybe a mozi szeme lábad,
lerugod a papucsodat,
és a puha szék tetejére teszed föl a lábad.
Betege vagyok a szerelemnek,
a vágynak, az érintésed is éget,
amikor a kezem és a te kezed is ugyanoda nyúl be a kukorica végett,
fölhevít, és amikor elveszed,
űrt hagy -nem tudok én ma a filmre figyelni miattad,
olyan gyönyörű vagy.
Szép a te szemed, ugye tudod,
és a szád, és szép a te fogad és a nyelved,
amivel a popcornt ízleled, amit a te szép kezed a zacsiból elvett;
legurul a nyakadon a kukoricamorzsa,
elnyeli ott ez a kis szakadék, a halálban is édes a sorsa.
Két kibujó telihold a trikód ködleple alatt a te melled,
barna, akárcsak az alkonyi fény a te bőröd,
a szoliban ilyen lett.
Jaj, milyen oktalan állat az ember,
vágy az ölében örökkön dudorodik,
és a szive teli szerelemmel.
Cicamica, mit tegyek,
annyira édes a mosolyod,
akárcsak a kóla.
Édes a szerelem,
a vágy lólába ha néha kilóg is alóla…
Baromira gagyi ez a jelenet is éppen,
gyere,
szerelemnek örülni hajoljál össze te velem a sötétben.
(...imádok, és szeretnék még veled sokat-sokat moziba menni, s kicsit olyan, mintha rólunk írták vna...Rólad és Rólam...)
95 nap /csütörtök-04.24./
Széles Iza: Senki más (9 és 1/2 randi filmzene)
http://www.youtube.com/watch?v=kauBErzPOKU&feature=related (magyar)
http://www.youtube.com/watch?v=YKPBonYheIw&feature=related (angol)
Tavon úszó jég, a szerelem,
Tűnhet könnyűnek egy messzi hegyen,
Jobb ha léptem halk és óvatos még,
Mintha újra csak belehullnék.
Hány valakit nyelt el a mély,
S hány percet ami nélküled élt,
Itt semmit sem ér!
(Refr.:)Benned megtaláltam mindent,
Amit Te is csak bennem látsz!
Tudd hogy senki más nem ér hozzám el,
Így már nem veszítessz el,
Nem veszitlek el!
Puha könnyű kéz a takaró,
Ami minket rejt, várj csak egy szó:
Ettől olvad fel egy befagyott tó,
Nincs több, mert csak ez olyan jó.
Hány kavicsot hord el a szél,
S hány esküt dobsz, mit újra ígérsz,
Míg oda nem érsz.
Benned megtaláltam mindent,
Amit te is csak bennem látsz!
Most már senki más nem ér hozzám el,
Így már nem veszítessz el,
És én nem veszitlek el!
Ami volt, ami vár, ami jó, ami jár,
Csak Tőled elég legyen még!
Ilyen nap, ilyen év,
Ilyen hajnal és éj,
Sosem perzselt még!
Benned megtaláltam mindent,
Amit Te is csak bennem látsz!
Most már senki más nem ér hozzám el,
Így már nem veszítessz el!
Benned megtaláltam mindent,
Amit Te is csak bennem látsz!
(Ugye látsz!)
Most már senki más nem ér hozzám el,
Így már nem veszítessz el!
Nem veszitlek el!
(Nem veszítlek el.)
Nem veszítlek el!...
Édi!
Nem akarlak elveszíteni...nem akarlak...nem...nem...
Szereti...nagyon...mindennél jobban szereti...
...
http://www.youtube.com/watch?v=kauBErzPOKU&feature=related (magyar)
http://www.youtube.com/watch?v=YKPBonYheIw&feature=related (angol)
Tavon úszó jég, a szerelem,
Tűnhet könnyűnek egy messzi hegyen,
Jobb ha léptem halk és óvatos még,
Mintha újra csak belehullnék.
Hány valakit nyelt el a mély,
S hány percet ami nélküled élt,
Itt semmit sem ér!
(Refr.:)Benned megtaláltam mindent,
Amit Te is csak bennem látsz!
Tudd hogy senki más nem ér hozzám el,
Így már nem veszítessz el,
Nem veszitlek el!
Puha könnyű kéz a takaró,
Ami minket rejt, várj csak egy szó:
Ettől olvad fel egy befagyott tó,
Nincs több, mert csak ez olyan jó.
Hány kavicsot hord el a szél,
S hány esküt dobsz, mit újra ígérsz,
Míg oda nem érsz.
Benned megtaláltam mindent,
Amit te is csak bennem látsz!
Most már senki más nem ér hozzám el,
Így már nem veszítessz el,
És én nem veszitlek el!
Ami volt, ami vár, ami jó, ami jár,
Csak Tőled elég legyen még!
Ilyen nap, ilyen év,
Ilyen hajnal és éj,
Sosem perzselt még!
Benned megtaláltam mindent,
Amit Te is csak bennem látsz!
Most már senki más nem ér hozzám el,
Így már nem veszítessz el!
Benned megtaláltam mindent,
Amit Te is csak bennem látsz!
(Ugye látsz!)
Most már senki más nem ér hozzám el,
Így már nem veszítessz el!
Nem veszitlek el!
(Nem veszítlek el.)
Nem veszítlek el!...
Édi!
Nem akarlak elveszíteni...nem akarlak...nem...nem...
Szereti...nagyon...mindennél jobban szereti...
...
2008. április 23., szerda
***
Lehet, hogy csak egy szimpla kórház, azon kívül pedig egy agyonmagyarázott orozatról van szó, ami valamivel nagyobb hangsúlyt fektet az érzelmekre, mint elődje...de nagyon jó és szerintem tartalmas gondolat hangzott el benne tegnap...
.
.
.
"Sohasem késő elengedni, és újrakezdeni!"
.
.
.
Ja, és attól függetlenül, hogy a Barátok köztöt nem tartom az egyik legizgalmasabb sorozatnak, és egyébként sem tartozik a legizgalmasabb műsorok közé...Veled, még azt is boldogan és lelkesen néztem. Összebújva. Ahamm...mert úgy szerettem nézni. Szeretném még nézni...nem is BK a lényeg, hanem az az ölelés, ahogyan közben magadhoz húztál, s az a pillantás, ami nekem szólt, amikor felemeltem Rád kis szöszi buksifejemet...
.
.
.
HIÁNYZOL KICSIII!!!
.
.
.
"Sohasem késő elengedni, és újrakezdeni!"
.
.
.
Ja, és attól függetlenül, hogy a Barátok köztöt nem tartom az egyik legizgalmasabb sorozatnak, és egyébként sem tartozik a legizgalmasabb műsorok közé...Veled, még azt is boldogan és lelkesen néztem. Összebújva. Ahamm...mert úgy szerettem nézni. Szeretném még nézni...nem is BK a lényeg, hanem az az ölelés, ahogyan közben magadhoz húztál, s az a pillantás, ami nekem szólt, amikor felemeltem Rád kis szöszi buksifejemet...
