Sajnálom

Sajnálom, hogy már nem olvasol blogot...csak abból következtettem erre, hogy nem is írsz...mindegy...
SzomiBuksi.

Szia Édi...

Hátt, szia Drága...bár nem tudom, hogy valójában miért köszönö, hisz' rajtam kívül úgysem olvassa már ezt a blogot senki sem. legalábbis akinek a legjobban szól, biztosan nem...az előbb dolgozgatás közben kicsit beleolvastam, hogy miket írtam neked pár hónappal korábban...indulatok, érzelmek vegyes keveréke kavarog most bennem...már nem vagyok csalódott, már nem remélek...csak jó lenne egyszer végre BESZÉLGETNI egymással...nem telefonon és nem üzeneteken keresztül...tudi, szóbol ért az ember. egy kapcsolatod már tönkrement azért, mert a kommunikáció teljes hiánya férkőzött be közétek...a mi "kapcsolatunkról" pedig csak annyit, hogy néha nem ártana beszélgetnünk...elmondom mégegyszer, hogy NEM remélek...csak fontos vagy...és...ezt meg úgyis tudod, úgyhogy nem ragozom tovább...
Szép napot, de tán' nem is olvasod el ezt soha...
Pussza, Buksid.
Ui: örülnék, ha nem ragoznád most ezt a dolgot és nem kezdenél el nekem - mint komplett idiótának magyarázni azt, amit már kb. ezermilliószor hallottam, hogy "de te mekkora...ilyen, olyan...milyen vagy"...mert nem érdekel. csak leírtam az érzéseim. ennyi. köszi a megértést.

**

Te aztán tényleg elfelejtetted, hogy ez a "bejegyzéses" dolog is van...namindegy...azért azt csak nagyon remélni tudom, hogy én nem fogok íly módon "elillanni" a buksi fejedből...

;(

*

Lassan egy hónapja, hogy írtam a blogunkra...most sem fogok túl sokat, mert kicsit rendbe szedem a kisautómat, azaz nagytakarítást végzek rajta...de azért annyit írok ide, hogy SZERETLEK Téged Nyussza...és nem akarlak elveszíteni! Nem! Nem! Nem! Ugye nem?
Hiányzol...
Pussza: Buksim.

*

...nem írtál. Biztosan nem is nézed. Azért Rám gondolsz néha? Remélem ennél többször...

HIÁNYZOL-HIÁNYZOL!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Olvasod? ;-)

Remélem valamikor eszedbe jut és rákukkantasz blogunkra...

...már második napja csüccs itthon (azaz itthon csak első) egyedül, és folyamatosan Rajtad jár az eszem...isteni volt Veled a szombat este, éjszaka...és minden pillanat kivétel nélkül...tudod, az ilyen percek, órák kellenek szerintem mindkettőnknek ahhoz, hogy tovább tudja "csinálni, vagy folytatni" azt, amit elkezdett és amiért küzd...nekem ezek erőt adnak, attól függetlenül, hogy talán hülyén hangzik...
El sem tudod képzelni, hogy mennyire boldogan és szívesen főztem Neked vacsit...öröm nézni, ahogyan eszel és amilyen hálás tudsz lenni azért, ha tetszik, ízlik...és ahogyan utána átöleltél, ahogyan - akár a legpocsékabb film is lehetett volna a világon, nekem akkor is a legboldogabb pillanatok lettek volna Veled azok - együtt, összebújva figyeltünk...és nem a film volt a fontos, nem a történet vagy a szereplők, hanem az, hogy csak Te voltál és Én...csak mi, és ez számomra mindennél többet jelentett és jelent most is...
És tegnap ismét megdobogtattad kicsi szívemet, amikor sundy előtti telefonon beszélgettünk...amikor azt mondtad, hogy Téged már ennyire régen...hogy Te ilyent, már régen...éreztél...hidd el, ez nekem egy cseppet sem megerőltető, szívből jön minden, és ennél biztosan még többet tudnék...és mivel bízok benne, a megoldásban, többet fogok tudni majd adni...ennél is...és, hogy azt "bántad", hogy még nem vagyok/voltam a feleséged...ezer éve nem is jutott ez már eszembe, hogy akár...de ott van a "még", ami azért reményre és...optimizmusra ad okot...és nem tudom, hogy azt csak azért mondtad, mert éppen kicsit jobban hiányoztam, vagy kicsit talán jobban szerettél abban a pillanatban, mindegy...mindenesetre jó kis páros lennénk...akár szimplán egymás mellett is...elsősorban erre vágyom...és Rád...a többi majd úgyis alakul magától...addig nem tanakodok és nem töröm az agyam...először legyen a párnám a Tiéd mellett...heti 7 estén és reggelen keresztül...hónapokon át (sok-sok-sok...)...;-)
...
Gondolom lassacskán indultok haza, vagy legalább ebédeltek már az értekezlet után...kérlek vigyázva, hisz' nagyon-nagyon...talán a legfontosabb vagy nekem...a Mindenem!

Pussz pocidra és tudd, ne feledd, hogy SZERETLEK TÉGED!

Hiányzol Buksikádnak...!!!

Beeeeeeeeeeee!!!

Fogadjunk, hogy éppen tele pocakkal, sőőőt, mi több...vacsival a kezedben, az ágy szélén - úgy, hogy én most éppen nem tolom rá a lábidra az aszatalt - pislogatsz a géped előtt...
Amúgy meg hozzáteszem, hogy úgy hiányzol, hogy már az álmosság+fáradságom is elmúlt, pedig egész délután rendesen "rajtam" volt...
Beledöglök, úgy hiányzol...(talán nem ez volt a legszebb "vallomás", de legalább tudod, hogy mit érzek...).

Várom, hogy hívj!

Pussz: Kicsilány.

P.S.: ÖkölbeszorítóskezecskévelmegtörliBuksikádaszemétmerthiányzolneki,ésmuszályvoltegyaprókönnycseppetelmorzsolniarcocskáján...<3