Mindjárt 6 óra

Mindjárt 6 óra...és most nem szívecskéket küldök Neked, hanem olyan "ökölbeszorítós és azzal szemecskéit megtörlős" Buksimanót...amivel azt jelzem, hogy mennyire-nagyon hiányzol nekem! Pusssz-Pusssz!
Szívecske!

2 db szívecske...

...egyre rosszabb Nélküled...

Szívecske...

Szeretlek Téged. Amolyan "szerelem első látásra" érzéssel...csaknem 2 éve...SZERETLEK KICSI!!!

'08.11.19.

...mindjárt 2 éve már annak, hogy megismertelek. néha elgondolkodok azon, hogy hogyan alakult vna az életem, ha akkor nem megyek be abba a füstös kis kocsmába. nem tudom. talán már együtt élnék valakivel, talán még mindig csak keresném a helyes utat, talán már messze innen, a szülői háztól lennék valahol vagy valakivel...fogalmam sincs. de nem is érdekel, mert ugyebár a múlton nem tud változtatni, és igazából sokszor szerintem nem is akar az ember. november 25, vagy 26. mikor megláttalak, még 25.-e volt, mikor odaadtam a poharamat, már 26.-a...teljesen mindegy...mert ha belegondolok, ez alatt a majdnem 2 év alatt annyi minden történt velünk, ami sok emberrel talán egy életen át sem. és együtt éltünk át, és változatlanul egymás mellett olyan dolgokat, amelyeket sokan még csak gondolatban sem tudnának elviselni. nekünk okkal-móddal, de sikerült. és már nem sírok, és már nagyon ritkán potyognak a könnyeim, hisz' egyikünknek keménynek kell lenni. tudom, hogy ha úgy hozza az élet, ha nem "jönnek" azok a lépések és nem - ahogyan írtad - "szaladsz neki" mégegyszer...talán csak egy boldog, de mindenképpen emlékezetes 2 év lesz ez mindkettőnk életében. egy ideig bírja az ember, de aztán kifárad, kimerül, elveszti a hitét és nem akarja bántani sem önmagát, sem a másikat...tudod, az utóbbi pár hétben rengeteg olyan pillanat volt, amikor úgy indultam el itthonról hozzád, vagy éppen dolgozni, vagy csak bárhova, hogy ez nekem nem kell...és most itt nem Rád gondolok, hisz' számomra történt eddig bármi is, és történjék bármi is, az Igazit jelented. a múltaddal, a kapcsolataiddal, az érzéseiddel, a...a mindeneddel együtt. azt mondják a szerelem vak, de erőn felül megbocsát is. és nem kér vissza, és nem követel, és nem kér számon. ilyen történt és történik most is velem. szerelmes vagyok, és talán csak ennyi az oka annak, hogy még mindig, rendületlenül, de Melletted vagyok...aztán a másik pillanatban pedig már, amikor beálltam a parkolóba, és a kiskuckós kulcsát kerestem, boldogan álltam ott előtted, mindenféle "nem kell, és elég" nélkül, mert szeretlek...aztán reggel ismét előjöttek a furcsa érzések, hogy talán ezt így mégsem kellene, hisz' hiába igyexem, hiába minden...mégis egy helyben toporogsz...aztán amikor előttem álldogálsz pislogósan, reggelivel...hát hogy a fenébe tudnék ennek ellenállni? és nem a reggelinek, nem a pislogásnak...nem...hanem annak, hogy azt az embert, akit szeretek, akitől - tökmindegy, hogy kid van és hol van és éppen miért van - kishememókát szeretnék, akivel...akivel bármit megtennék, akivel bárhová elmennék csak úgy kitegyem az életemből...hát nem megy. nem tudlak csak úgy kitenni, az életemből. nem tudok csak úgy, felhagyni veled, kilépni ebből...talán nem is nem tudok, hanem nem akarok. igen. ez lehet a helyes kifejezés erre. azt hiszem, most már te is látod, hogy megfordultak a dolgok, és nem Te leszel az, vagy nem Te vagy az, aki talán "elenged", vagy "elhagy"...bár lényegében ez teljesen mindegy így, hogy mindkettőnknek égető szüksége van a másikra. egyikünknek ezért, a másikunknak azért...de mindenképpen kellünk egymásnak. ezek a száraz tények. és ne mondd, hogy könynedén elengednél, vagy el tudnál engedni...nem tudsz, hisz' - akárcsak én - szépen lassan belebolondulnál abba, hogy...de mindegy is ragozni ezt az egészet. igazából nem is tudom, hogy mikor fogod ezt majd olvasni, ugyanis régen nem írtam már ide. talán majd egyszer. talán arra már átbeszéltünk mindent...és talán változik valami, talán együtt megyünk tovább az úton, talán külön...nem tudom...ezt nem szeretném, de rá kellett jönnöm, hogy nagyon gyakran nem úgy történnek a dolgok, ahogyan azt az ember szeretné. és itt kell az akarat. ha nem jött úgy össze, ahogyan szerettem vna, akkor majd akarom. meg még jobban akarom. olyan ez, mint a munkahely, vagy ez az egész nagybetűs Élet. ha valamit akarok, ha nagyon akarok, elérek. az életben is így kellene...Nélküled félszárnyú angyal lennék...csak úgy tudunk repülni, ha összekapaszkodunk...ahhoz pedig szükségünk van egymásra...
Szeretlek.
Nagyon szeretlek Téged.
Buksim.

:-)

...látnod kellett vna reggel...kimásztam az ágyidból - amit sajnos, miután elmentél, egyedül kellett visszamelegítenem - aztán valami ruhaneműt kaptam magamra, mert azt azért mégsem szerettem vna, ha a konyhán át a kíváncsi szemek az én reggeli buksimat, sőőt...még rosszabb, a kis/nagy hátsómat csodálta vna...ja, és a papucsodat is kölcsön vettem...imádok benne csoszogni...sajna pulcsid nem volt elő, s mivel a szekrényeidben nem turkeszolok, ezért kénytelen vtam a takaróval a hátamon, vállamon kicaplatni a konyhába...és micsoda Drága voltál! mint az igaziak, úgy reggeliztem...kifli-szendó, lekváros fánk (nyammmm!), zöld tea és újság, mindezt a tv előtt, az ágyiban, magamon a takaróval...azt hiszem ebből a majdnem tökéletes reggelből csak Te, de nagyon, hiányoztál! ezért csak "majdnem" tökéletes"...mert utálom amikor elmész, mert utálom, amikor reggel elbúcsúzol tőlem...pedig akár jó is lehetne, mert Melletted ébredhettem, Veled aludhattam el, s Te voltál az, aki lerángatta rólam éjjel a takarót, s Te voltál az, aki ugyanilyen gyors iramban vissza is takartál...és átöleltél és szundi közben is fogtad a kezemet...és reklamáltál, hogy "többet kedden és szerdán" nem hívsz el, mert akkor úgyis belefeldkezek a lökött kórházsorozataimba...bár egy idő után már nem éppen így gondoltad mindezt...nem ezt mondtad, és az arcodon lévő kaján mosoly sem erről tanúskodott...ugyanis a Grace-klinika teljes része alatt az őrületig kényeztettél és ezen voltam én is fordítva...imádni akartam kis tested minden szexi porcikáját...felizgat, amikor könyörögsz, hogy "kicsit hagyjam abba", hogy "most légyszi ne", vagy "várj még egy kicsit"...imádom, amikor azt érzem, hogy jó...imádom, amikor úgy nézel rám...talán mindez azért, mert szeretlek Téged...és bizonnnny! ismét elmosogattam, persze az estéről nem hagytál nekem semmit, pedig tényleg nem esik nehezemre megcsinálni, sőt talán még szeretem is. és összeraktam az ágyit, és megdőlt az állításod, amit tegnap este annyira emlegettél...a gumis lepedőt igenis le lehet húzni, össze lehet gyorsan - akár egy éjszaka alatt - hásmálni és ki lehet húzni az ágyból...hát én reggel valami ilyesmire ébredtem, ugyanis az istenített gumislepedő nagy része Buksim. kerek hátsója alatt figyelt, nem kicsit összegyűrve!:) de megigazítottam ám azt is...valószínűleg, mindezt a "Grace-klinika" alatti feszült figyelem okozta:)...
...és még valami! köszönön, hogy vagy Nekem! köszönöm! lehet, hogy már unod, vagy egy csomószor elmondtam, de nem akarlak elveszíteni! nem-nem...s csak bízok benne, hogy ez így is lesz...
Szeretlek Te Hememókus...nem kicsit...!!!
Csók minden pici porcikádra...külön kiemelve: a szádat, a nyakidat, a cickódat, a pocidat és a fark..cádat:):) Azt hiszem ismét kívánlak...nem kicsit;)
Buksim.

*

...kiszállt a kocsiból, s nem szólt egy szót sem, nem kérdezett, nem...nem...csak átölelt...és szorított magához, egyre jobban és jobban...és megcsókolt...és még jobban ölelt magához...és az illata...az illata magával ragadott... minden egyes percben megszédít...minden egyes találkozásnál újra és újra beleszeretek...ugyan az az érzés fog el, mint akkor...lassan annak is már 2 éve...az az érzés, amit azóta sem lehet semmivel sem összehasonlítani...amihez hasonló azóta sem volt...egy pillanat, egy kósza összenézés...egy mosoly...egy vállakon, és füstfelhőn, és kósza tekinteteken keresztül találkozott két szempár...aztán egy tánc...egy séta...egy kézenfogás...egy átölelés...egy csók...egy búcsú valamikor, egy kissé hűvös, de mégis izgalmas novemberi hajnalon...aztán egy átvirrasztott nap...egy várakozó, egy ábrándozó nap...aztán egy üzenet...aztán még egy...és még egy...majd egy telefonhívás...majd még egy...és sok-sok éjszakába nyúló telefonbeszélgetés...nagy egyetértések, és nagy...nagyon nagy megszeretgetések...sok-sok vallomás...boldog percek, néha fájó pillanatok...akadályok, amelyeket mindig legyőztünk...együtt sok mindenre képesek voltunk...vagyunk...és hiszem, hogy leszünk...és búcsúk, és átsírt vagy éber éjszakák...és fájó hiány...és tompa, de annál jobban a testünk velejéig hasító fájdalom...soha fel nem adás...soha bele nem törődés...újra és újra a magasba emelkedés...hullámvölgyek...nevetés...sírás...ölelés...bújás...szeretés...szerelem...ez vagy Nekem...Minden vagy Nekem...Te vagy a Mindenem...és nem akarlak elveszíteni...nem akarlak...mert szeretlek Téged...nagyon...nagyon...nagyon szeretlek Téged...
Buksim.

Szeretlek Kicsi!

"Akarnunk kell a változást. Fel kell ismernünk a fájdalmat, amit akkor érzünk, ha nem változtatunk, és látnunk kell azt az örömöt, amit akkor fogunk átélni, ha megváltozunk."

"Ne várj, a legjobb alkalom soha nem fog elérkezni.Kezdj hozzá ott, ahol éppen most vagy,és használj bármilyen eszközt, ami csak a kezedbe kerül,hiszen a legjobb szerszámokat útközben úgyis meg fogod találni."

"Néha az életben, te találsz egy különleges barátot. Valaki, aki megváltoztatja az életedet azáltal, hogy csak része annak. Valaki, aki megnevettet addig, amíg nem tudod abbahagyni. Valaki, aki meggyőz téged, hogy valóban van egy bezárt ajtó, ami csak arra vár, hogy kinyisd..."

SZERETLEK ÉDIM!

By: Buksim.

***

"...Át a városon, bal kanyar, majd a negyedeik lámpán át

ott a főút, ahol érzem is hogy ő mindjárt telefonál.

Ez a tempó egész jó, de meg ne unjam hazafelé,

ő szóval tart míg meg nem lát beállni a ház elé.

...Most jó!

Olyan jó,ezt oda nem adnám semmiért.

Most végre jó,

Végre valaki ennyirre vár, egész úton ennyirre félt.

Elhiszem, hogy fontos ember lettem,ez csoda ami engem ért.

Jó haza menni végre valakiért!

A 85-ösön egyenesen, egyedül én megyek csendesen,

a bogár-térkép a szélvédőn már kész van teljesen.

Soha nem értettem, miért érdekes egy km-kő,

de most számolgatom,mennyirre van még tőlem az igazi, Ő...

...Most jó!
Olyan jó,ezt oda nem adnám semmiért.
Most végre jó,
Végre valaki ennyirre vár, egész úton ennyirre félt.
Elhiszem, hogy fontos ember lettem,ez csoda ami engem ért.
Jó haza menni végre valakiért!"

...nem lelkesedek, mert nem lested meg Te szerelmes embergyerek, Neked bejegyzett szerelmetes levelemet. nem tetszett? hee? ne szegd kedvem ezzel...jegyezz be Te szebbet...szeretlek...szeretlek Kedves!

Neked...