.
.
.
HIÁNYZOL KICSIII!!!
96 nap /04.23.-szerda/
Ismét én. mondjuk ki lenne más, úgyhogy tulajdonképpen ez egy felesleges kör volt, de mindegy:-) jelen pillanatban még munkában, de szerencsére hamarosan ende ennek is...na nem mintha most annyira örülnék ennek, ugyanis amíg itt vagyok, addig legalább - ha nem is mindig - de nagyjából elfoglalom, vagy lefoglalom magamat. de amint hazaérek, sőt már a hazafelé úton is azon jár a agyacskám, hogy ma vajon beszélünk-e, mi lehet a Kedvessel, hogy van Ő...mit csinálhat éppen...hát nagyon remélem, hogy jól van, s nem dolgozta agyon magát és nem mászkál alig felöltözve sehova sem, mert ahogyan reggel hallottam a hangját, hát nem tűnt valami bíztatónak. aggódok érte. minden nappal egyre jobban...ki fogja ápolgatni, ha megbetegszik? ki fogja simogatni azt a drága buksi fejét, ha lefekszik majd? és ki fogja majd fogni a kezét, akkor is ha beteg? én mindezt boldogan megtenném...remélem tudja. remélem Tudod. s azt is, hogy ha én nem lehetek veled, s nem foghatom azt a mancsit, a mancsidat, amit majd egyszer,mad sosem akarok, sohasem fogok elengedni...akkor ugye más sem fogja? beleőrülnék. azt hiszem, én így még senkit sem féltettem, mint most és ezelőtt és ezután...ŐT! TÉGED!
...ma amúgy ismét előjött belőlem a férfigyűlölő nőszemély...de Te ez alól is kivételt képeztél. akármilyenek is a férfiak, nekem Te vagy az Igazi és a tökéletes. jó, tudom, hogy olyan nincs, és egyikünk sem hibátlan, de amikor melletted lehettem, amikor el tudtunk feledkezni az élet gondjairól, s bajainkról, akkor én is tökéletesnek éreztem magamat a tökéletes pasim mellett. melletted. az nagyon jó érzés tudott ám lenni!!!
Ja, a szülinapomon is annak szeretném magam érezni ám! melletted! csak és kizárólag melletted!
.
.
.
Édi...hiányzol és szereti...nem kicsit szereti...hanem nagyon-nagyon szereti...
Csók: Buksimanó.
...ma amúgy ismét előjött belőlem a férfigyűlölő nőszemély...de Te ez alól is kivételt képeztél. akármilyenek is a férfiak, nekem Te vagy az Igazi és a tökéletes. jó, tudom, hogy olyan nincs, és egyikünk sem hibátlan, de amikor melletted lehettem, amikor el tudtunk feledkezni az élet gondjairól, s bajainkról, akkor én is tökéletesnek éreztem magamat a tökéletes pasim mellett. melletted. az nagyon jó érzés tudott ám lenni!!!
Ja, a szülinapomon is annak szeretném magam érezni ám! melletted! csak és kizárólag melletted!
.
.
.
Édi...hiányzol és szereti...nem kicsit szereti...hanem nagyon-nagyon szereti...
Csók: Buksimanó.
2008. április 22., kedd
97 nap /április 22./
Kicsi!
Épp azon tanakodok, hogy írjak neked vagy ne. nem azért gondolkodok, mert nem lenne mit írnom, dehogyis...ha alkalmam és lehetőségem lenne rá, folyamatosan csak és kizárólag Neked írnék megállás nélkül, hisz' annyira hiányzol, hogy elmondani sem tudom. nagyon. és még annál is jobban...
Remélem lassan Te is abbafejezed a melót, nehogy megerőltesd kis testedet, ami számomra az etalon, az a bizonyos mérce...ami olyan magasra került általad, hogy nehéz lenne utánad bárkire is azt mondanom, hogy "ejj, nem rossz"...nagyon nehéz. vagyis nem, mert eszem ágában sincs senkire sem ezt mondani, továbbá eszem ágában sincs senkire sem mégcsak ránézni sem. dehogyis. nekem azt hiszem a látóköröm nagyon beszűkült irányodba. nem látok és nem is akarok kis életemben már mást, csak Téged látni. lehet, hogy nyakatekertek ezek a mondatok, de tudom, hogy Te már ismersz annyira, hoyg ki tudod még ezeket is bogozni...
Amúgy ma nem törpént velem semmi figyelemre méltó. délelőtt konyhatündéreskedtem, egy új receptet próbáltam ki...és azért, hogy ha majd végre megkérsz, hogy főzzek neked valami finomat, mondjuk a szülinapomon, majd el tudjalak rendesen kápráztatni. ilyenekkel. és másokkal:-) meg azzal, hogy most majd megerőltetem és rábeszélem magamat arra, hogy azok a bizonyos reggeli vagy inkább nekem esti felülések nem is lennének annyira hiábavalók. hogy még jobban tetszek neked. na, azért aztán mindent...
Aztán délután kis szőrgombócnak vettem pórázt, amitegyenlőre szívből utál és harcol vele, de talán az udvari séták megteszik a hatásukat, és lassanként az utcára is ki lehet vele lépni anélkül, hogy átesnék a saját kucsámon:-) aztán igénybe vettem a technika vívmányaként múltkor már emlegetett szerkezetet, és szerintem most nem járt túl az eszemen. nem viccelt meg, és megfelelő árnyalatú lettem...remélem:-)
...
Hátt Drágám, azt hiszem a blogból mára ennyi, most írok Neked egy üzit, mert már nagyon nem bírom és csak remélem, hogy este hallhatom azt a drága hangodat, mert hiányzol. rossz nélküled!
...
Szereti Édit.
Épp azon tanakodok, hogy írjak neked vagy ne. nem azért gondolkodok, mert nem lenne mit írnom, dehogyis...ha alkalmam és lehetőségem lenne rá, folyamatosan csak és kizárólag Neked írnék megállás nélkül, hisz' annyira hiányzol, hogy elmondani sem tudom. nagyon. és még annál is jobban...
Remélem lassan Te is abbafejezed a melót, nehogy megerőltesd kis testedet, ami számomra az etalon, az a bizonyos mérce...ami olyan magasra került általad, hogy nehéz lenne utánad bárkire is azt mondanom, hogy "ejj, nem rossz"...nagyon nehéz. vagyis nem, mert eszem ágában sincs senkire sem ezt mondani, továbbá eszem ágában sincs senkire sem mégcsak ránézni sem. dehogyis. nekem azt hiszem a látóköröm nagyon beszűkült irányodba. nem látok és nem is akarok kis életemben már mást, csak Téged látni. lehet, hogy nyakatekertek ezek a mondatok, de tudom, hogy Te már ismersz annyira, hoyg ki tudod még ezeket is bogozni...
