2008. augusztus 15., péntek

*

"Csak annyi", hogy SZERETLEK TÉGED!!!

2008. augusztus 13., szerda

08.13.

Még ha nem is mindig mondom, és nem mindig vagy ritkán írom le Neked...de tudnod kell, hogy vágyom Rád, hogy vágyom egy közös életre, egy közös kis kuckóra, egy helyre, ahol - ahogyan Te írtad, ha becsukjum magunk mögött az ajtót - csak Mi lehetünk, csak Te meg Én...szeretném, ha mindez lenne...szeretném, ha mindez együtt lenne...és úgy érzem, talán menni fog...talán lehetünk mindketten, és egymás oldalán boldogok...igen...boldoggá akarlak tenni...ha kell, mindenáron...
Szeretlek Kicsi, ezt kérlek sose felejtsd el...és ha rosszabb napodon, kicsit borúsan látod is a dolgokat, gondolj arra, hogy a nehezén talán már túl vagyunk...és a következő időszakban, majd ápolom kis lelkedet, hogy az élet minden pillanatában tudj örülni...s ajándéknak fogadd el azt...nekem biztosan az lesz, ha majd fogod a kezem és többé nem, többé már nem engeded el sosem...
Szeretlek...szeretlek Téged!!!

2008. augusztus 6., szerda

..."Az életünket totális zűrzavar övezi, de van egy
pillanat, amikor ez csak egy múló állapotnak tűnik:

Amikor két kéz találkozik, s összesímulnak, az ujjak szenvedélyesen összefonódnak. Ekkor megszűnik a káosz, s a világot tökéletes csönd fedi.

Eztán a kezek elszakadnak egymástól, s soha többé nem találják már egymást. A csönd megtörik, s a szomorúság, mint az éj leple, ránk borul. Ez a Szerelem...

A szerelem az, mikor bármit mondanak róla nem hiszed el,
mikor ő tetteivel bebizonyítja a róla mondottakat, a rosszat nem látod, mikor bókol neked, elhiszed, s egyre jobban szereted.

Ha ő szeret akkor állandóan figyel téged, ha mosolyogsz rá, ő őszintén visszamosolyog, s ha sírsz ő is sír veled, de mégis letörli könnyeidet, és azt mondja:

Ne sírj, mert én még szeretlek!"...


Szerintem ide már csak én írok...azért remélem valamikor elolvasod kis bejegyzéseimet...és örültem Neked tegnap este nagyon...és tényleg nyugodtnak és boldognak éreztél akkor, ott Melletted...és ma is felcsillant kis szemecském, amikor sárga gépedet megláttam dolgozóshoz bekanyarodni...szeretlek Kicsi...nem akarok már sokat várni rád...büszke akarok már lenni rád és a világba kiáltani, hogy SZERETLEK és az ENYÉM VAGY! és vigyázok Rád...csak Rád...

„Garantáltan lesznek nehéz időszakok, és garantáltan lesz olyan, hogy egyikőnk vagy mindketten ki akarunk szállni. De garantálom, hogy ha nem kérem, hogy légy az enyém, azt életem végéig bánni fogom, mert a szívem mélyén érezem, hogy te vagy az igazi!”
"Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit, beérni a jelenlétével. Szeretni Őt a saját világában, a megváltoztatás szándéka nélkül."

2008. augusztus 4., hétfő

Sms 01

2007.10.21. 04:31

"...azt mondtam, az előbb, hogy elveszlek...feleségül...az enyém leszel...mert szeretném...mert erre vágyom...s egy pici gyermekre...TŐLED!!!!...mert...SZERETLEK TÉGED!!!!..."


2007.10.21. 05:07

"Nagyon jól jegyezd meg, amit az előbb írtam...soha, soha, soha senkinek nem mondtam...soha, soha senkitől nem vágytam jobban rá...akarom...szeretném...a jövőt...az életet...a Kishememókicát...fehér rucit...VELED!!!...a szerelmet...ezt...az őszinte, igaz szerelmet...VELED!!!...mert nekem Te vagy az élet...a MINDEN!!!...s ez már így is marad...ha rajtam áll...ha rajtam múlik...ÖRÖKKÉ!!!...szép álmokat Kedvesem..."

...el sem tudod képzelni Drága, hogy milyen jó volt olvasni ezt a két kis rövid üzenetet. akkor boldog voltam nagyon, amikor kaptam őket...aztán azóta eltelt már "pár" hónap, történt egy-két dolog is...akkor talán a "bacardi-traubi" beszélt, vagy írt belőled...nem tudom...nem tudom, most ezt a kis "kijelentésedet" hogy vagy miképp változtatnád meg...akárhogyan is tennéd, én szeretlek Téged Édes...mindennél jobban...és...és csak annyit, hogy...nem akaralak elveszíteni...mert ez az, amitől mindennél jobban félek...hiányzol Édim, hiányzol...

...sundy előtt remélem még dumcsizunk, addig pusszantalak!
Buksim.

2008. augusztus 1., péntek