Szerelmetes levelem, egyetlen Kedvesemnek...

Nem eme percben, de jelezted nekem,

lenne kedved szerelmetes,

kedves levelemhez...

Letelepedtem egy helyre, lesek egyre,

fejemben tekereg ezer meg ezer eszme,

szerelmes percek,

nem elfelejtett esetek,

fergeteges fekhelyjelenetek...

(...eme esetek, fekhelyjelenetek tekeregnek eszemben: "testedet kellemesen testembe helyezed, s ebbe percre s percre beleremegek...szeretem...Veled...helyes, nekem tervezett fenekedet eszelem"...ejjj...lent egyre nedvesebb leszek...gyere Kedves, szeretgess meg engemet!:-))

...persze jelen percben sem lenne nekem megvetett Veled,

egy eszeveszetten kellemes este...

De nem lehetsz velem,

nem lelem helyem, nem megy nem Veled.

Keresem tested, lelked,

szerelmem rebegem Neked.

Kellesz nekem! Sejted?

Lelkem szenvedett rengeteget,

eleget kerestem szerelmedet.

Szeress engem, Egyetlenem!

Szemedbe teljesen beleestem,

lelkemet kezedbe helyeztem.

Szeretlek Kedvesem!!!

Szeretlek!

By Buksim.

Varró Dániel

Randi

Kimondok minden mondhatót (a fecsegésben annyi báj van),

de bárcsak arra volna mód hogy mibenléted konstatáljam

Meg a te mibenlétedet.

A csíkos kabátot, a kesztyűt,

A szipli-szeplős részeket

A soha-már-be-nem-rekesztjük

Röhincsélek tetején (hogy nem potyog nyakadra egy sem?)

vagy azt, hogy ez a te meg én végsősoron mit jelentsen.

Hogy a sok pusziból mi lett

Hogy van-e közös mibenlétünk.

Hogy véletlen vagy direkt

Van az, hogy egy ütemre lépünk.

Hogy akkor ez most szerelem (tudod, a soha-el-nem-válunk én-csak-veled-te-csak-velem)

vagy egyszerűen csak úgy járunk.

Ismét itt...

Ismerem azokat a szavakat,

amelyeket még ki sem ejtettél.

Már tudom hová tartasz,

mikor még el sem indulsz.

Tudok a féltett titkaidról,

amiket mélyen elrejtesz.

Mindent tudok rólad, kedvesem,

nem vagyok kém, csak szeretlek!

/Jim Morrison/

*

"Csak annyi", hogy SZERETLEK TÉGED!!!

08.13.

Még ha nem is mindig mondom, és nem mindig vagy ritkán írom le Neked...de tudnod kell, hogy vágyom Rád, hogy vágyom egy közös életre, egy közös kis kuckóra, egy helyre, ahol - ahogyan Te írtad, ha becsukjum magunk mögött az ajtót - csak Mi lehetünk, csak Te meg Én...szeretném, ha mindez lenne...szeretném, ha mindez együtt lenne...és úgy érzem, talán menni fog...talán lehetünk mindketten, és egymás oldalán boldogok...igen...boldoggá akarlak tenni...ha kell, mindenáron...
Szeretlek Kicsi, ezt kérlek sose felejtsd el...és ha rosszabb napodon, kicsit borúsan látod is a dolgokat, gondolj arra, hogy a nehezén talán már túl vagyunk...és a következő időszakban, majd ápolom kis lelkedet, hogy az élet minden pillanatában tudj örülni...s ajándéknak fogadd el azt...nekem biztosan az lesz, ha majd fogod a kezem és többé nem, többé már nem engeded el sosem...
Szeretlek...szeretlek Téged!!!

..."Az életünket totális zűrzavar övezi, de van egy
pillanat, amikor ez csak egy múló állapotnak tűnik:

Amikor két kéz találkozik, s összesímulnak, az ujjak szenvedélyesen összefonódnak. Ekkor megszűnik a káosz, s a világot tökéletes csönd fedi.

Eztán a kezek elszakadnak egymástól, s soha többé nem találják már egymást. A csönd megtörik, s a szomorúság, mint az éj leple, ránk borul. Ez a Szerelem...

A szerelem az, mikor bármit mondanak róla nem hiszed el, mikor ő tetteivel bebizonyítja a róla mondottakat, a rosszat nem látod, mikor bókol neked, elhiszed, s egyre jobban szereted.

Ha ő szeret akkor állandóan figyel téged, ha mosolyogsz rá, ő őszintén visszamosolyog, s ha sírsz ő is sír veled, de mégis letörli könnyeidet, és azt mondja:

Ne sírj, mert én még szeretlek!"...

Szerintem ide már csak én írok...azért remélem valamikor elolvasod kis bejegyzéseimet...és örültem Neked tegnap este nagyon...és tényleg nyugodtnak és boldognak éreztél akkor, ott Melletted...és ma is felcsillant kis szemecském, amikor sárga gépedet megláttam dolgozóshoz bekanyarodni...szeretlek Kicsi...nem akarok már sokat várni rád...büszke akarok már lenni rád és a világba kiáltani, hogy SZERETLEK és az ENYÉM VAGY! és vigyázok Rád...csak Rád...

„Garantáltan lesznek nehéz időszakok, és garantáltan lesz olyan, hogy egyikőnk vagy mindketten ki akarunk szállni. De garantálom, hogy ha nem kérem, hogy légy az enyém, azt életem végéig bánni fogom, mert a szívem mélyén érezem, hogy te vagy az igazi!”

"Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit, beérni a jelenlétével. Szeretni Őt a saját világában, a megváltoztatás szándéka nélkül."

Sms 01

2007.10.21. 04:31

"...azt mondtam, az előbb, hogy elveszlek...feleségül...az enyém leszel...mert szeretném...mert erre vágyom...s egy pici gyermekre...TŐLED!!!!...mert...SZERETLEK TÉGED!!!!..."


2007.10.21. 05:07

"Nagyon jól jegyezd meg, amit az előbb írtam...soha, soha, soha senkinek nem mondtam...soha, soha senkitől nem vágytam jobban rá...akarom...szeretném...a jövőt...az életet...a Kishememókicát...fehér rucit...VELED!!!...a szerelmet...ezt...az őszinte, igaz szerelmet...VELED!!!...mert nekem Te vagy az élet...a MINDEN!!!...s ez már így is marad...ha rajtam áll...ha rajtam múlik...ÖRÖKKÉ!!!...szép álmokat Kedvesem..."

...el sem tudod képzelni Drága, hogy milyen jó volt olvasni ezt a két kis rövid üzenetet. akkor boldog voltam nagyon, amikor kaptam őket...aztán azóta eltelt már "pár" hónap, történt egy-két dolog is...akkor talán a "bacardi-traubi" beszélt, vagy írt belőled...nem tudom...nem tudom, most ezt a kis "kijelentésedet" hogy vagy miképp változtatnád meg...akárhogyan is tennéd, én szeretlek Téged Édes...mindennél jobban...és...és csak annyit, hogy...nem akaralak elveszíteni...mert ez az, amitől mindennél jobban félek...hiányzol Édim, hiányzol...

...sundy előtt remélem még dumcsizunk, addig pusszantalak!
Buksim.

***

http://www.faltetovalas.hu/

SZERETLEK! NAGYON-NAGYON!!!

Szerda

http://www.draisinentour.at/index.php?id=12=&L=1

Cijja Drága!
Ha lesz időd, majd erre a linkre, amit bemásoltam ide, kukkants rá...a mai Kisalföldben olvastam róla. Bicikli is meg nem is...gondoltam az olaszországi bicózásunk után nem lenne rossz kicsit "nosztalgiázni"...jónak tűnik az útvonal is, szép időben, kettesben pedig...mmm...imádnám azt hiszem...Veled bárhol, bármit...
Szóval ha alkalmas, nézegesd meg...aztán remélem még ebben az évben, amíg jóidő lesz...kipróbálhatjuk..."kis nyaralás gyanánt" :)
És köszönöm a tegnap estét, éjjelt...soha, Drága soha-soha nem akarlak elveszíteni...majd csak figyeld meg...boldogunk leszünk...bizonyám...együtt...
SZERETLEK!
Buksim.

07.25.

...már nem számolom a napokat...többé már nem...nem számolom, mert nem tudom, hogy mikor láthatlak újra...nem számolom, mert fáj, hogy nem lehetek még mindig melletted...nem számolom, mert azt sem tudom, hogy mit és meddig számoljak...csak annyit tudok, hogy túl sokáig nem tudok már...tudom, hogy nagyon sokmindent megtettél...magadért...másokért...talán értem...az életedért...hogy normális életed lehessen...és kértél, és megkaptad...és megint kértél és én megint elfogadtam és "teljesítettem" azt...kicsit összetörve, kicsit elhagyatva, kicsit szeretethiányosan és nemtörődve érzem most magam...és fáj...fáj minden egyes rohadt perc Nélküled...és nem tudom, hogy meddig bírom még...majdnem 100 nappal ezelőtt, azt mondtam, hogy kibírom...aztán amikor azt mondtad, hogy ne beszéljünk egymással, ezalatt az egy hónap alatt, hát mondtam és úgy lett, kibírom...kibírtam...aztán amikor már azt hittem, hogy minden "rózsaszín", rá kellett jönnöm, hogy mégsem minden az...és ismét bírnom kellene még...bírok én, bírnék én...van miért? ugye ez nem csak egy újabb "csapda", hogy melletted maradjak? ne haragudj, hogy össze-vissza írogatok, de nem tudom elképzelni a "hogyan tovább"-ot...és sajnos még távoli is...és...azt hittem többé nem kell már sírnom, holott ismét egy sírással és talán "felnemadással" teli hetek következnek...valamit nagyon elszúrhattam valamikor, hogy ezt érdemlem. én tudom, hogy neked sem könnyú, hogy nagyon sokmindent megtettél azért, gyakram, sőt jobbára fájó dolgokat, hogy iáig eljuss...csak te látod talán a jövőt, csak te látod talán azt, hogy velem, talán te látod vagy tudod a kérdést arra, hogy MI LESZ? HOGYAN LESZ? MIKOR LESZ?
De nem kérdezek többet, inkább sírok tovább, ahogyan eddig sok-sok hete minden este...
És közben szeretlek...ha nem így lenne, már régen nem lennék itt sem...
Szeretlek.

Szerelem és egyéb katasztrófák...

"...a szerelem egy döntés, az, hogy adunk egy esélyt valakinek, és nem rágódunk azon, hogy ad-e valamit cserébe vagy bántani fog-e, vagy ő-e az igazi...talán a szerelem nem csupán megesik velünk, talán a szerelmet is választani kell..."

Szeretlek Kicsi!

...

...mikor elment minden álmom ugy hullt szét,
néha azt kívántam bár ne éreznék,
még mindig fáj és még is
Érte megérte...

...én a napokat sem számolom már rég,
annyit sírtam már, hogy sírni sem tudnék,
még mindig fáj és még is
Érte megérte!...

...ha hallasz még,
kérlek bújj mellém és hazudj még nekem,
mondd, ahogy rég, s én elhiszem...

**

Hmm, te még tgnap olyankor fent vtál? bár én is...forgolódtam ágyimban...tegnap vártam ám, hogy hívj, bár tudom, hogy szerda-csütörtökre ígérted, vagy mondtad, írtad... vasárnap óta kis gombócban a pocim, hogy mi lesz...egyre jobban félek a szülinapomtól, a telefonhívásodtól, a találkozástól...mindentől...és közben várom is...és köszönöm az idézetet, a dalszöveget...remélem úgy lesz...remélem megéri, megérte várni...szeretlek...és hiányzol...vágyom rád...magamhoz akarlak ölelni, érezni...szeretni végre...szeretni...szeretlek...

Wass Albert: Mert nagyon szeretlek

Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.

A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.

*

...SZERETLEK!!!...én is szeretlek Téged!!!...

*

Szeretlek.

Annyi minden van, mit úgy szeretnél
Néha bánt, ha tudod, távol a cél
Vagy tán épp a cél előtt
Tűnik úgy, most fogytán van erőd
S te mégis továbbmész

Lehet égbe nyúló csúcs, ami hív
Néha oly magasra vágyik a szív
Sűrű útvesztőkbe érsz
De a csúcsra gondolsz
És csapdáitól többé már nem félsz

Mert te is fényre vágysz, mint minden, ami él
De mikor célhoz érsz, és boldog lehetnél
Máris új tervre gondolsz, máris új útra indulsz
És az életben épp ez a szép

Oly sok ember merész álmokat sző
De a siker árát sokallja ő
És csak arra vár, hogy majd arra jár a Fortuna
De kár ebben bízni

Mert a gyémánt és arany fénye szép
De tiéd ez a fény akkor lehet csak
Ha érte a mélybe lemész, érte mész
Hát indulj, és hozd fel onnan
Fénye kárpótol majd minden nehéz percért

Nem csak gyémánt és arany lehet szép
Téged tán egész más után hajszol most a vágy
Indulj hát, hidd el, nem lesz nehéz az út
Mit végigjársz, ha gondolsz rá
Hogy jön, mit úgy vársz

Érdemes volt
Akkor meglátod, hogy érdemes volt
Tudom, rájössz, érdemes volt
Harcolnod így....