Amúgy ma nem törpént velem semmi figyelemre méltó. délelőtt konyhatündéreskedtem, egy új receptet próbáltam ki...és azért, hogy ha majd végre megkérsz, hogy főzzek neked valami finomat, mondjuk a szülinapomon, majd el tudjalak rendesen kápráztatni. ilyenekkel. és másokkal:-) meg azzal, hogy most majd megerőltetem és rábeszélem magamat arra, hogy azok a bizonyos reggeli vagy inkább nekem esti felülések nem is lennének annyira hiábavalók. hogy még jobban tetszek neked. na, azért aztán mindent...
Aztán délután kis szőrgombócnak vettem pórázt, amitegyenlőre szívből utál és harcol vele, de talán az udvari séták megteszik a hatásukat, és lassanként az utcára is ki lehet vele lépni anélkül, hogy átesnék a saját kucsámon:-) aztán igénybe vettem a technika vívmányaként múltkor már emlegetett szerkezetet, és szerintem most nem járt túl az eszemen. nem viccelt meg, és megfelelő árnyalatú lettem...remélem:-)
...
Hátt Drágám, azt hiszem a blogból mára ennyi, most írok Neked egy üzit, mert már nagyon nem bírom és csak remélem, hogy este hallhatom azt a drága hangodat, mert hiányzol. rossz nélküled!
...
Szereti Édit.
2008. április 21., hétfő
98 nap - 04.21. /hétfő/
Nem azért írom a mai dátumot ilyen nagyon lelkesen, hanem mert ha a Kedves csak rápillant, egyszerre tudja, hogy melyik napon írtam...hát igen. hétfőn. azaz ma. nem tudom, hogy minden nap olvassa-e, de legalább tudja, hogy mi van velem...nah, ez a nap is nagyon kész. elvileg úgy indult, hogy tök nyugis és langyos nap lesz...ami így is volt egészen kb. délután 3 óráig, aztán elindult a pocikinvázió, a kávéfőzés, a hülyeségek, a familiárisan hiperpigmentáltak...aztán kész. k.o.
Most azért már vége lehetne ennek. előbb sms-eztem a Drágával, jó tudni, hogy ha nem is látom, de legalább tudok róla, tudom, hogy mi van vele, hogy jól van, hogy jó helyen van. és tudnia kell, hogy várom, hogy mindennél jobban várom ŐT! És at is tudnia kell, hogy mindennél jobban bízok benne, mert látom, hogy végre akarja, hogy most ha nem is teljesen még, de kezdi összeszedni magát...bízok benne, és ebben az egészben. az egész megoldás megoldásában. lehet, hoyg ezek most nagy szavak, de nem tudom már elképzelni nélküle az életem. azaz biztosan el tudnám, csak nem akarom. nem akarom elveszíteni őt. ennyi várakozást megér, ennyi várakozást és könnyet megér, mert szeretem. mindennél jobban. ahogyan még soha-soha senkit...és minden egyes kis megmozdulásomat, amit érte tettem, vagy a kapcsolatunk miatt, csak szeretetből...azaz nem is...hanem szerelemből tettem. inkább kibírom ezt a pár keserves, sírós és könnyekben, de bizakodásban teli hónapokat, mintsem elveszítsem. oroszlán a csillagjegyem és egyébként is. a küzdős típus vagyok...tulajdonképpen is életem során, nagyon küzdenem, még semmiért sem kellett, mindent mindig megkaptam, minden mindig úgy volt, ahogyan akartam, ahogyan szerettem volna. néha ugyan mondták szüleim, hogy eljön majd az az idő, amikor majd akkor veszem észre a dolgokat, vagy akkor értékelem, amikor meg kell érte küzdeni...ez valami ilyen. beleőrülnék, a elveszíteném. jó leszek hozzá. jó leszek Hozzád. mindig. és nem várok el semmit, hogy letegyél a asztalra. csak szeretetet. szerelmet. odaadást. amiből-mégha bonyodalmak, és fura kapcsolat/ok/ között, alatt is-de maximálisan kaptam. és...és...szóval várok. és gondolatban minden kis pillanatban fogom a kezét...fogom a kezedet!
Szereti...
Most azért már vége lehetne ennek. előbb sms-eztem a Drágával, jó tudni, hogy ha nem is látom, de legalább tudok róla, tudom, hogy mi van vele, hogy jól van, hogy jó helyen van. és tudnia kell, hogy várom, hogy mindennél jobban várom ŐT! És at is tudnia kell, hogy mindennél jobban bízok benne, mert látom, hogy végre akarja, hogy most ha nem is teljesen még, de kezdi összeszedni magát...bízok benne, és ebben az egészben. az egész megoldás megoldásában. lehet, hoyg ezek most nagy szavak, de nem tudom már elképzelni nélküle az életem. azaz biztosan el tudnám, csak nem akarom. nem akarom elveszíteni őt. ennyi várakozást megér, ennyi várakozást és könnyet megér, mert szeretem. mindennél jobban. ahogyan még soha-soha senkit...és minden egyes kis megmozdulásomat, amit érte tettem, vagy a kapcsolatunk miatt, csak szeretetből...azaz nem is...hanem szerelemből tettem. inkább kibírom ezt a pár keserves, sírós és könnyekben, de bizakodásban teli hónapokat, mintsem elveszítsem. oroszlán a csillagjegyem és egyébként is. a küzdős típus vagyok...tulajdonképpen is életem során, nagyon küzdenem, még semmiért sem kellett, mindent mindig megkaptam, minden mindig úgy volt, ahogyan akartam, ahogyan szerettem volna. néha ugyan mondták szüleim, hogy eljön majd az az idő, amikor majd akkor veszem észre a dolgokat, vagy akkor értékelem, amikor meg kell érte küzdeni...ez valami ilyen. beleőrülnék, a elveszíteném. jó leszek hozzá. jó leszek Hozzád. mindig. és nem várok el semmit, hogy letegyél a asztalra. csak szeretetet. szerelmet. odaadást. amiből-mégha bonyodalmak, és fura kapcsolat/ok/ között, alatt is-de maximálisan kaptam. és...és...szóval várok. és gondolatban minden kis pillanatban fogom a kezét...fogom a kezedet!
Szereti...
2008. április 19., szombat
Még, hogy jó idő lesz ma...brrr...
Így van. ezzel voltak tele az újságok, aztán úgy látszik mégis csak a nagy semmi maradt, vagy éppen jutott nekünk a jóidőből. pedig most már nagyon kellene...
...ma van az utolsó nap. az utolsó, hogy "hivatalosan"?, vagy úgy láthatom, hogy még "szabad". nem tudom hogyan lesz. olyan reménytelennek tűnik így nélküle az élet. azaz mégsem nélküle, hanem a testi közelsége, az érintése, a folyamatos tudat nélkül, hogy velem van. valami megoldás viszont kell...és ha ez az, ám legyen...majd megpróbálom, s neki is javaslom, úgy felfogni, mintha "csak" küldföldön lenne, és a pénz és egyéb dolgok miatt az üzenetváltás sem lesz olyan sűrű, mint egyébként, s talán az egyszeri, hetentei telefonváltás mégiscsak megengedett...remélem megengedett lesz. és mire kezdenék majd teljesen becsavarodni, majd ott fog állni előttem, és megint boldog lehetek vele...láláláláááá...inkább nem írok tovább, mert dolgozok, és nem venné ki túl jól, vagy mókásan a dolog, ha nekiállnék bőgni, vagy éppen itt a pult védelmében hüppögni:-)
Basszus...sosem lesz nyár.