...SZERETLEK!!!....

Még hét nap. Ma vasárnap este van. És most csendesedett el a ház. A gyerkőcök maradtak, egy hétig itt lesznek, huhh…búcsú volt, van, ezen a hétvégén nálunk, sok finom mindenség sült, és sok sütemény is. De nem nekem volt búcsú, és nem nekem sült a finomság, nem volt étvágyam, pár falatot tudtam enni, egy kis húslevest, és kevés töltött husit, krumplisalátával, ennyire futotta. A Kedves nélkül nem volt étvágyam kirántott husikra, Nélküle nem…ja, és egy fél szelet dobostorta, mert üzenetben megígértem, hogy próbálok rendesen enni, nehogy levékonyodjak teljesen, mert akkor nem kellek már Neki. Én nagyon akarok enni, de sokszor nem jön össze. Lehet, hogy egy picit fogytam, de majd Mellette visszaszedem az elvesztett kilókat. Az elmúlt pár napban semmi nem maradt meg bennem, picipocim felmondta a szolgálatot egy kicsit, biztos mert ideges. Rossz, és nagyon nehéz napok voltak ezek, és a következő pár nap is kemény lesz, nagyon. Ha a Kedves nem lenne, és nem tudnám, hogy van, és szeret engem, én már nem élnék... Tudom, hogy várja, elmeséljem mi történt. El fogom mondani, hisz Rá tartozik, és megígértem, hogy őszinte leszek Hozzá, és ezt be fogom tartani. Most csak azt szeretném, hogy tudja, hogy amit anno, három hete megfogalmaztam abban a hosszú levelemben, szinte maradéktalanul, teljes mértékben betartottam. Fogtam magam, és elé álltam a családjából mindenki elé, akiket megbántottam azzal, hogy hazudtam össze-vissza, s ennek következményeképp, látták tönkremenni a lányukat. Odamentem, eléjük álltam, a szemükbe néztem, és bocsánatot kértem mindezért. Nagyon kemény volt. A nagymamák sírjára virágot és mécsest vittem, amiért a temetésen nem voltam ott, így kérve bocsánatot tőlük is. Ez lehet, hogy nevetséges, vagy ezért kinevetsz, de megtettem. Aztán a lakásból eladtam egy csomó mindent, akváriumot, az állványt, fényképezőgépet, kamerát, mindent, ami eladható volt. Kicsit ez is megviselt, inkább nem kicsit. Elkezdődött a szanaszét szedése a múltnak, ezen a téren is. Aztán a bocsánat kérések sora még nem ért véget, hátra vannak a barátok, és Ő is. Ez lesz a következő napok történése. Ez már a vége, azt tudnia kell a Kedvesnek, mert a döntés megszületett, nem megy tovább, vége. A békét sikerülni fog fenntartani, ezért azt mondom, és ki merem mondani, hogy nem lesz senki, és semmi, aki, vagy ami közbejöhetne. A szétválás „jogi” kérdését illetően, a hét második felében fogok tudni konkrét dátumot mondani. Ezek még nagyon nehéz napok lesznek. De már megcsinálom, és végigcsinálom. És ezért voltam olyan biztos az üzeneteimben. Tudom, hogy nem akarsz siettetni, azt is tudom, ha kérném, hogy még egy hét, vagy kettő, mellettem maradnál. De nem teszem, nem kérem. Nem teszem kockára azt, hogy elveszíthetlek. Egyetlen dolog van, ami esetleg dátumhoz köthető, az a jogi ügyintézés dátuma. Ezt illetően, ha már meg tudom mondani a napot, Neked kell eldöntened, hogy addíg ilyen formában éljük-e a napjainkat, vagy szabad lesz találkoznunk már. A következő napokban lesz egy értekezletünk, aztán szabadságot vettem ki, mert nem igazán vagyok jól, és ezek a napok nagyon meg fognak viselni, tudom. Nem szeretnék valahol az úton maradni, a munkára nem tudnék figyelni, és lesz elintézni valóm, nagyon sok. Még egy kérésem van Hozzád, egy utolsó. Ezekben a napokban egyedül szeretnék maradni. Tényleg, és végképp olyan szintre jutni a lelkiismeretemmel, hogy a szülinapodtól, használható állapotban kapj engem vissza. Ha megengeded, szerda, vagy csütörtök este fel foglak hívni, addíg nem foglak keresni, ki lesz kapcsolva minden telefonom, és befejezem, amit elkezdtem. Ehhez szeretném kérni, utoljára a türelmed, és a megértésed…aztán vége lesz ennek a nehéz időszaknak Kedvesem, és én nem fogok másért küzdeni ezután már, mint a megbocsátásodért….és a szerelmedért…..mert tudnod kell…végtelenül hiányzol…és végtelenül szeretlek Téged!!!....és ezekben a hetekben sokszor haltam bele a hiányodba…de a szeretetem, az érzéseim épp oly erősek…és épp annyira biztos vagyok bennük, mint előtte…és nem félek a jövőtől…mert bízom Benned!!!...és bízom magamban!!!….biztosan várod már, hogy írok kis blogunkra, hamar felteszem ezeket a sorokat….és kérlek, nagyon kérlek, nem félj, és ne sírj többé, soha többé, rendbe jön minden, rend lesz az életemben, az életünkben, és úgy foglak szeretni Téged, ahogy senki más szeretni nem képes…érezni fogod…nem csupán szavakból….hanem a közelségem által…SZERETLEK KEDVESEM!!!!....

1 hét

Azt hiszem még egy hét. reggel, azaz az már inkább lehet, hogy délben volt...írtad, hogy:"igen! egyetlen hét..."...nem akarlak siettetni, nem akarom, hogy megint elszőrjunk valami, hogy ismét közbe jöjjön valami vagy éppen valaki. nem szeretném. vágyom arra, hogy veled legyek, hogy fogjam a kezed, hogy érezzelek, hogy csókoljam a szád és a...és vágyom arra, hogy szerethesselek végre Téged...ahogyan csak tudok...
Gondolom ma este azért írsz majd nekem ide kis blogunkra...várom nagyon...de legfőképpen Téged Édes! még soha-soha nem hiányzott így senki sem nekem, mint Te...veled akarok lenni...akarlak! mindennél jobban és...
Szeretlek Kicsi!
Szeretlek Téged...
Buksim.

9??????????? 9?????????? 9???????????????

...és nem várom ám el tőled, hogy így, az éjszaka közepén, ha éppen akkor olvasod blogunkat válaszolj is ám rá...írj inkább üzit, ahogyan eddig, szerintem én úgyis lassan zuhizok aztán ágyiba bújok...olvasgatok kicsit...és akkor már nem hiszem, hogy bekapcsolom gépet...meg egyébként is hugim trónol előtte...szóval várom az üzidet és ne felejtsd kérlek:
SZERETLEK TÉGED!...és...várlak...várlak Kicsi...
Buksim.

...épp egy kiadós sírás után vagyok...mert minden egyes számot, ami valamilyen szinten kapcsolatban áll a szerelemmel meghallgattam youtube.com-on...úgyhogy kellőképpen pocsékul érzem magamat:-( no, sebaj!
...elvégre mosolygósnao kellene lennem, hiszen ahogyan írni szoktad: "most már hamarosan"...igazából elképzelni sem tudom, hogy mi lesz, hogy hogyan lesz, hogy...hogy egyáltalán mire készüljek és mire nem...már arra is gondoltam, hogy inkább dolgozom a születésnapomon, holott szabadnapot kapnék, elvégre egyszer 25 éves az ember...
...na, majd lesz valami...ahogyan írtad, s teljesen igazad van ezzel: "ennél már csak jobb jöhet"...
...és Drága, azt hiszem nekem valamit el kell még mondanom, azaz most csak leírnom, amiről nem tudsz...és remélem nem fogsz rám emiatt nagyon megharagudni...
...szóval ugye a hétvégén, azaz holnap 19.-e lesz...és én ha nem is széplaki bálba megyek, mert Nélküled valószínűleg a sírás kerülgetne...Bécsben leszek...a Gazometerben...Tiesto-n...tudom, hogy nem szóltam valami korán, de annyira már ismerlek, hogy biztosan napokkal előtte nem aludtál volna egy szemhunyásnyit sem...és nem kell miattam aggódnod...Andyval, Gegyével, meg az ő munkatársaival (fiatal házaspár) megyünk, én kocsimmal. holnap még melózok, aztán utána indulok 9-fél10 körül. viszem MIO-t és térképet is, majd el beszélhetünk vele:) és nem kell amiatt sem félned, hogy "jön valaki és..."...tudod nagyon jól, hogy én nem azért megyek oda. őszintén szólva nem bírtam volna ki itthon akkor, amikor nálatok búcsú van, tudod, a rántotthusis dolog és Kakukk és...és a kicsi szívem majd megszakadt volna...így is meg fog, hiszen a hiányod lassan már kibírhatatlanná válik...és ha vége a bulinak, indulunk is haza, reggel 6-7 körül itthon is vagyunk. és ha szeretnéd, írok neked ha elindulunk, s onnan is, vagy ha hazaértünk. ahogyan szeretnéd. ha nem, majd ha végre találkozunk - ami remélem nem hónapok múlva lesz - akkor majd elmesélem...és én éppen annyira félek, hogy találkozol valakivel, hoyg feladod, hogy lőttek a 25 szülinapomnak...nem is a szülinapomnak, hanem annak, hogy végre a karjaim közt tarthatlak Téged...soha nem akarlak elengedni többé, ha végre újra együtt lehetek veled...soha...erre készülj Drága...
Szeretlek...nagyon-nagyon szeretlek!!!!!!!!
Csók.

Végtelen

...akár Tőlem-Neked...

...akár Tőled-Nekem...

...

"Mennyi elhullt virág, s elbújt szilánk,
a szívnek egy régen ejtett seb épp úgy fáj.
Ne is ébressz fel, jobb volt úgy, hogy távol voltál.

Most bízom vakon, hátha átlátsz majd, s nem hiszed,
hogy tényleg így van,
hátha mégis csak hallod azt, mit elhallgattam,
s hogy véges az út, de mit ma tőled kaptam...

...végtelen,
s kell nekem.
Lásd, hogy mit megteszek, csak hogy mellettem itt maradj és otthont találj.
Hagyd, hogy még jobb legyek, hogy Te jobb úton járj.
S mindent jóvá tegyek, hogy ma bízz bennem,
s élhess úgy, hogy nincs félelem.
És elhidd, csak a jó végtelen...végtelen.

Aki voltam, már más, de tényleg hibás,
az oldal, mit fellapozni többé nem vágysz.
De, ha nem félsz, egy új lapon, egy új sort találsz.

Bízom vakon, hátha átlátsz majd,
s elhiszed, hogy tényleg így van,
hátha mégis csak hallod azt, mit elhallgattam,
s hogy véges az út, de mit ma tőled kaptam...

...végtelen,
s kell nekem.
Addig engem figyelj, s mindig lény jó közel,
amíg rájössz, aki voltam már egy más ember.
El ne hidd, hogy más is kell,
el ne hidd, hogy most hagylak el.

Lásd, hogy mit megteszek, csak hogy mellettem itt maradj és otthont találj.
Hagyd, hogy még jobb legyek, hogy Te jobb úton járj.
S mindent jóvá tegyek, hogy ma bízz bennem,
s élhess úgy, hogy nincs félelem.
És elhidd, csak a jó végtelen...végtelen...végtelen...végtelen...végtelen."

...szeretlek...

"...boldogság, gyere haza..."

http://www.youtube.com/watch?v=FO8te7Z8bl0

http://www.youtube.com/watch?v=vbrUYqlSxOw&feature=related

Félálomban

...tegnap, sok-sok kihagyott hét után ismét dobtam párat a dartstűinkkel, jó kis táblába...aztán éppen rád (minő meglepő!!!???) gondoltam és akkora bull-t dobtam, hogy még a profik is megirigyelnék az...bent hagyom, majd megnézed...remélem megnézed...nem télen, nem ősszel...remélem megnézed...még ezen a nyáron...aztán ahogyan a tv előtt heverésztem, azon tanakodtam mennyire élvezném Veled az életet...reggelenként hatalmas csókkal ébresztenélek és - bizony ám - a kávét is megfőzném Neked, mert tudom, hogy az egy napkezdésnél, legalábbis nálad, elenegedhetetlen...aztán mivel azt is tudom, hogy reggel nehezen lehet valami kis táplálékot belédimádkozni, csomiznék valamit...nyugi, finom lenne...aztán húzás dolgozni...és este pedig édesen várnálak...ha pedig nem dolgoznék, összedobnék biztosan valami fincsiséget, végülis minden másnap én is tudok főzni...és mindig elkényeztetnélek...úgy szeretnék már végre figyelni rád, meg vigyázni rád, meg olyan törődéses dolog is van benne...néha jó valakivel, néha jó, ha kicsit törődhetnék úgy, így is Veled...és este pedig ágyikóba, persze a tv nem lenne az ágyikó előtt, mert az ahogyan korábban kifejtettem már, szexuális vágy csökkentő...helyette el tudnék képzelni egy hatalmas tükröt...imádnám...de ha csak egy picike szobánk lenne, vagy egy albérletnyi hely, ahol...ahogyan mondtad, ha becsukjuk az ajtót, összedőlhet fenn a magas ég is...akkor is csak MI ketten lennénk...hát már akkor a világ legboldogabb Kicsilánya lennék...de nem szaladok ennyire előre...először ölelj át...onnantól kezdve úgyis csak TE létezel majd...és remélem...Veled...a...boldogság...
Szeretlek Baby!
Buksim.