Legyen már nyár.
Nemis...inkább lennék már VELE!
.
.
.
.
.
Szereti...
...nem kicsit...
...nagyon!!!
...ma van az utolsó nap. az utolsó, hogy "hivatalosan"?, vagy úgy láthatom, hogy még "szabad". nem tudom hogyan lesz. olyan reménytelennek tűnik így nélküle az élet. azaz mégsem nélküle, hanem a testi közelsége, az érintése, a folyamatos tudat nélkül, hogy velem van. valami megoldás viszont kell...és ha ez az, ám legyen...majd megpróbálom, s neki is javaslom, úgy felfogni, mintha "csak" küldföldön lenne, és a pénz és egyéb dolgok miatt az üzenetváltás sem lesz olyan sűrű, mint egyébként, s talán az egyszeri, hetentei telefonváltás mégiscsak megengedett...remélem megengedett lesz. és mire kezdenék majd teljesen becsavarodni, majd ott fog állni előttem, és megint boldog lehetek vele...láláláláááá...inkább nem írok tovább, mert dolgozok, és nem venné ki túl jól, vagy mókásan a dolog, ha nekiállnék bőgni, vagy éppen itt a pult védelmében hüppögni:-)
Basszus...sosem lesz nyár.
Legyen már nyár.
Nemis...inkább lennék már VELE!
.
.
.
.
.
Szereti...
...nem kicsit...
...nagyon!!!
2008. április 18., péntek
Kék nyakörv
Kék nyakörv. ennél butább címet, ha akartam sem találhattam volna. igazából talán azért éppen ez lett, mert kedves kiskutyimnak itt figyel előttem a nyakörve, ami tulajdonképpen kék. hát ezért. és a Kedves csináltatott a kis blökinek névtáblát, aztán azt szerkesztettem fel rá...de egyenlőre még itt figyel velem szemben. élmény lesz újra rá tenni, hiszen egy kis búgócsiga veszett el abban az állatban, annyira pörgős lett:-)
Ma szerencsére nem melózom, majd csak holnap. tegnap bejött melóhelyre a Drága, hát majdnem elsírtam magamat a boldogságtól. ezenfelül ma és holnap is szeretne találkozni velem. aztán egy darabig semmi? még a találkozás nélküli dolgot valahogyan, ha sírva, keseregve is, de kibírom, de azt, hogy egyáltalán nem tudok róla semmit...azt azért nem. remélem ő sem akarja majd ezt így...szeretem basszus. nem kicsit. és semmi más nem jár kis szöszi buksimban csak az, hogy meg tudja csinálni, hogy ezt most tényleg akarja, és hisz ebben a megoldában, ebben a verzióban. én is hiszek benne...muszály, hiszen enélkül valóban nem megy...és várom már a 25. születésnapot. azt mondta, azt majd boldogan, s együtt ünnepeljük. semmi másra nem vágyom jobban. érte bármire képes lennék, s talán ez a 3 hónap is a kapcsolatunk javára válik.
...még soha-soha nem szerettem így senkit. és akármit mondd, akármit is képzel magáról...hát még engem sem szerettek így, velem még nem törődtek így...belehalnék, ha nem lenne nekem, ha esetleg elveszíteném...ezen okok miatt ezzel nem is számolok, erre nem is gondolok.
...most azt hiszem nem folytatom, mert annak csak ismét sírás lesz a vége. inkább örülök annak, hogy este látom, s magamhz ölelhetem. ez mindennél többet ér, ez mindennél többet jelent nekem.
Ugye olvasod ezt Kicsi? Ugye?
Várni foglak.
Csak Téged.
Téged.
Szeretlek.
Buksifejű.
Ma szerencsére nem melózom, majd csak holnap. tegnap bejött melóhelyre a Drága, hát majdnem elsírtam magamat a boldogságtól. ezenfelül ma és holnap is szeretne találkozni velem. aztán egy darabig semmi? még a találkozás nélküli dolgot valahogyan, ha sírva, keseregve is, de kibírom, de azt, hogy egyáltalán nem tudok róla semmit...azt azért nem. remélem ő sem akarja majd ezt így...szeretem basszus. nem kicsit. és semmi más nem jár kis szöszi buksimban csak az, hogy meg tudja csinálni, hogy ezt most tényleg akarja, és hisz ebben a megoldában, ebben a verzióban. én is hiszek benne...muszály, hiszen enélkül valóban nem megy...és várom már a 25. születésnapot. azt mondta, azt majd boldogan, s együtt ünnepeljük. semmi másra nem vágyom jobban. érte bármire képes lennék, s talán ez a 3 hónap is a kapcsolatunk javára válik.
...még soha-soha nem szerettem így senkit. és akármit mondd, akármit is képzel magáról...hát még engem sem szerettek így, velem még nem törődtek így...belehalnék, ha nem lenne nekem, ha esetleg elveszíteném...ezen okok miatt ezzel nem is számolok, erre nem is gondolok.
...most azt hiszem nem folytatom, mert annak csak ismét sírás lesz a vége. inkább örülök annak, hogy este látom, s magamhz ölelhetem. ez mindennél többet ér, ez mindennél többet jelent nekem.
Ugye olvasod ezt Kicsi? Ugye?
Várni foglak.
Csak Téged.
Téged.
Szeretlek.
Buksifejű.
2008. április 16., szerda
Szerda...
Szerda van. és végre ettem, mert kedves barátném elrángatott kajálni, mert nem bírta nézni, amit művelek magammal:-( hmm, nem is értem...
Amúgy itthon vagyok, próbálok nem túl sokat gondolkodni, azaz inkább jár ezerrel az agyam, mert muszály. azt hiszem, egy olyan próbát fogunk mindketten a Kedvessel most kiállni, ami biztosan nem lesz egyszerű, biztosan lesznek nehéz, percek, napok, hetek...holott már a mai is rohadt nehéz, hiszen tegnap óta nem láttam...de ha ez az ára annak, hogy végül tényleg boldogok és felszabadultak lehessünk egymás mellett, lehessen mellettem...én képes vagyok erre. azt hiszem, hogy menni fog...muszály mennie. mert ha szeret - pedig azt mondja - akkor valahogyan helyre kell, hogy rázódjon. én maximálisan bízok benne, és ahogyan elnézem, vagy a szavaiból kiveszem, ő is bízik már legalább egy kicsit magában. talán boldog 25. születésnapom lesz. talán már vele lesz...nagyon szeretném...nincs, azaz nem lenne annál nagyobb ajándék, minthogy Ő legyen mellettem...nem kellene akkor nekem semmi más...a világ összes kindcs kevés ahhoz, amit ő ér nekem...nekem a MINDENEM. és nagyon-nagyon bízok benne, hogy az is marad. ha van ilyen szó, akkor örökre.