Vasárnap este van. Ismét egy hosszú, és nehéz hét után. Valóban, nem sokszor jártam itt blogunkon, de ennek csak az volt az oka, hogy hosszú üzenetekben próbáltam megírni a Kedvesnek, hogy mennyire szeretem, s milyen nagyon rossz Nélküle, s mennyire elviselhetetlen a hiánya…még verset is írtam Neki, kicsi szívemből jövő, őszinte gondolatokkal, és azt írta, hogy neki ilyen szépet még soha senki….hát én igen, mert megérdemli, mert egy Tündérke Ő, akit mindennél jobban szeretek!!!...egy édes, kedves, aranyos, odaadó, gyönyörű és végtelenül bájos Kicsilány…szépsége már akkor, azon a novemberi estén elbűvölt, a pillantása, a mosolya olyan volt, ami azóta beleégett szívembe, mert olyan szépet még soha-soha nem láttam…nem láttam még Hozzá fogható szépet, ahogy azokkal a csodálatos szemeivel rámpislogott, miközben oda adta az italát…talán nem látszott, de majdnem összerogytak a lábaim, mert úgy elgyengültek szépségétől…azóta tudom mit jelent, „levesz a lábáról”…akkor este forró melegség öntötte el a szívecském, és pocakom táját, és olyan furán bizsergő érzés játszott a hátimon, és nyakimon….s már hajnalban gyűlöltem elengedni a kicsi kezét, mintha hozzám tartozott volna….vigyázni akartam Rá, óvni, védeni, boldoggá tenni Őt…lehet azt mondjátok,hülye vagy, de azon az estén ez így történt, így éreztem, és olyan szívdobogással vártam másnap hogy válaszoljon az üzenetemre…kis komisz, írt is, de nem ám azonnal, hadd egye a fene a kis tökfejet…de aztán jelzett a telefonom, amit kb percente 70szer néztem meg…olyan örömet rég nem éreztem, boldog voltam, írt nekem, és nem elküldött, nem lezárt, vagy visszatáncolt….cselesen, de éreztette, hogy picivel azért több voltam, mint röpke buli utáni szórakozás…és ott, és akkor elkezdődött valami…akkor még féltem beismerni magamnak, bár éreztem, mindennél tisztábban, nagyon hamar…talán már azon a magtár udvari „Pécskereső”, harmatos, összebújós, megmelegítős és minden titkunkat kibeszélős éjszakán, hogy ez szerelem…szerelem…és igen, az lett, forró vágyakkal teli, őrült, vad és szenvedélyes szerelem….azóta elmúlt 19 hónap, több mint másfél év….és ma sem érzek mást, és ma sem vágyom kevésbé Rá…és ma épp úgy szeretem…és ma épp úgy bizsergés futja át a testem ha Rá gondolok…az a fura melegség épp oly hévvel önti el szívemet ma is…a szépsége épp úgy elbűvöl, a mosolya épp oly csodálatos, a pillantása épp oly gyönyörű…s én SZERETEM!!!!....és ezért a szerelemért küzdök, mert nem tudnék élni már Nélküle!!!...szükségem van Rá…a szeretetére, az odaadására, a törődésére, az önzetlen szerelmére….s én így fogom viszont szeretni, hogy soha többé ne kelljen félnie, hogy azt a biztonságot melyre vágyik, mellettem találja meg…mindent meg fogok adni Neki, amiért ilyen sok sok fájdalmasan nehéz napot kellett átélnie miattam…és most már nagyon hamar, és már nem kell hogy sokáig fájjon, mert betartom, amit megígértem!!!!....mert rettegek attól, hogy nem lesz nekem, hogy elveszítem, hogy mást keres, hogy másnak adja mindazt a szerelmet, amivel eddíg csak engem ajándékozott meg…én ezt nem élném túl…ha arra gondolok, ha csak arra gondolok, hogy mást érint úgy, máshoz ér úgy, ahogy hozzám…hogy más kezét fogja, mást tesz boldoggá….nem tudom leírni az érzést, a fájdalmat, abba belehalnék…de élni akarok!!!VELED!!!!BOLDOGAN!!!!...és csak szeretni akarlak…őszintén, tiszta szívemből…és végtelenül…és szeretni foglak, őszintén, tisztán, félelmek és fájdalmak nélkül….egy életen át….és nem fogom elrontani, és nem fogom eljátszani a szerelmed, a bizalmad…és egyszer én is apuka szeretnék lenni…ne, ne, ne ijedj meg kérlek, csak ez is épp úgy ott van a kis vágyaim között, mint ahogy TE!!!!....ez most kicsúszott, de már leírtam, hát úgy is marad….ezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy komolyan, és őszintén AKARLAK!!!!...és én még ilyet soha senkinek nem mondtam, és én még ilyenre soha senkitől nem vágytam…de Tőled, valahogy…szóval…majd szeretném….persze csak akkor, ha Te is….én a feltételeket megteremtem hozzá, és olyan apuka, és szerető és társ lennék…akire büszke lennél… és megteszek mindent azért, hogy így legyen, hogy így, mindenestől, a kis vágyaimmal együtt büszke legyél rám…és szeress engem, és ne akarj mást….soha többé már!!!....SZERETLEK TÉGED!!!!...nem tudok mást mondani, és boldogan szeretnék végre kézen fogva moziba, színházba, Samucit vezetve sétálni Veled, s egy kis helyet szeretnék, ahol ha becsukjuk magunk mögött az ajtót, megszűnik a világ…és csak TE meg én….erre vágyom…és mindent megteszek, lehet hogy ismétlem magam, de mindent megteszek azért, hogy ez nekünk megadassék….hiányzol Kedvesem…nem tudom elmondani mennyire…hiányzik az illatod, az érintésed…hiányzik hogy csókolj, úgy ahogy senki más nem tud…amitől olyan vágy kerít hatalmába, amilyet még nem éreztem….kívánlak…kínlódva, epedve vágyakozom utánad…szerelem, ez vagy nekem….és az erő, és az élet…ha tudom, hogy szeretsz….a levegő, a fény, az étel ajándék, az élet feltétele…nekem nem kell fény, nem kell az étel, és nem kell a levegő…ha TE nem vagy…SZERETLEK!!!!...SZERETLEK!!!!...SZERETLEK!!!!....

15

"...szeretlek, s nem mondtam el jól sosem

Szeretlek, s úgy tűnt néhanap, hogy nem

Szeretlek másban is

Szeretlek végleg s ártatlanul

Szeretlek annyi szerelmen túl

Szeretlek akkor is, ha mást hiszek

Szeretlek akkor is, ha más szeret

Szeretlek szótlanul...

...

...ahogy a béke hozzám simul

S mikor a reggel a szívembe szúr

Szeretlek, bárhogy nem lehet

Szeretlek önmagam helyett

Szeretlek, már csak ezt adom, kevés

Szeretlek, s várok rád nagyon, ne késs

Ha másképp nem lehet

Az álmok festenek új mosolyt

Ami néha nekem szólt

Szeretlek, bárhogy nem lehet

Szeretlek önmagam helyett

..."

Szombat

...szomorúan veszem észre, hogy a héten kis blogunk környékére sem néztél...én nem bírom ki Nélküled...iszonyatosan hiányzol...nem tudom megfogalmazni mennyire...2 hét múlva szerinted vége? vagy készüljek még "néhány" hétre?...bármi, bármi jöhetne...csak ne ez a fájdalom, ez amit érzek...szeretlek Drága...és csak remélem, hogy vagy még nekem...és leszel is...

***

...kb. 20 perce ülök csak a gép előtt és bámulok félig lehunyt szemmel, hogy mit írjak most ide...ezer meg ezer kis gondolat kavarog a fejemben, ezer meg ezer kis vágy, amire mindennél jobban vágyok...de nem írok inkább semmit...azaz csak valamit...hogy szeretlek...és szeretnélek már szeretni végre...igazán...féktelenül...szenvedélyesen...nagyon...és örökké...
....

...szeretlek Baby!...

Buksim.

Már nincs 20...

Pilinszky János - Azt hiszem

Azt hiszem,

hogy szeretlek;

lehúnyt szemmel sírok azon,

hogy élsz.

De láthatod,

az istenek,

a por,

meg az idő

mégis oly súlyos buckákat emel

közéd-közém,

hogy olykor elfog a

szeretet tériszonya és

kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,

mint a természet éjfél idején,

hangtalanúl és jelzés nélkül.

Azután újra hiszem,

hogy összetartozunk,

hogy kezemet kezedbe tettem...

Elolvastam Drága…részben örülve, részben megsokszorozva magamban azt a félelmet, amit ez az egész helyzet okoz…nem válaszoltál, mert igen, érzed benne a biztosat, az odaadót, az őszintét, és az önzetlent…tudtam, hogy ezért szeretne találkozni Veled, tudom, hogy folyamatosan keres, mert szeret, és akar Téged…ezzel kapcsolatosan nem tudok mit mondani, azt, amit miattam csináltál végig már eddíg is, senki, senki más nem tette volna…vele nem kellene bújkálnod ugye, mellette nem kellene rettegned, hogy megáll egy harmadik autó a házatok előtt, a Honda nyugodtan állhatna előttetek és…mellettem még akkor sem látsz garanciát arra hogy így lesz, ha én a válásról szóló végzéssel állnék Előtted…ugye azt érzed, hogy a félelem, a rettegés, a szorongás már velem jár, és ez nem is lesz máskép, akkor sem, ha egyedül (jogilag is, amit elérek, és megteszek) maradok…azt gondolom, úgy érzed, ha lezárjuk sem kapod meg azt a nyugalmat, amit mellette megkaptál, és a jövőben is megkaphatsz, ami csupán egyetlen szavadba kerül…jó, hát én nem adom meg ezt az örömet sem a Gézának, sem másnak!!!!...nem büszkeségből, hanem az Irántad érzett szerelemből….megértettem, felfogtam, és elfogadtam a feltételeidet…vagy leszek Neked feltételek nélkül szülinapodon, vagy visszamész abba a nyugalomba, amiből kiléptél anno…hazudnék, ha azt mondanám, nem fáj nagyon nagyon, hogy hallgatással nyugtáztad a kérését, az ajánlatát, az elképzeléseit, mert ez néma beleegyezést jelent, sőt valami belső, félelmetes hang azt súgja, több volt ez hallgatásnál, elbizonytalanodtál, nem hiszel már bennem, s kicsit eltolva, talán hasonlóan a mi dátumunkhoz, de számára pozitívan foglaltál állást…ezt érzem, nem tehetek róla…nem tudom milyen választ vársz most tőlem, annak nem tudok örülni, hogy így viszonyulsz újra a Gézához, bennem megsokszorozta a félelmet, de talán az elhatározást is…én nem tudok mást mondani, és ígérni Neked, mint amit abban a múltkori, vasárnap esti levelemben leírtam…ha Te a Gézában látod a megnyugvást, s a békét…egy dolgot tudnod kell, én végig csinálom amit megígértem, egyedül is, ha aztán azt kell látnom, hogy a fekete Hondában visznek randira, hát abba kicsit belehalok majd…arra szeretnélek megkérni, ha a szülinapod előtt döntés születik Benned a Géza által felkínáltakra, mert tényleg nem látsz esélyt már arra, hogy mellettem átélj hasonló nyugalmat, s már mindegy hogy mit ígérek azt gondolom, közöld velem kérlek…nem azért, hogy vissza menjek a múltamhoz, nem is tettem erre ígéretet egyetlen egyszer sem ezekben a hónapokban, csupán hogy tudjam, s azt valahogy túl éljem…ezt a bejegyezésedet többször nem olvasom el, mert ilyen fájdalmat….de köszönöm az őszinteséged….sajnálom, hogy nem tisztán érkeztem a kapcsolatunkba, mert akkor már pici karikagyűrű csillogna az ujjacskádon….épp azért, mint amiért Te olyan választ adtál a kolléganőidnek néhány napja…csak hogy tudd, miképp érzek…nem akarlak elveszíteni Téged….de nem kérek már semmit Tőled, én megteszem amit ígértem, ha mást választasz ezalatt a pár hét alatt, akkor tényleg összerogyva, a padlóról kezdem majd újra valahogy az életem….sajnálom, nem tudom elmondani mennyire sajnálom, hogy ennyi fájdalmat okoztam…talán nem lesz késő, s lesz lehetőségem még jóvá tenni….

Kicsit én is írok...

Kicsit én is írok ide, talán nem baj. na nem mintha nem ide írogattam vna egész héten, de talán most szabad...vagy ilyesmi...
Szóval igen, vártam a kis irományodat, meg nem is. vártam, mert végre valamit tudok is majd rólad, hogy mi történt veled a héten, hogyan mentek a dolgaid, mit sikerült kocsi és egyéb ügyben intézned...és nem vártam, mert félek minden egyes mondatodtól, hogy valami hiba csúszik a gépezetbe, és vége...vagy ezek közé a borzalmas napok közé még valami plusz szomorúság jut vagy kerül..és félek a dátumtologatás miatt, és rengetek kétség van bennem, amikkel együtt nehéz minden egyes pillanat...
3 hét. vagy 21 nap. mindketten tudjuk, hogy nem sok idő. nem sok idő ahhoz, hogy rendbe tedd azt, amit akarsz. rengeteg ahhoz, hogy Nélküled bírjam ki, egymás nélkül viseljük el. örülök annak, azaz ez nem a helyes kifejezés...de sajnos mást nemigen tudok rá, hogy lassacskán eljutottatok odáig, hogy veszekedések és ajtócsapkodás és egyebek nélkül beszéljetek, s talán induljatok el a lezárás útján...csak elképzelésem sincs, hogy a másik fél majd hogy fogadja, hogy én leszek, vagy akarsz, vagy...nem tudom...és azt sem tudom, hiszem, hogy Te ezt el fogod mondani, vagy egyáltalán hogy fogsz mindezzel előállni, és ha elő is állsz, akkor nem fog-e ugyanaz az egész színjáték és zűrzavar elkezdődni. és szerintem Te is emléxel, hogy én is mondtam valamit azzal a bizonyos hülye szülinapommal kapcsolatban. én nem akarok még egyszer úgy együtt lenni veled, hogy legalább valami - lehet, hogy hülye megfogalmazás, de - papíros, vagy fogalmam sincs, hogy hogyan fogalmazzak, de látszatja legyen. nem tudnék még egy hitegetős, ígérgetős életet elviselni. nem hónapokig, hetekig sem. talán napokig sem. azzal kiölnél belőlem mindent...lehet, hogy most saját magam ellen beszélek, de ez az elmúlt egy hét is maga a pokol volt számomra, arról nem is beszélve, hogy még 3x ennyi hátra van. remélem csak háromszor ennyi...remélem. és nyáron a hivatalok sem működnek úgy, mert nagylány létemre ezt is tudom, szóval...hát nem tudom Drága...én csak remélni tudom és merem, hogy menni fog...nem a Te kis dolgod, hogy lezárd, hogy...nem az...hanem, hogy kibírjuk és kellünk még egymásnak...néha olyan erővel fog el a kétségbeesés, hogy magam is meglepődök rajta. átjár és minden gondolatom az elvesztésed körül forog. nyugalomra van szükségem és biztonságra. ahogyan szerintem neked is. én lennék a világ legboldogabb embere, ha végre ezt neked adhatnám, és csak veled törődhetnék, csak rád figyelhetnék...talán a születésnapomig kibírom...addig talán igen...és ma én is találkoztam valakivel, aki talán a múltban fontos volt nekem. beszélgettünk sokat, erről-arról...volt köztük jelentéktelen dolog, a nyaralás, a munka, a "ki hogy érzi magát" téma...és apró ajándék is...bár nem ez a lényeg...talán újra akar engem...nem tévedtél ezzel kapcsolatban, amikor egyik este erről beszéltünk...talán újra kezdené, mert nem hűlt ki nála minden és talán...őszinte legyek? önző és gonosz módon én nem válaszoltam semmit...nem mondtam, hogy akarom, hogy újra tudnám-e kezdeni, és nem mondtam azt sem, hogy nem...nem tudom miért...azt tudnod kell, hogy én szerelmet nem érzek már iránta, egy jó ideje. amikor vége lett, nagyrészben miattam történt, én akartam az egésznek véget vetni...azért volt, mert már részemről nem voltak meg azok az érzések, amik egy igazi, jól működő kapcsolathoz kellenek. és most sincsen ez másként, hiszen Téged szeretlek. egy pillanat műve volt mindez. és a sok hazugságod, és átverésed ellenére is töretlen számomra, irántad az érzés...és az is marad...az marad, ha...tudod, hogy mikor...ellenkező esetben...ellenkező esetben sajnos nem tudom én sem, hogy mi lesz...ellenkező esetben darabjaira hullik az életem és egy olyan dologba fogok menekülni, ami lehet, hogy a biztosat, de nem az igazit nyújtja. nekem Te és a veled való élet jelentené a biztosat és az IGAZIT. nincsen nagyobb vágyam, minthogy egyszer végre teljesüljön...és nem csábulok el...az nem úgy megy Drága...soha, soha, még egy pillanatra sem hazudtam neked vagy vertelek át. ezt ezután is szeretném tartani Neked...fáj a hiányod, fáj a törődésed hiánya, fáj a bizonytalanság, fáj minden egyes nélküled töltött pillanat, amikor nem tudom, hogy hol és merre és kivel vagy...fáj...de ennyit még kibírok...ennyit még mindkettőnknek muszály lesz...és is csak azt tudom mondogatni, amit előtte is...megígértem, hogy kibírom. megígértem. nem másért, nem valamiért...azért mert szeretlek. és nincsen olyan, hogy utánad az élet...csak Veled az Élet...erre vágyom...
Szeretlek Drága...szeretlek Tégedet...
Csók: Buksim.

ui: én tényleg nem vicceltem azzal kapcsolatban, ami a pulcsivisszaadást és a kilóidat illeti. hülyén hangzik, de enned kell, vagy...néha én is kérhetek...most ezt kérem...nekem is lehetnek hülyeségeim, hát ez az. fontos....

Hát elcsendesedett a ház. Elment ki-ki a maga útjára. A gyerkőcök, s a Kata haza, őt én szállítmányoztam, az anyuék a tv elé, én pedig az emeletre a gondolataim közé. Hosszú, és nehéz hét van mögöttem, mögöttünk. Nem hallottuk egymás hangját. S csak néha erősítettük meg egymást üzenetben, vagy itt a blogunkon, az egymás iránt érzett szerelmünkről. Nagyon nehéz így. De már nem tart soká, már vége lesz tényleg hamarosan. Nekem rendesen kijutott a héten, azon túl hogy rettegek nap mint nap, hogy mi lehet Veled, mikor írod azt, hogy jött más, köszönöm Kedvesem, elég volt…ez a legfájóbb gondolataim egyike…ezen túl egy csődnek éreztem maga a hülye autók miatt, hogy nekem semmi nem jön össze…igyekeztem rendbe hozni a dolgaim, mely önmagában kutyanehéz…szóval, fogytam sokat:(de ma elkezdtem újra enni, és rendesen falatoztam képzed, mert azt azért mégsem engedhetem meg, hogy ha már ezeket a keszekusza soraimat végre rendezem, az nem lehet, hogy azért add vissza a pulcsim, mert 70 alatt vagyok, nem nem, ezt azért már mégsem!!!Voltam a héten ott is, mint ahogy mondtam, megadni a tisztességes lehetőséget arra, hogy békésen zárjuk le. És menni fog, továbbra is csak ezt tudom mondani, menni fog. Volt egy nap, talán a hétfői, amikor kimondta, hogy le tudja zárni, amikor elmondta, hogy átértékelte a kapcsolatunkat, azon a kemény éjszakán, és külső, kívülálló szemmel nézve, megfogalmazta, hogy mivel évek óta ez nem változik, csak kapaszkodik mindenki az emlékekbe, azokba az érzésekbe melyek már elmúltak, de még emlékszik rá mindenki, megfogalmazta, hogy ezen emlékekbe kapaszkodva nem lehet élni. Én elmondtam, hogy nem tudok változni, nem tudok, és már évek óta nem is akarok többet tenni a kapcsolatért. Azt is elmondtam, hogy nem tudnék azonosulni egy apa szereppel, nekem ez nem menne, és nem csupán azért, mert nem az én gyermekemről van szó, nem, erre én nem vagyom. Elmondtam, hogy nagyon nehezen engedem el, megbeszéltük, hogy ahhoz, hogy komoly sérülések nélkül tudjuk lezárni, és úgy, hogy legyen esélyünk az újrakezdésre, mindketten partnereknek kell lennünk, félre tenni az okozott sérelmeket, és egymás bántása nélkül kell valahogy elkezdenünk az elveszítés miatti fájdalmak feldolgozását. Elmondtam, hogy bocsánatot fogok kérni mindenkitől, akiket bántottam a viselkedésemmel, és eléjük fogok állni. Azt gondolom, ez volt az egyik meghatározó tényező abban, hogy elengedjen. Tehát ezt meg is fogom tenni. Erősnek kell lennem hozzá, de azt mondtam, bármi áron, hát megteszem. Ezen túl elmondtam, hogy nem hazudozok, és amikor megyek, tisztán és őszintén beszélve érzésekről állok elé, tartozva ezért a 12 évért ezzel. Szóval szar napjaim voltak, de mindenféleképpen hasznosak, és olyanok, melyek előrevisznek, lehetővé és elérhetővé téve azt, hogy a szülinapis dátumot tényleg ne kelljen tologatni semerre sem. Itthon nem sokat voltam, inkább dolgoztam, amíg csak tehettem, és autót keresgéltem, ha volt egy kis szusszanásom. Felőrölte az idegeimet, hogy igazából semmi sem úgy van, ahogy én azt szeretném, amire vágyom….nem vagy velem, nem vagy nekem TE, rettegek hogy elveszítelek…háromszor vertek át tett ígéretek be nem tartása miatt autó ügyben….és félúton járok a múltam elengedésével….ezért volt az, hogy szinte napokig nem ettem, és ijesztően összeestem, de mint mondtam, már elkezdtem felhízlalni magam:)tegnap aztán taáltam egy újabb Stilo jelöltet, sajnos sárga, mondjuk csodaszép, de már egyáltalán nem érdekel a színe, a felszereltsége, műszakilag legyen jó, és legyen megfizethető, ennyi az igényem az autóval kapcsolatosan már csak…s tudjam vissza adni végre a félig eladott Polo-t, s akkor egy feszültség forrással kevesebb lesz…remélem holnap összejön ez az üzlet, nagyon jó lenne már…aztán minden este el sírdogálok ám egy kicsit, mert azt tudd Kedvesem, hogy fájdalmasan nehezen múlnak a percek, a napok Nélküled…és annál rosszabb meg végképp nincs, hogy sosem tudom mikor, hol, merre s kivel jársz…ez az őrületbe tud sokszor kergetni…esténkét mindig megiszom Márta teáját, olyan 9 óra körül, s akkor fél tíz, tíz órakor rámjön az álom, és úgy ahogy el tudok aludni, pár órára legalábbis, azután forgolódva, álmatlanul, félig éber öntudatlan állapotban mennek el az éjszakáim….gondolom Te sem vagy másképp, tudom hogy milyen sokat szenvedsz miattam…ezért kérlek ne haragudj rám…én csak jót akarok, én csak békét, boldogságot és szeretetet akarok…adni, adni, csak adni Neked, hogy elfeledd ezt a sok-sok okozott fájdalmat, hogy édes kicsi szíved sebei hamar begyógyuljanak….csak erre vágyom, és így is lesz…ha hagyod, ha akarod majd még…én szeretni foglak Téged, tiszta szívemből….őszintén, bújkálás és hazudozások nélkül, mosolyogva, és boldogan…biztosan várod már kis irományom, hát lassan elkészülök vele, és hamar felrakom, hogy ne kelljen tovább félned…s Kedvesem, csakhogy tudd….SZERETLEK!!!!....NAGYON-NAGYON!!!!....és ezen már nem változtat senki és semmi…amíg kicsi szívem csak dobog…..én már szeretni foglak Téged….

….vágyom RÁD!!!...HIÁNYZOL!!!....SZERETLEK!!!!....s Te vagy…Te lettél számomra a remény…a boldogság…és az élet….

22

"...
Szeretlek én úgy
ahogy soha senki se még!
A szívem érted dobog,
naa te is szeress belém!
...
Na gyerünk nézz rám,
fogd meg a kezemet!
Írhatnál hozzám
szerelmes verseket!
Addig amíg még agyalsz a dolgon,
én férjül veszlek,
férjül ha mondom!
...
A játszón várj rám
a homokozós csúzda mögött,
Vödröt is hozzál
mert az enyém ketté törött!