Szeretem.
Szeretlek. Hisz', tudom, hogy olvasod a blogomat...és talán ezzel is megkönnyítjük majd egymás helyzetét, hogy tudjuk, hogy mi van a másikkal, hogy jól van és alakul. mondjam úgy, hogy gyógyul? igazából teljesen mindegy, hogy melyik szót használom...várom nagyon. 3 hónap eltelik. azaz 3 és fél.
Szeretlek.
Szeretlek.
Szeretlek.
Szeretlek.
Szeretlek.
Csók: Buksifejű.
Amúgy itthon vagyok, próbálok nem túl sokat gondolkodni, azaz inkább jár ezerrel az agyam, mert muszály. azt hiszem, egy olyan próbát fogunk mindketten a Kedvessel most kiállni, ami biztosan nem lesz egyszerű, biztosan lesznek nehéz, percek, napok, hetek...holott már a mai is rohadt nehéz, hiszen tegnap óta nem láttam...de ha ez az ára annak, hogy végül tényleg boldogok és felszabadultak lehessünk egymás mellett, lehessen mellettem...én képes vagyok erre. azt hiszem, hogy menni fog...muszály mennie. mert ha szeret - pedig azt mondja - akkor valahogyan helyre kell, hogy rázódjon. én maximálisan bízok benne, és ahogyan elnézem, vagy a szavaiból kiveszem, ő is bízik már legalább egy kicsit magában. talán boldog 25. születésnapom lesz. talán már vele lesz...nagyon szeretném...nincs, azaz nem lenne annál nagyobb ajándék, minthogy Ő legyen mellettem...nem kellene akkor nekem semmi más...a világ összes kindcs kevés ahhoz, amit ő ér nekem...nekem a MINDENEM. és nagyon-nagyon bízok benne, hogy az is marad. ha van ilyen szó, akkor örökre.
Szeretem.
Szeretlek. Hisz', tudom, hogy olvasod a blogomat...és talán ezzel is megkönnyítjük majd egymás helyzetét, hogy tudjuk, hogy mi van a másikkal, hogy jól van és alakul. mondjam úgy, hogy gyógyul? igazából teljesen mindegy, hogy melyik szót használom...várom nagyon. 3 hónap eltelik. azaz 3 és fél.
Szeretlek.
Szeretlek.
Szeretlek.
Szeretlek.
Szeretlek.
Csók: Buksifejű.
2008. április 12., szombat
Zima van
***Itt volt egy bejegyzés. egy szombat délelőtti bejegyzés, de kitöröltem. hosszú volt, meg...csak annyi, hogy nem tudok Nélküle élni. megpróbálkoztam vele, azaz csak a gondolatával, eljátszadoztam úgy, hogy mi lenne ha...mi lenne? nem tudom. nem élném túl. azaz mindent túl lehet élni. ezt nem biztos. szeretem. istenem, csak venné észre, csak vennének jó orányt a dolgok. akkor már nem is kérnék mást...istenem...semmi mást nem kérnék én...semmi mást...szeretem. szeretlek! Hallod??? Szeretlek.***
2008. április 10., csütörtök
Ismét nincs cím
Szóval ez ennyi. hogy ismét nincs cím. és kedvem sem most már. a Drága megírta, hogy esze ágában sincs engem elvinni sehova sem. hát ez "fantasztikus". remélem itthon megesz szép lassan a fene és megőrülök. valami ilyesmire számítok. nem is számítok, de ez lesz. engem miért nem lehet sehova sem elvinni? miért nem lehet velem nappal megjelenni? gázos a fejem? vagy randa vagyok talán ennyire? vagy mivan? és most az sem érdekel, ha olvassa...mert gondolom valamikor biztosan fogja majd. és a pár nappal ezelőtti bejegyzésemet sem töröltem ki. tőlem akár a...akárki is elolvashatja. most aztán sikerült rossz kedvet csinálnia nekem. vagy már alapban is az volt lehetséges. legszívesebben kiugranék az ablakon, aztán lesz ami lesz. velem miért nem törődik senki? engem miért nem szeret senki? jó, lehet, hogy most kicsit szélsőségesen gondolkodok, dehát ez van. ezt érzem. és nem lesz jobb...engem biztosan titkolni kell. meg eldugni, hogy ne vegyenek észre. biztosan van nálam jobb is, nem kételkedem ebben, de hát akkor miért velem...áhh, de hagyjuk is. azt hiszem én ma már nem jelentkezek. nem bírok itthon lenni, mert szép lassacskán megőrülök. nincs feladatom. nincs dolgom. nem tudok mit csinálni. valaki ettől boldog, én viszont az őrület határát súrolom. este jó vagyok. hmmm...
Ez ennyi.
Ez ennyi.
Csak nem jön a tavasz?
Csak nem? csak de. remélem végre, mert kezd elegem lenni a hűvös, csípős, deres, fázós, zimás...és még hadd ne soroljam, hogy milyen időből. szóval ez ennyi:-)
Ma szerencsére, vagy nem szerencsére, de szabadnap van. holnap meg holnapután meló, aztán 2 nap szabad. ohh, hurrá!:-) amúgy azért írtam, hogy lehet, hogy nem szerencse, hogy ma szabinap van, mert igazából fogalmam sincs, hogy mit csináljak. barátnémat hívtam vmi kis du.-i programra, de másik barátnéjával fog csavarogni vmerre...úgyhogy marad a halál unalom ITTHON! na ez az, ami engem totálisan be tud fordítani. ellenkező esetben, mondjuk ha kedves Pasasmasasom (na, ezt elolvassa, biztosan elájul), szóval ha vele kellene lennem, vagy éppen vele lehetnék, hát akár egy hetet is kibírnék otthon, itthon, bárhol. mindjárt meg is kérdezem a Kedvest, hogy nem akar-e elvinni magával du. melóba. biztosíthatom róla, hogy jól fogok viselkedni és okos kicsilányka leszek. mindt mindig természetesen. úgy, ahogyan tegnap este is. például. nem volt és nem is lehetett panaszra okom...s csak remélni tudom, hogy fordítva is igaz...hmmm, hmmm...
...
Annyira szép idő van, ilyenkor szerintem még a hormonok is megérzik, hogy "valami van a levegőben"...meg máshol is. meg amúgy is. mehetnékem van. mondjuk valami szép helyre, vagy érdekesre, vagy szimplán az állatkertbe. mert ahhoz ugyebár senki sem elég öreg. vagy fiatal. az mindenkinek való. állatok az állatkertben...hűűhh, azt hiszem kezdek valóban becsavarodni, és akkor meg aztán mi lesz? valakinek normálisnak is kell maradni a családban...de nevess! tudom, hogy nem én leszek épp' az!:-)
Na, azt hiszem ma több okosságra nem vagyok képes. úgy érzem, ez is sok volt már...vagy?