A fába vésett szívecskéken
ott a jelünk!
Már alig várom,
hogy végre felnőttek legyünk!

Ez több mint játék,
legyél a hercegem!
Örökbe adnám
a filctoll készletem!
..."

Csak, hogy kicsit mosolyogj...
...és azért...
...mert szeretlek Téged Drága!... :*

23

...szeretlek Kicsi...sajnos most túl sokat nem tudok írni, mert dolgozok és enyhén szólva is káosz van...de azért ura vagyok a helyzetnek!:)
...és hiányzol Drága! mindennél jobban...és valahol, valamilyen plakáton láttam, hogy ma este, a "kedvenc" kis helyünkön bál lesz...tudod, ahol egyszer a lámpa alatt csüccsentünk érdekes állapotban, de már akkor is nagyon szerelmesen...ugye ha el is mész, vigyázol magadra? én nem iszogatsz túl sokat? aludni is alig bírok, annyira féltelek...nehogy elcsábulj, vagy...elmész? hmm? vigyázz magadra...féltelek...hiányzol...rossz Nélküled...kellessz nekem...szeretlek! szeretlek! szeretlek! szeretlek! szeretlek! szeretlek!
Csók: Buksim.

Csak úgy...

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:

S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem..."

William Shakespeare

"Anélkül, hogy tudna róla, az ember a legsötétebb reménytelenség pillanataiban is a szépség törvényei szerint komponálja életét."

Milan Kundera

"Unalmas század minden óra,

mely nem körödben röppen el..."

Arany János

"Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem."

Paulo Coelho

"Nincs más, nem is akarok más gyönyört,

Csak amit tőled kaptam, s még kapok,

Koldus-szegény, királyi gazdagon,

Részeg vagyok és mindig szomjazom..."

William Shakespeare

24

A tegnap esti üzenetedet körülbelül már 100x elolvastam...muszály ennyiszer, hisz' azt sem tudom, hogy mi van veled, hogy hogy vagy, hogy merre jársz...várom már azt a vasárnapi bejegyzést, amiben majd azért remélem bővebben írsz...HIÁNYZOL! most csak ennyi...majd estefelé még úgyis írok, addig meg igyexem nem belepusztulni a hiányodba! NEM AKARLAK ELVESZÍTENI!!! ugye nem kell ettől félnem? ugye leszel nekem? Te vagy az életem...SZERETLEK KICSI!!!
Buksim.
...
Kicsit írok még ehhez az üzihez. az előbb voltam OTP-ben, és már nekem is van igazi "nagy" bankkártyám! szóval már nagylány vagyok, sőt felnőtt vagyok és amire jössz értem, hozzám, a 25. szülinapomra kész hölgy leszek! remélem a Te hölgyed...soha nem gondoltam volna, hogy valaki, mint most Te, ennyire fog hiányozni. nélküled egy nagy nullának érzem magam. egy félszárnyú angyalnak...csak Veled teljes és szép és boldog az életem. akármilyen is volt ezelőtt, akármi is történt...kellessz nekem...és ez nem szöveg és nem kamu duma...komolyan...és amit tegnap este írtam...hát csak annyit, hogy szeretlek! és nem akarlak elveszíteni. nem! nem!
SZERETLEK!!!
Buksim.

25

Azt hiszem ez a századik bejegyzés. de aztán lehet, hogy rosszul emléxem...képzeld, ma megkérdezték tőlem (senki különös, csajokkal dumáltunk), hogy nekem ki lesz a férjem...aztán gondolkodás nélkül rávágtam, hogy TE! ez most lehet, hogy hülyeség, csak gondoltam tudd, hogy szeretlek ám és hiányzol és...beleőrülök a hiányodba, hogy nem hallom a hangod, hogy nem érinthetlek...amúgy már itthon és egész este itthon fogok ülni és csak és kizárólag Rád gondolni...minden egyes pillanatban hiányzol! akkor is, amikor alszom és nem tudom, hogy nem vagy velem. még akkor is! és szeretlek! ezt jó lenne, ha nem felejtenéd el, sőőt, nagyon-nagyon mélyen elraktároznád kicsi buksidba és ez jutna eszedbe, ha nem bírod...én is bírom, neked is kell! jár már nekünk az a boldogság...
Szeretlek Édim!
Szeretlek!
Szereti...
Buksim.

Neked

Köszönöm Édes a bejegyzést…bár a hangod, az ölelésed semmivel sem pótolható, de így, most, még ez is több a semminél…mi az előbb értünk haza Endrédről, nénjinek volt a napokban névnapja, őt köszöntöttük meg. kérdezett Téged is, hogy terítsen-e Neked, de igyekeztem összeszedni magamat és azt mondtam: „még dolgozik, szerintem ma nem tud jönni”…de vár Téged, és reméli, hogy hamarosan meglátogatjuk mindketten…én is remélem…ugyan ők az elmúlt hetekből, hónapokból és a következő pár hétről sem tudnak, nehogy túl aggódják magukat, ennyi idős korban már ez is megárthat…aztán napközben tesóval Sopronban voltunk, valami angol tankönyv után szaladgáltunk és kikukkantottunk Ausztriába is…remélem minél előbb megmutathatom az új szerzeményeimet, ugyanis minden egyes alkalommal, amikor ezekben a hetekben, hónapokban vettem valamit, Te jutottál eszembe…hogy vajon tetszeni fog-e, hogy büszke leszel-e rám benne…lehet, hogy ez így hülyeség, nekem mégis mindenről Te ugrasz be kis buksimba…
És Édes…én is megígértem, hogy kitartok melletted, és ezt a 26 napot vagy mennyit most már kibírom. nem mondom azt, hogy jóval több is menne…de erről most ne is beszéljünk. nekem ígértél valamit, s úgy, hogy azt komolyan és őszintén úgy gondolod. szeretném, ha minden úgy lenne, ahogyan azt abban a hosszú, nem túl vidám, hétfői bejegyzésedben írtál. aztán utána azt szeretném, amit abban a vasárnapiban összefoglaltál…nem csak a Te kis vágyaidat írtad ám le benne…hanem az enyémeket is…és nincs ajándékozás, mert nincs itthon még, és ha itthon lenne sem tőle várnám a puszikat…nem tőle Drága…nem bizony! és ha Te betartod, és ha úgy lesz, én boldoggá teszlek Téged. nem mást, nem a Gézát, nem egy alkalmi örömforrást, hanem TÉGED!!!
És ne hidd, hogy én nem féltelek Téged…legalább erősíts meg abban, hogy nem kell, hogy menni fog, hogy leszel nekem, hogy szerethetlek. megőrjít még a gondolata is annak, hogy nem tudom merre jársz és hogy vagy…és Drága a mélyponton túl kell lenned…és nem szabad halogatni, mert akkor „engem halogatsz el” vele és azt, amit még átélhetnél, és ha rajtam múlik át is fogsz…csupa-csupa jó dolgot…
Most megyek fürödni, a kocsi miatt fel azzal az édes kis buksiddal, biztosan találsz majd egy számodra ismét megfelelőt…és egyél, mert a gizdaság engem valóban nem vonz…Te viszont annál inkább!
Szeretlek Kedvesem és várlak! Várhatlak???
Mindennél jobban várlak Téged…remélem nem hiába!
Csók: Buksimanód!

Szia Édesem! Elolvasgattam bejegyzéseidet ám…és nagyon örültem…és nagyon boldoggá tettél a szavaiddal…ellenem összeesküdtek az istenek, ez a hülye autó nem akar összejönni. A kaposvárit holnapra lebeszéltem, kértünk szolgálati kocsit, kivettem a pénzeket, és délben valami kamu szöveggel lemondta az eladást…a budapesti is egy bohóc, eddíg nem hívott, ma mondtam egy ajánlatot, most írt, hogy eladta…szóval az idegeim a plafonon….megbolondulok!!!...és hiányzol, és szenvedek Nélküled, és olyan rossz érzéseim vannak…az ajándékozást illetően….gondolom már túl vagytok rajta…bizti lassan adta arcocskádra a puszit….belepusztulok…és mi van ha minden napra jut egy, és….valamit tudj kérlek, komolyan gondolom, komolyan végig csinálom, és komolyan azt akarom, hogy végre boldogok lehessünk!!!!...nem vágyom jobban semmi másra Drága…mert szeretlek Téged!!!....jobb ha nem látsz, vagy hallasz ezekben a napokban, szerintem én a mélyponton vagyok, és innét már csak felfelé lehet…és próbálok enni, nehogy mire vége lesz az egésznek, majd a gizdaságom miatt teszed ki a szűrömet…de remélem Te is eszel rendesen, és vigyázol Magadra, s hogy nem a Géza fog vigyázni Rád ezen a héten, ha anyukádék nem lesznek….és még valami, nem járok oda ha kell, ha nem, ész nélkül, csupán amikor szükségszerű, s próbálom helyretenni magamban a dolgaimat…s csak remélni merem továbbra is, sok-sok félelemmel, hogy a szereteted kitart…és a kicsi szíved nem zár ki magából….abba én tényleg belepusztulnék…én mindent megteszek, hogy ne így legyen….szeretlek Kedvesem….végtelenül….vigyázz Magadra kérlek nagyon….félek…félek!!!!!...féltelek….mert….SZERETLEK!!!!!.....

Még mindig 26...

Még mindig 26, de valójában már csak 25, mert a 26. nap a szülinapom lesz! ugye az lesz, amit ígértél? engem a fene esz meg, és a hiányod öl meg szép lassan így, hogy nem tudom, hogy mikor, merre és kinél vagy kivel vagy...ugye jó leszel? és engem akarsz? és jössz majd akkor vasárnap? és ugye majd boldogok leszünk? megyek...sírok egyet, mert csak azt lehet, üvölteni inkább nem fogok...pedig nincs az az érzés, amivel kifejezhetném azt, hogy mennyira nagyon HIÁNYZOOOOOOOOOL!
És szeretlek...remélem nem unod még!
Vigyázás magadra...
Csókollak!

26.

...szeretlek. csak ennyit szerettem volna ide írni, hogy tudd. és végtelenül hiányzol. nem tudom hova tenni az érzést, de nagyon rossz...amikor azonban elfog a kétségbeesés és reménytelenség, mindig arra gondolok, hogy Te is végig fogod csinálni, akkor vajon én miért ne bírnám ki? és lehet, hogy ez a 3 illetve majdnem 4 hétnyi kínzó szenvedés megér annyit...hogy utána boldog legyek Veled. az szeretnék lenni...és boldoggá foglak Téged tenni...vágyom rá...vágyom Rád! vigyázz magadra kérlek és a kedvemért, legalább az én kedvemért Drága, de egyél és ne fogyjál le! és gondolj arra, ha nehéz, hogy szeretlek...az életemnél is jobban szeretlek Téged...
Csók: Buksim.

Szia Édeske! Na, hát ennek a napnak is annyi, befejeztem a munkát. Már nem bántam, mert egy picit sok volt, és nem nagyon tudtam koncentrálni. Egy kicsit sok nekem most ez a helyzet. Igazából erről szeretnék írni, amire utaltam is üzenetemben. Mint tudod, az elmúlt héten elkezdődött az, ami miatt április végén kértem, hogy amíg rendeződik az életem, helyzetem, ne találkozzunk, ne tegyük tönkre a kapcsolatunkat azzal, hogy miattam folyamatos feszültségben, félelemben kelljen élnünk, bújkálnunk, s dugdosni telefont, autót, s mindent. Hát miután Márta valamelyest megerősített, s én elkezdtem újra vágyni arra, hogy megéljek, próbáljak megélni dolgokat, melyek nekem örömet okozhatnak, egy hete ilyenkor belementem, s bevállaltam a konfliktust. Az első napokban az újabb hazudozásaim miatt kellett „magyarázkodnom”. Ez kellően rossz alap volt a tisztességes rendezéshez. De bevállaltam, csak ez ismét olyan mértékű feszültséget okozott, és teremtett köztünk, aminek az lett a vége, hogy ismét a részévé váltál az egész helyzetnek. Mint mondtam, hasonló hangulat teremtődött, ahogy anno januárban. Ami nyugalmat a korábbi alkalmakkor sikerült megteremteni, az egy pillanat alatt semmivé vált. A következő napokban mindent kezdtünk előröl. Szeretnék elmondani valamit arról, hogy mit élek meg, mi zajlik bennem, s a lelkemben. Csak hogy próbáld megérteni. Azt tudod, mondtam már, hogy elég hosszú időszak volt az, amit ideig-óráig teljesen normális viszonyok között éltünk meg, majd három éve, az idén negyedik éve lesz, hogy én elköltöztem. Elmondom azt is, hogy mi volt az oka. 2004-et megelőzően már nem úgy működött a kapcsolatunk szexuális része, ahogy az egy normális kapcsolatban lenni szokott. Kisebb nagyobb konfliktusokkal, de valahogy mindig magunk alá gyűrtük ezt a problémát. Velem nem lehetett beszélni róla, mert egyszerűen hallgattam, amikor ezt a problémát felvetették. Azon a nyáron, egy éjszakai buli után, én részegen üvöltöztem a nappaliban a „mindenki más kell, csak te nem” mondatot. Ez azt gondolom, elég komoly sértés egy nőre nézve úgy, hogy előtte ilyen jellegű utalást soha nem tett az ember, mivel hallgatott, mikor erről elő került a szó. Ezt követően másnap hazaköltöztem. Sajnáltatva magam, elsírva, hogy nem kívánom, meg hogy megromlott, úgy adva elő, hogy a másik az oka, csupán azért, hogy engem sajnáljanak, ártatlanként könyveltettem el magam. Utána már nem költöztem haza. Napi rendszerességgel visszakönyörögtem viszont magam, tovább hazudva, hogy nekem tényleg nem kell nő, nem hiányzik a szex, s nekem ez a boldogság. Csak hogy bocsássanak ott is meg, s fogadják el, hogy aztán a délutánokon, hétvégéken túl, hadd éljem a lump életem. Ekkor kezdődött az ivás, a játékgépezés, a lecsúszás, az eladósodás. Párhuzamosan ezzel azt mondtam mindig, hogy nekem nélküle nem megy. Volt is ebben igazság, de elengedni, lemondani az együtt töltött időkről nem tudtam, de tenni sem többet azért, hogy újra teljes lehessen az életünk. Sőt, bosszúként, mint már meséltem, Pécsen belementem egy „kapcsolatba”, havi egy alkalmasba (főiskolai előadások napjain) fél évig, s igyekeztem bizonyítani a férfiasságom. A baj csak az volt, hogy nem működtem, már akkor is csak gyógyszeres segítséggel. Aztán elszaladtak az évek. Én hazajártam, hitegettem tovább, hogy majd csak jó lesz, de soha nem tettem érte. Próbáltam az érzelmi odaadás részt, anyagi dolgokkal pótolni, adni valahogy másképp. Nem adtam meg azt, ami egy nőnek jogosan jár, és el is várhatja, csupán a csodára várva, hogy majd csak lesz jobb, nem engedtem el, nem adtam számára esélyt, hogy lehetősége legyen, ha mellettem nem, mással boldognak lenni, és belekényszerítettem abba, aminek ugye az lett a vége, hogy vállalt egy gyermeket. Hát alapvetően ezért érzem magam kutyakeményen felelősnek, mert becsaptam. És azért, mert mindezt megfejeltem azzal, hogy (amit Neked hazudtam) a terhessége ideje alatt épp úgy próbáltam segíteni, a felelősségtudatom miatt a támasza lenni. Ahelyett, hogy amikor év elején valóban nekem szegezte, hogy ha ezt nem akarom már vállalni, váljak el, és éljem az életem. Hát nem tudtam megtenni, ehelyett újra becsaptam. Ugyan nem tettem szóbeli ígéretet arra, hogy én apjaként felnevelem a gyermeket, de a magatartásom teljesen ráutaló volt. Ősszel elmentünk Olaszországba, és akkor azt hazudtam, hogy az utamat keresgélem, hogy tudjam, merre tovább, mi legyen. Az odakint töltött napok alatt meghalt a nagymamája. S még „falazott” nekem akkor, bízva bennem, mivel hazudtam neki, hogy én valamilyen muka ügyben vagyok külföldön, s nem a temetésen. S megtehettem volna miután hazaértünk is, hogy őszintén elé állok, mi a helyzet, de nem tettem, hazudtam tovább, ahogy Neked is. Annak ellenére, hogy a mi kapcsolatunkat valóban annak éltem meg, mint amit az együtt töltött napokon érezhettél. Hogy milyen módon tud így élni egy ember, ne kérdezd, nem tudom, hogy volt hozzá gyomrom. Amit érezhettél, és ugyancsak később tudtál meg, bennem ez olyan feszültséget halmozott fel, hogy amikor együtt voltunk, számtalan esetben kellett a gyógyszeres segítséghez fordulnom. És mindennek ellenére nem mertem felvállalni, hogy nekem Vagy, gyáva kis szardarabként, félve hazudtam tovább, hitegettem. Még karácsonykor is, amikor szülei már tudták a helyzetünket, de senki nem árulta el neki, néhány nappal a szülés előtt, s az azt követő napokban sem. De nekem még mindig volt gyomrom, belerohadva félig ugyan, de voltam annyira gyáva, hogy ne álljak elé őszintén. Holott, ahogy Te is mindig mondod, inkább őszintén, hogy akkor és ott legyen rossz, de megérthető, mint hazudva, mástól megtudva, ami sokkal nagyobb fájdalom. Így ment el a múlt év. Az idei sok-sok veszekedéssel, fájdalomokozással, vádaskodással kezdődött, miután kiderült a hazugságom. Aztán tettem egy ígéretet neki, hogy amíg nem rendezzük a kapcsolatunkat, egyedül leszek. Ezt elő is adtam, s ismét ugyanabba a párhuzamos hazudozásba kezdtem, mint a múlt évben amit folytattam. Erre derült fény április végén. Na ekkor mondtam azt, hogy valóban megtisztelem azzal, hogy egyedül, tisztán állok elé, amikor a kapcsolatunkról szeretnénk beszélgetni, azért, hogy tisztességesen tudjuk lezárni. Ezt sem teljesítettem. Ha figyelmesen végigolvasod ezeket a sorokat, láthatod, hogy azért annyira nem vagyok ártatlan bárány, és kegyetlenül tönkre tettem egy embert. Az én hibámból, belekényszerítve egy ilyen helyzetbe, aztán hátba szúrva egy év hitegetés után…szóval azért az általam okozott sértés, és fájdalom mértéke, óriási. Hát ezért bánt engem ennyire ez az egész dolog, ezért van bűntudatom, lelkiismeret furdalásom, és érzem kegyetlen rosszul magam. Ezt kell feldolgoznom azon túl, hogy 12 évből 8 szinte teljesen rendben volt, s ezt gyaláztam meg a viselkedésemmel. Mert ha a múlt év elején tisztán, és egyenesen elé állok, hogy ez meg ez van, már túl vagyunk rajta, így meg olyan sérülésekkel fogunk kijönni ebből, ami nem tudom, teljes egészében feldolgozható lesz-e valamikoris. De erre a jövő fogja megmondani a választ. A másik, ami miatt kegyetlen mocskos embernek érzem magam, hogy Neked is szinte végig épp úgy hazudtam. Hogy nem vállaltalak, hogy végigsumákolt délutánok után igyekeztem Hozzád, miközben mást hitegettem. Feldolgozhatatlan trauma számomra. Hazudtam a gyógyszerekről, arról, hogy az elszakadás nekem könnyű lesz, hazudtam a mocskos, lump életemről, az adósságaimról, arról, hogy miképp élek Melletted. Most, amikor újra az elszakadásnál tartok, újra átélem, hogy mennyire esélytelenül is állok az előtt, hogy én újra bizalmat építsek Benned. S az előtt, hogy egészségesen zárjam le a múltam. És amiért mindezt leírtam. A következő napokban olyan dolgokat teszek, amelyek által megragadhatom talán azt az utolsó esélyt, lehetőséget, amely ezt lehetővé teszi. Én bocsánatot fogok kérni mindenkitől, vállalva azt, amikről írtam, beismerve, és vállalva a felelősségem. Bocsánatot a szüleitől, a családjától, a barátoktól, akiket hosszú ideig szintén arra kényszerítettem, hogy hazudjanak, mert ők tudták az én életemet, csak nem akartak fájdalmat okozni neki azzal, hogy elmondják. Bocsánatot kérek tőle, amiért ide juttattam. Az anyuéknak, tesóimnak, anyu testvérének is el fogom mondani, hogy miért ez a nehéz elszakadás, lezárás, hogy keményem kivettem a részem abból, hogy ilyen mocskos, veszekedős módon zárul ez a kapcsolat. És nem akarok Neked fájdalmat okozni, ezért most én kérlek meg valamire. Pontosabban hozok egy döntést. Azért, hogy „ne fájjon sokszor kicsit, hanem egyszer nagyon”. Ez a következő. A következő pár hétben nem foglak keresni. A blogunkra fogok írni, minden hét végén. Vasárnap estéken. Úgy döntök, megadom a tiszteletet, és a tisztességet, és az esélyt arra, hogy normális viszonyok közt, és úgy zárjuk le a kapcsolatunkat, hogy mindkettőnknek legyen esélye az újrakezdésre. Nem tehetek mást. Óriási a felelősség rajtam, nem tehetek tönkre mindenkit, életem első komoly döntését fogom meghozni. Magam miatt, Miatta, de ÉRTED!!! Azt a lelki terhet, ami gátol abban, hogy újra kezdhessem, csak így tudom feloldani. Ami erre a döntésre késztetett, az az, hogy múlt hét keddje óta 5db zsemlét voltam képes megenni. És az, hogy én teljes értékűen szeretnék kijönni ebből az egészből, hogy olyannak lehessek MELLETTED, mint amilyennek megismertél. Ha nem találom meg a módját, ha most szorongva hallgatok Neked a telefonba, ugyanakkor görcsölő gyomorral beszélgetek a kapcsolat lezárásáról vele, tönkre megyek, és sem normálisan, sem sérülten esélyem nem lesz arra, hogy boldog legyek. Amit VELED szeretnék megélni!!! Én szeretlek Téged Kedvesem, s boldog szeretnék lenni Veled. Tudom, hogy most, ezzel a döntéssel kockára teszem ismételten azt, hogy elveszítelek. De ezek a sorok őszinték. Én semmi másért nem küzdök, mint Érted. Ezt a döntést meg kellett hoznom. Mindenről ami történik velem, tudni fogsz, mert megírom, ide, a blogunkra. Őszintén, teljesen őszintén. Többet nem hazudok Neked, ezt néhány hete már megígértem, be is tartottam, és be is fogom tartani. És még valami. Azt akarom, hogy BOLDOG születésnapod legyen. Ezt csak azért mondom, hogy tudd, nem hónapokról van szó, nem hónapokat kérek Tőled, csupán pár hetet.

Lehet, hogy most ez nagyon fájdalmas, lehet, hogy kiég Belőled az a szeretet, szerelem, amit még talán érzel irántam, lehet, hogy visszavágysz, vagy visszamész a….vagy újba kezdesz, mert ebbe tényleg beleunsz….de nekem ezt vállalnom kell, mert ha nem, akkor úgy foglak elveszíteni, hogy minden este szorongva hallgatok a telefonban. Talán megértesz, talán ha belegondolsz, mennyi rosszat tettem valakivel, akkor esetleg elfogadod azt, hogy a kapcsolat tisztességes lezárásával tartozom. Talán kibírom Nélküled, és nem pusztulok bele. S ha ezen túl vagyunk, végre felszabadultan, vidáman és jókedvűen vigyázhatunk egymásra. Mert erre vágyom!!!....Mindennél jobban!!!....

**

Várom ám Drága már nagyon, hogy írj...de legjobban azt várom...vagyis inkább vágyom rá, hogy magamhoz szorítsalak és...hiányzol...szeretlek!

*

Elizabeth Barrett-Browning: Mondd újra

Mondd újra s újra mondd és újra mondd, hogy szeretsz!
Bár az ismételt szavak kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb nincs kakukknóta nélkül,
ha a lomb újul tavasszal s kizöldül a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hangja,
vak sötétben zeng el és kétség borong nyomában.
Ismételd ... szeretsz ...
Ki fél, hogy a rét túl sok virággal veres,s az ég túl sok csillaggal ékszeres?
Mondd szeretsz, szeretsz ...
Hangod úgy zenél mint ezüst csengő, újrázva ...
Beszélj: de ne feledd, hogy némán is szeress...

...

Szeretlek: Buksim.