Na csókica a családnak!
Neki meg egy hatalmas nagy pusssszancsot küldök! Oda, ahova szeretné:-)
(lehet, erre a bejegyzésre ki kellene biggyeszteni a 18-as karikát...)
Ma szerencsére, vagy nem szerencsére, de szabadnap van. holnap meg holnapután meló, aztán 2 nap szabad. ohh, hurrá!:-) amúgy azért írtam, hogy lehet, hogy nem szerencse, hogy ma szabinap van, mert igazából fogalmam sincs, hogy mit csináljak. barátnémat hívtam vmi kis du.-i programra, de másik barátnéjával fog csavarogni vmerre...úgyhogy marad a halál unalom ITTHON! na ez az, ami engem totálisan be tud fordítani. ellenkező esetben, mondjuk ha kedves Pasasmasasom (na, ezt elolvassa, biztosan elájul), szóval ha vele kellene lennem, vagy éppen vele lehetnék, hát akár egy hetet is kibírnék otthon, itthon, bárhol. mindjárt meg is kérdezem a Kedvest, hogy nem akar-e elvinni magával du. melóba. biztosíthatom róla, hogy jól fogok viselkedni és okos kicsilányka leszek. mindt mindig természetesen. úgy, ahogyan tegnap este is. például. nem volt és nem is lehetett panaszra okom...s csak remélni tudom, hogy fordítva is igaz...hmmm, hmmm...
...
Annyira szép idő van, ilyenkor szerintem még a hormonok is megérzik, hogy "valami van a levegőben"...meg máshol is. meg amúgy is. mehetnékem van. mondjuk valami szép helyre, vagy érdekesre, vagy szimplán az állatkertbe. mert ahhoz ugyebár senki sem elég öreg. vagy fiatal. az mindenkinek való. állatok az állatkertben...hűűhh, azt hiszem kezdek valóban becsavarodni, és akkor meg aztán mi lesz? valakinek normálisnak is kell maradni a családban...de nevess! tudom, hogy nem én leszek épp' az!:-)
Na, azt hiszem ma több okosságra nem vagyok képes. úgy érzem, ez is sok volt már...vagy?
Na csókica a családnak!
Neki meg egy hatalmas nagy pusssszancsot küldök! Oda, ahova szeretné:-)
(lehet, erre a bejegyzésre ki kellene biggyeszteni a 18-as karikát...)
2008. április 8., kedd
Buksifejű, mi?
Szóval igen. Buksifejű, mi? Drága vagy, hogy megváltoztattad a jelszavadat...és hogy engem, rólam nevezted el Drága...hmmm, hát csak szeretni tudlak emiatt! meg úgy amúgy is:-)
...
Gondoltam írok most ide kicsit, úgyis kb. 1hete erre sem néztem, annyi dolgom volt. dolgoztam, meg kiskucsázni kellett, meg szerelmezni kellett...azaz azt nem kellett, mert szívesen teszem, akár egész nap szerelmeznék, ha végre nyernék, azaz inkább Ő nyerne azon a lottón és akkor remélem nem kellene semmit sem csinálni, csak lógatni a lábunkat a Kubai óceánparton...mmm...azért nem lenne rossz. kicsit jó lenne. vagyis inkább nem is kicsit:-) remélem egyszer oda is eljutok. eljutunk. egyedül nem megyek én már sehova sem!
Amúgy most túl sok ihlet nincsen bennem, a gondolataim irányában változatlanok, és szerintem, azaz nem is szerintem, hanem tuti azok is maradnak még úgy kb. 50 évig. vagy ha tovább élünk, akkor még tovább. ez ennyi!:-D
Szombaton sikerült hisztis kislányt játszanom, azaz nem is hisztist, hanem inkább szipogós, arceltakarósat. de nem direkt volt. megnéztük azt a filmet, aztán megállapította, hogy egy csajszifilm, meg picit nyálas is...jó, rendben van, szerintem is...de igazából minden igazi nő, azaz lány egy ilyenre vágyik. hogy jön a nagy Ő, sok keveredéssel, meg bonyodalommal, meg sírással, de végül az övé lesz...abban a ruhában, amire egész életében várt, amiről egész életében álmodozott, abban, amelyet azzal akar viselni, akivel az életét akarja. hát igen...a bonyodalmak, a sírások, a keveredések megvannak, megvoltak...és a NAGY Ő...az Igazim is megvan...csak rajta múlik, hogy meg is marad-e, hogy meg is maradok-e...aztán a fehér ruha...nemtudom...régebben nem akartam, az egész ellen úgy tiltakoztam, ahogyan csak lehetett. pedig lett volna rá lehetőségem. akár már 2 éve nyáron abban libeghettem volna, vagy múlt nyáron, ha nem vetek véget ANNAK. de semmi értelme nem lett vna...egy szép, és egész életben álmodozott ruha miatt nem szédíthetek valakit, akivel elmúlt. szóvala fehér ruci akkor egy időre stornozva lett, és akkor toppant be a Drága! aki aztán rendesen mindent összezavart. nem is összezavart, inkább átértékelte, vagyis átértékeltem mindazt, amit eddig elvként fogtam fel. megváltozott a véleményem sok dologról, sokmindenről. sokkal nyugodtabb, türelmesebb, átgondoltabb lettem. ez muszály. kell. nekem kell. nekem ő kell. csak remélni tudom, hogy ő is fordítva valahogy így gondolja...és a fehér ruha? hát nem tudom, hogy nekem valaha lesz-e olyanom? mert mással nem kell, vele meg nem tudom...lesz-e még egyszer olyan bátor, vagy vakmerő, vagy...mindegy is. túlélem azért anélkül is, max. a szívecském egy picit összeszorul, amikor ilyent látok...sebaj! majd csak alakul valahogy.
Csak megmaradjon nekem...most ez a lényeg. és azt hiszem most nem beszélek, azaz írok többet, mert már így is túlragoztam a dolgot.
...
Csak, hogy tudja, hoyg mennyire fontos nekem, azért írom le. csak azért. meg azért, hogy ne felejtse el, várok rá, a türelmem nem fogy el...és szeretem. mindennél jobban. egyszer a szélvédőjére is kapott kis üzenetet, kis fehér cetlire. na...annyira szeretem...
Kicsilányka.
...
Gondoltam írok most ide kicsit, úgyis kb. 1hete erre sem néztem, annyi dolgom volt. dolgoztam, meg kiskucsázni kellett, meg szerelmezni kellett...azaz azt nem kellett, mert szívesen teszem, akár egész nap szerelmeznék, ha végre nyernék, azaz inkább Ő nyerne azon a lottón és akkor remélem nem kellene semmit sem csinálni, csak lógatni a lábunkat a Kubai óceánparton...mmm...azért nem lenne rossz. kicsit jó lenne. vagyis inkább nem is kicsit:-) remélem egyszer oda is eljutok. eljutunk. egyedül nem megyek én már sehova sem!
Amúgy most túl sok ihlet nincsen bennem, a gondolataim irányában változatlanok, és szerintem, azaz nem is szerintem, hanem tuti azok is maradnak még úgy kb. 50 évig. vagy ha tovább élünk, akkor még tovább. ez ennyi!:-D
Szombaton sikerült hisztis kislányt játszanom, azaz nem is hisztist, hanem inkább szipogós, arceltakarósat. de nem direkt volt. megnéztük azt a filmet, aztán megállapította, hogy egy csajszifilm, meg picit nyálas is...jó, rendben van, szerintem is...de igazából minden igazi nő, azaz lány egy ilyenre vágyik. hogy jön a nagy Ő, sok keveredéssel, meg bonyodalommal, meg sírással, de végül az övé lesz...abban a ruhában, amire egész életében várt, amiről egész életében álmodozott, abban, amelyet azzal akar viselni, akivel az életét akarja. hát igen...a bonyodalmak, a sírások, a keveredések megvannak, megvoltak...és a NAGY Ő...az Igazim is megvan...csak rajta múlik, hogy meg is marad-e, hogy meg is maradok-e...aztán a fehér ruha...nemtudom...régebben nem akartam, az egész ellen úgy tiltakoztam, ahogyan csak lehetett. pedig lett volna rá lehetőségem. akár már 2 éve nyáron abban libeghettem volna, vagy múlt nyáron, ha nem vetek véget ANNAK. de semmi értelme nem lett vna...egy szép, és egész életben álmodozott ruha miatt nem szédíthetek valakit, akivel elmúlt. szóvala fehér ruci akkor egy időre stornozva lett, és akkor toppant be a Drága! aki aztán rendesen mindent összezavart. nem is összezavart, inkább átértékelte, vagyis átértékeltem mindazt, amit eddig elvként fogtam fel. megváltozott a véleményem sok dologról, sokmindenről. sokkal nyugodtabb, türelmesebb, átgondoltabb lettem. ez muszály. kell. nekem kell. nekem ő kell. csak remélni tudom, hogy ő is fordítva valahogy így gondolja...és a fehér ruha? hát nem tudom, hogy nekem valaha lesz-e olyanom? mert mással nem kell, vele meg nem tudom...lesz-e még egyszer olyan bátor, vagy vakmerő, vagy...mindegy is. túlélem azért anélkül is, max. a szívecském egy picit összeszorul, amikor ilyent látok...sebaj! majd csak alakul valahogy.
Csak megmaradjon nekem...most ez a lényeg. és azt hiszem most nem beszélek, azaz írok többet, mert már így is túlragoztam a dolgot.
...
Csak, hogy tudja, hoyg mennyire fontos nekem, azért írom le. csak azért. meg azért, hogy ne felejtse el, várok rá, a türelmem nem fogy el...és szeretem. mindennél jobban. egyszer a szélvédőjére is kapott kis üzenetet, kis fehér cetlire. na...annyira szeretem...
Kicsilányka.
2008. április 3., csütörtök
Azt hiszem csütörtök
Szóval azt hiszem, hogy csütörtök. mármint az van ma. csütörtök. bár ennek nagyjából, és nem nagyjából sincs semmi jelentősége...
Előbb tömtem pocakomba valami ebédnek létszó, azt hiszem szénhidrátot és egyéb nem oda illő dolgokat is tartalmazó kaját, ami történetesen tészta volt. remélem az elkövetkezendő 3 hónapban ilyennel nem kell találkoznom olyan szempontból, hogy pl. megeszem...pampalampalammm...
...
Gondolom olvassa a kis Drága ezt a bejegyzésemet is, akkor neki üzenem, hogy imádom! nem kicsit! minden kis hibájával, tulajdonságával, kis dolgaival, mindenével együtt...igazán feltűnhetne már neki! majd' összetöröm magamat amiatt, hogy észrevegye, hogy elhiggye, hogy belássa, hogy megértse, hogy...hogy szeretem. igazából a mindent jelenti már nekem, úgyhogy muszály vagy legalábbis időszerű lenne elhinnie végre, hogy igenis lehet Őt szeretni, lehet hozzá bújni...mert nem csak én, hanem éppen úgy Ő is annyi, de annyi szeretetet tud adni, hogy csak na! amennyit...amennyit talán még nem kaptam így senkitől. talán még nem is akartam kapni ennyit, senkitől...
...reggel, olyan mókásan, aligruhásan-pizsamásan, mosolygósan, félig alvósan vicceskedésből beszúrtam a Kishememókus témát. aztán belegondoltam, hogy nem is viccből gondolja ő. aztán abba is belegondoltam, hogy én sem viccből gondolom...génjeinknek valami módon összképet kell alkotni, kár lenne két ilyen "tökéletes" egyed kromoszómáit sutba dobni, vagy más egyéb kósza X vagy Y - nal összeszűrni...nem, nem. nem bizony!
...ma, amikor jöttem hazafelé, azon tanakodtam, hogy megint mennyi szép és számomra kis vágyamat sorolta fel azon a telefonbeszélgetésen, amit még a 7en folytattunk, mikor ő a messziben volt. a "sorrend"...csak remélni tudom, hogy neki is éppen annyira fontos ez, mint nekem.várom már nagyon, hogy velünk is jó dolgok történjenek csak! ugyan azt is tudom, hogy ahhoz még "pár" álmatlan éjszakát, vagy átsírt hajnalt kell átvészelnem, átvészelnünk...de most már nem adom fel. eddig sem tettem, és ő sem, és ezután sem fogom...és csak hiszem, remélem, hogy ő sem fogja feladni!...
...szeretem...
...igazából, ez ennyi!:-)
Előbb tömtem pocakomba valami ebédnek létszó, azt hiszem szénhidrátot és egyéb nem oda illő dolgokat is tartalmazó kaját, ami történetesen tészta volt. remélem az elkövetkezendő 3 hónapban ilyennel nem kell találkoznom olyan szempontból, hogy pl. megeszem...pampalampalammm...
...
Gondolom olvassa a kis Drága ezt a bejegyzésemet is, akkor neki üzenem, hogy imádom! nem kicsit! minden kis hibájával, tulajdonságával, kis dolgaival, mindenével együtt...igazán feltűnhetne már neki! majd' összetöröm magamat amiatt, hogy észrevegye, hogy elhiggye, hogy belássa, hogy megértse, hogy...hogy szeretem. igazából a mindent jelenti már nekem, úgyhogy muszály vagy legalábbis időszerű lenne elhinnie végre, hogy igenis lehet Őt szeretni, lehet hozzá bújni...mert nem csak én, hanem éppen úgy Ő is annyi, de annyi szeretetet tud adni, hogy csak na! amennyit...amennyit talán még nem kaptam így senkitől. talán még nem is akartam kapni ennyit, senkitől...
...reggel, olyan mókásan, aligruhásan-pizsamásan, mosolygósan, félig alvósan vicceskedésből beszúrtam a Kishememókus témát. aztán belegondoltam, hogy nem is viccből gondolja ő. aztán abba is belegondoltam, hogy én sem viccből gondolom...génjeinknek valami módon összképet kell alkotni, kár lenne két ilyen "tökéletes" egyed kromoszómáit sutba dobni, vagy más egyéb kósza X vagy Y - nal összeszűrni...nem, nem. nem bizony!
...ma, amikor jöttem hazafelé, azon tanakodtam, hogy megint mennyi szép és számomra kis vágyamat sorolta fel azon a telefonbeszélgetésen, amit még a 7en folytattunk, mikor ő a messziben volt. a "sorrend"...csak remélni tudom, hogy neki is éppen annyira fontos ez, mint nekem.várom már nagyon, hogy velünk is jó dolgok történjenek csak! ugyan azt is tudom, hogy ahhoz még "pár" álmatlan éjszakát, vagy átsírt hajnalt kell átvészelnem, átvészelnünk...de most már nem adom fel. eddig sem tettem, és ő sem, és ezután sem fogom...és csak hiszem, remélem, hogy ő sem fogja feladni!...
...szeretem...
...igazából, ez ennyi!:-)
2008. április 2., szerda
2633
Úgy látszik, már a jó sem jó. nem zavarni akartam, csak aggódok miatta, mert vasárnap óta nem láttam, maximum telefonon beszéltünk. féltem és hiányzik. arról, hogy eddig vele így nem foglalkoztak, vagy furcsa ez, vagy egyszerűen elképzelhetetlen az, hogy őt is lehet félteni, vagy szeretni, nem az én hibám. és nem az övé.
Valaki kiölte belőle azt, hogy ő jó, hogy őt lehet igenis félteni és, hogy igenis lehet valakinek a minden, jelentheti valakinek szinte az egész világot. erre felhív, és közli, hogy szétszórt és még dolgozik, és most beszélni sem tud, mert rám nem tud így koncentrálni...hát bocsássa meg a világ, hogy szeretem. bocsássa meg, hogy hiányzik. biztosan nélkülem is menne az az esti buli, és biztosan túlélném azt is, ha még pár napig nem látom...ő biztosan túlélné, mert ahogyan szokta mondani: "megedzette az élet"...de csak a szája nagy...szöveg...az van.
Ha olvassa, remélem igen, hát sorry, hogy aggódok. bocsáss meg!
Valaki kiölte belőle azt, hogy ő jó, hogy őt lehet igenis félteni és, hogy igenis lehet valakinek a minden, jelentheti valakinek szinte az egész világot. erre felhív, és közli, hogy szétszórt és még dolgozik, és most beszélni sem tud, mert rám nem tud így koncentrálni...hát bocsássa meg a világ, hogy szeretem. bocsássa meg, hogy hiányzik. biztosan nélkülem is menne az az esti buli, és biztosan túlélném azt is, ha még pár napig nem látom...ő biztosan túlélné, mert ahogyan szokta mondani: "megedzette az élet"...de csak a szája nagy...szöveg...az van.
Ha olvassa, remélem igen, hát sorry, hogy aggódok. bocsáss meg!
14:50
Elég hülye cím, nem? amúgy meg minek vannak a címek? feleslegesek, és csak megkeverik a buksi fejemet. meg azért is, aki történetesen éppen olvassa ezt. bár gondolom abból nincsenek túl sokan. azaz inkább remélem, hogy nincs senki. csak egyvalaki, de ő meg szerintem már mexokta az érdekes vagy inkább idióta szófordulataimat:-) hehe...
Jah, a lényeg!
Ma gyarapodott a család, ugyanis a férfiuralom az évtizedeken át tartó nőuralom után a házban 2-2-re változott. durvasááág! kicsikucsááát meghoztuk, aki egyből becuccolt kis vityillójába és igazából hajlandóságot sem mutat aziránt, hogy kis tappancsait kipakolja onnan. nembaj, ez volt a cél, azaz ez lesz a cél, hogy hozzá szokjon new lakhelyéhez...
Hűűha, épp egy "csodálatos", ám nem éppen mostani, sokkal jobban korabelinek mondható gépjármű állt meg házikónk előtt. egy amolyan, az úgynevezett "fekete embereknek kedvenc kerekes szerkezete, mely jelen esetben nem fekete...de benne heverve eme emberek lehetnek..."...szóval egy 1200-es Zsiguli állt meg. az üzletbe trappolt le valami jómódú ember belőle...ami igazából említést sem érdemelne. mármint nem az ember, hanem ez az adott szituáció, ami szerencsére most nem b...., ahogyan azt a Cafffé-ban mondani szokás...
...
Leteszem a lantot, és kivonulok kiskutyulimhoz, meg felhívom a Kedvest, hogy hogy tervezi az estét. azt hiszem du. még egyéb programjai vannak...és talán...na mindegy. nem írok annyit, és nem írok a kis vágyaimról, azokról, amiket oly' nagyon szeretnék, csak éppen félek, vagy nem akarok, vagy nincs hozzá elég bátorságom, hogy elé álljak, vagy hogy elmondjam neki. ez ennyi. majd egyszer. vagy elmondom, vagy maga jön rá..."de jó is lenne...észrevenne..."...lálálálá, nem is tudom, hogyan van...:-)
Üdv...
Jah, a lényeg!
Ma gyarapodott a család, ugyanis a férfiuralom az évtizedeken át tartó nőuralom után a házban 2-2-re változott. durvasááág! kicsikucsááát meghoztuk, aki egyből becuccolt kis vityillójába és igazából hajlandóságot sem mutat aziránt, hogy kis tappancsait kipakolja onnan. nembaj, ez volt a cél, azaz ez lesz a cél, hogy hozzá szokjon new lakhelyéhez...
Hűűha, épp egy "csodálatos", ám nem éppen mostani, sokkal jobban korabelinek mondható gépjármű állt meg házikónk előtt. egy amolyan, az úgynevezett "fekete embereknek kedvenc kerekes szerkezete, mely jelen esetben nem fekete...de benne heverve eme emberek lehetnek..."...szóval egy 1200-es Zsiguli állt meg. az üzletbe trappolt le valami jómódú ember belőle...ami igazából említést sem érdemelne. mármint nem az ember, hanem ez az adott szituáció, ami szerencsére most nem b...., ahogyan azt a Cafffé-ban mondani szokás...
...
Leteszem a lantot, és kivonulok kiskutyulimhoz, meg felhívom a Kedvest, hogy hogy tervezi az estét. azt hiszem du. még egyéb programjai vannak...és talán...na mindegy. nem írok annyit, és nem írok a kis vágyaimról, azokról, amiket oly' nagyon szeretnék, csak éppen félek, vagy nem akarok, vagy nincs hozzá elég bátorságom, hogy elé álljak, vagy hogy elmondjam neki. ez ennyi. majd egyszer. vagy elmondom, vagy maga jön rá..."de jó is lenne...észrevenne..."...lálálálá, nem is tudom, hogyan van...:-)
Üdv...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