És már itthon is vagyok. Az első dolgom volt, hogy ránézzek blogunkra, és épp akkor kaptam a bejegyzést a Kedvestől. Nagyon nagyon örültem ám neki, mert sokáig nem kaptam választ az üzenetemre, s már azt hittem valami baj van. De aztán hosszan írt nekem választ, amivel nagyon nagy örömet okozott nekem. És már vacsiztam is, 2db zsemlét falatoztam be, fincsi felvágottal. Jól esett, mert kezdtem már éhes lenni. S utána becsüccsentem ide a gép elé. Megnéztem a használt autókat, hátha raktak fel valami még jobb nekem valót, de nem, nem, szóval marad a két alternatíva, mert a kaposvárit ugyan azt mondták lefoglalózták, de kamu a dolog, hisz bohóc az a másik gyerek, kis buznyák, oszt még a hitelt sem kapja meg állítólag. Szurkolok hogy ne kapja, mert akkor bevállalom azt a kocsit, még ha nem is fekete, tojok rá, menjen, s kerüljön a lehető legkevesebbe, de azért legyen szép, hogy jó érzéssel üljek bele. Hát ennyi. A meleget meg több ezren kibírják ilyenkor klíma nélkül, a Kedves is, hát én is ki fogom. És majd, mire néhány év alatt telepakolom kilométerrel, frankón eladom, és veszek feketét, de az 147-es Alfa lesz, a gyengém….:) és most nekem morrrr….az anyámmal mindig össze kell vesznem, öt percre mentem ki az apunak segíteni valamit, és nyitva hagytam a gépet, hát jövök be, ott ül és olvasgatja a LEVELEM!...amit Neked írtam…ez őrület,kibaszott magánszférája nincs az embernek, nálatok a szobátokba nem mennek be, ha otthon se vagytok, vagy csak ha vészhelyzet van, a szekrényt ki nem nyitnák anyukádék, hát ez meg a levelemet olvasgatja boldogan….szétszab az ideg, mi cuccomat feltúrhatja ha nem vagyok itthon…ez normális???? És azt mondja ne kiabáljak vele, nem kiabáltam, csak felemeltem a hangom. De ez normális, hogy a másik leveleit olvasgatják? Szerintem mindenki más kiakadt volna. Tiszta ideg a gyomrom amúgy is, egy kicsit kikapcsolni próbálok, örömmel olvasgatom a soraidat, melyek megnyugtatnak, erre megint jön, és felhúz úgy, hogy ne tudd meg mennyire ezzel a baromságával. Zárjam kulcsra az ajtót???? Csak az a baj, hogy nem lehet. Mondjuk akkor is ott az ablak neki, most már nem tudom, mit csináljak. És akkor csodálkozik, hogy nem rohanok haza, az emeletre meg viszont igen. Most teljesen kiakadtam. Bocsánat. Na, fel is jöttem ide a kisszobámba, itt talán nyugtom lesz. Hát Kedvesem, így mennek itt nálunk a dolgok. Ez kész…………………………………………………………….
Szóval, autó ügyről ennyit. Köszönöm Drága amiket írtál, és nem, nem zaklatsz, nem, nem!!! Sőt, ahogy mondani szoktam, hogy amikor találkozunk az erőt ad….hát az is, ha ilyeneket írsz…köszönöm….próbálok hálás lenni Neked mindezekért, és próbálom tényleg úgy, és olyan rövid idő alatt rendezni a kis életemet, hogy legyen lehetőségem Eléd állni azzal a „tiszta lappal”….és akkor nem kell többé már félni, és akkor azok a „kislányos álmok, és vágyak”….akkor semminek nem lesz akadálya….komoly szavakat írtál nekem, tudod, és rengeteg erőt ad, hogy így gondolsz rám, vagy velem kapcsolatban…igen, én ma ismét ott jártam, és ma ismét komoly beszélgetést folytattunk. Próbáltunk végig menni az utolsó évek történésein, és az adott időszakokra jellemző érzelmeinket megbeszélni, egészen a mai napig. Hogy megértsük, és értsük meg, hogy meg tudjuk értetni a másikkal, miért jutottunk idáig. Az hogy én hazudtam, az egy alap probléma, amit már nem tudok helyre hozni, s ez komoly gond ilyenkor mindig, de szükség van arra, hogy így végigbeszélve, mindketten elfogadjuk a kialakult helyzetet, s azt, hogy ez elromlott. S fura, de ma ismét emberi hangon zajlott mindez, és ma senki nem akart ölni. És ez az út lesz a helyes, igazából komolyan a kettőnk közötti helyzetről csak ezen a héten kezdtünk el beszélgetni, ami indult úgy ahogy, és miatt, de úgy érzem ismét a mai nap után, hogy rendben lesz minden, és meg fogjuk tudni oldani. Tudom, hogy ezt már hallottad párszor, de csak ismételni tudom magam Kedvesem… s csak azt a vasárnapi levelem tudom újra emlegetni, és ahhoz tartani fogom magam….És most lemegyek, mert meg már lelkifurdalásom van, hogy miért szóltam az anyámra keményebben…miért lelkizek én mindenféle szirszaron, ez hihetetlen!!!! Ezt majd kineveled belőlem, ha szépen megkérlek?...:) És most már épp azon izgulgatok, hogy ma kivel hoz össze a sors Szergényben, vagy ha nem ma, akkor holnap…áááhhh….szólj a Tímeának ágyazzon meg nekem!!!!....Dénsfán!!!....

…szeretlek Drága Kicsilányka!!!!....

Nincs cím

Épp most írtál nekem üzit, hogy már hazafelé, simán és nem mész fának – aminek persze különösen örülök – és azt is írtad, hogy minden rendben és menni fog (mert mi volt?). Khmmm… mintha ezt már hallottam volna. Cáfolj meg, ha nem így van…csak azért kételkedem ám, mert beledöglenék – így, ilyen „szépen” kifejezve – ha elveszítenélek. Ha nem lennél, ha nem…ááhhh, szerintem meghülyültem, vagy nem tudom, hogy mi van velem. Körülbelül félpercenként a sírás környékeztet, mert félek, hogy mi lesz velünk?, hogy leszel-e nekem?, hogy lehetek-e neked?, hogy leszünk-e egymásnak?…hogy mondod-e azt valaminkre, hogy miénk? (mint pl. ez a blog is)…hogy együtt? Aztán a másik pillanatban, pedig aránylag nyugodtan, de elképzelem, ahogyan és amit a korábbi, a vasárnapi bejegyzésedben írtál…hogy velem, hogy a naplemente, hogy a hóesés az ablakon át, hogy az együtt ébredés és szuszogás melletted…és…és…és…és most ahogyan tegnap éjjel is mondtam, a legapróbb dolgoknak is örülni tudok, és azokra vágyok a legjobban. Hogy nyugodtan, kézen fogva, örülve a napsugaraknak vagy éppen a szellőnek, de együtt lehessünk mindenféle sunnyogás és félelemérzet nélkül…persze, ha elém állnál – már függetlenül – és azt mondanád, hogy: Buksimanóm, még egyszer elment az eszem és úgy gondolom most talán sikerül és veled és leszel-e a…”…na, tényleg megzavarodtam. amúgy NANÁ! Nevetségesen hangzik, de a 3 hetes ismeretségünk után is bátran állítom, hogy ugyanezt mondtam volna…de, ezek egyelőre kislányos álmok vagy vágyak, ami talán nem csak bennem, de minden nőben benne van…csak valakinek bejön, valakinek nem…
Szóval most, hogy már nem igazán tudom, hogy mit kezdtem el írni, és nem tudom, hogy mire akartam tulajdonképpen kilyukadni…azaz azt azért tudom…nem mondom el még egyszer, hogy mit szeretnék, és nem mondom el, hogy mire vágyok, hiszen szerintem már a könyöködön jön ki. és nem zaklatni akarlak ezekkel a bejegyzéseimmel vagy az üzeneteimmel…csak tartani akarom benned a lelket, hogy ha nem hónapokig tart ez a rendrakás itt kis életedben (életünkben…), akkor, ahogyan eddig melletted voltam, most vagyok és leszek is…mert nem dől össze a világ, hanem…J
Szeretlek Édi.
És hiányzol…morrr!!!
Csók: Buksim.

30. nap

Drága!
Remélem jól vagy és minden rendben veled a körülményekhez képest. már egy jó ideje nem írtál, kezdek aggódni miattad.
A tegnapi beszélgetésünkkel kapcsolatban, örülök, hogy találkoztunk és átölelhettelek. örülök, hogy kicsit csak úgy szavak nélkül és mindenféle hozzáfűzés nélkül éreztethettem azt, érezhetted azt, hogy szeretlek Téged. mindennél jobban...és talán kicsit megnyugodtál, talán kicsit elhitted, hogy kellessz még...mert igenis kellessz még nekem...és tudom, hogy én kértelek most arra, hogy talán míg rendeződni látszanak a dolgok ne találkozzunk, magam sem tudom még, hogy mennyire fogom bírni. talán annyira, mint az első három hétben még április végén, május elején...de akkor már remélem közelebb leszünk a "jóhoz"...és nem azért kértelek erre, mert nem akarlak látni, mert ki akarom próbálni, hátha megy Nélküled, vagy keresek valaki mást...nem akarom azt, hogy úgy érezd, elveszíthetsz, holott ettől félsz a legjobban és persze fordítva én is. rettegek attól, hogy egy napon feladod, hogy egy napon inkább az egyszerűbb, de nem működő útra térsz vissza. félek attól, hogy nem bírod ki, hogy nem bírom ki, ha még túl sokáig húzódik...nem tudok mit írni, csak ismételni tudom önmagamat. szeretlek. ennyi. nem tudom, hogy ez mire elég vagy mire nem. és lehet, hogy tényleg nem bírom ki én sem azt, hogy ne lássalak...nemtudom...hiszen minden olyan pillanat, amit Nélküled töltök egy rémálom. rémálom azért, mert máshol vagy, rémálom azért, mert nem velem vagy...
...és most beszéltünk. és kicsit azért jó volt hallani a hangodat, és jó volt hallani, hogy ha kicsit is, de mosolyogsz. és lehet, hogy nem a legfényesebb ez a helyzet, de talán ez tényleg a *** teteje...s nem a legalja:)
...rossz, mert ha elolvasod a bejegyzéseimet, csak ismétlem folyamatosan önmagamat. de egyszerűen nem tudok mást mondani. ha másképpen nem is, talán ezzel segítek, vagy részben segíthetek abban, hogy elhidd, tényleg akarlak, és ha azon a dátumon belül vagy valami hasonló időszakaszban tényleg elindul valami, én veled maradok. nem napokra vagy hetekre. megpróbálnám akkor egy életre. hátha most sikerül. garantálni ugyebár nem lehet semmit, csak tanulni a hibákból és igyekezni, és tolerálni és elfogadni. és szeretni. nagyjából ennyi, amit...hmm...ígérni?!...tudok.

Szeretlek.

És vágyom arra a napra, amikor jössz és mosolyogva mondod majd:"Megjöttem Buksimanóm!"...

HIÁNYZOL!!!
NAGYON-NAGYON!!!
SZERETLEK ÉDI!!!

Csók: Buksim.

Köszönöm amit írtál Kedvesem, nagyon jól esett, köszönöm. Ilyen mérhetetlen szeretetet…gyakran érzem úgy, hogy nem érdemlem, és Te mégis…igen, lehet hogy jobban, másképp viselem most, mint korábban, ez biztosan a Márta munkájának is köszönhető, s ezáltal annak, hogy erősödöm…vagy lehet, hogy csak valahol mélyebben fáj, és rossz, s nem engedem a felszínre törni…a dátum kérdését illetően, most újra elindult valami, és azokat a feltételeket megpróbálom megvalósítani addíg, melyekről vasárnap írtam…aztán majd rendbe jön a lelkem is, az egy másik folyamat lesz, de ha már Melletted leszek, könnyen megy biztosan!...és nem kell kölcsön adnod ám, kigazdálkodom Mártát ha kell, és nem leszek szégyenlős megkeresni, ígérem! Most egy kicsit rosszabbul vagyok, talán kijött a feszültség, vagy nem tudom…egy dolgot viszont tudok, igen! Köszönettel tartozom azért, amit végig csinálsz mellettem, amiért így szeretsz, s mellettem vagy ebben a nehéz időszakban is…remélem, és szeretném, ha meghálálhatnám még Neked, mert tartozom…és boldoggá foglak tenni…most egy picit csak úgy nézek ki a fejemből, fekszem hanyatt ágyimon, és próbálom kizárni a fájós gondolatokat…s csak arra gondolni, hogy mennyire jó, hogy vagy nekem…ez megnyugtat…mert…szeretlek Téged…..

Nem tudom mennyi még...

Előbb beszéltünk, és igyekeztem nem hallatni, hogy ismét bőgök. azt hiszem egy szőke bőgőmasina vagyok. egész délután gombócban a pocim, amióta írtál, hogy mi a "helyzet"...aztán most kicsit azért "megnyugodtam"...de igazán nyugodt majd tudod mikor leszek?...nem akarom ismételni magamat...szerintem ezt már Te is nagyon jól tudod.
Hátt, őszintén szólva...én elhiszem, hogy megviselt és rossz volt, de komolyan sokkal másabb, talán nyugodtabb voltál most, ahhoz képest, amilyen pár hónappal korábban. és kérlek Drága! ha úgy érzed, hogy szükséged van a Márta segítségére, légyszíves beszélj meg vele egy időpontot. és inkább kérj kölcsön tőlem vagy akármi...mondtam, hogy bármit...értsd: BÁRMIT megteszek azért, hogy a régi legyél...hogy Nekem legyél...
Na szép! ismét a könnyeimmel harcolok, úgy látszik ez egy ilyen hónap. és ismét, azaz nem ismét, hanem változatlanul félek és féltelek Téged.
Amikor vasárnap elolvastam a blogbejegyzésedet, el sem tudod képzelni, mennyire boldog voltam. és attól függetlenül, hogy tudom, hogy nem egyik pillanatról a másikra fog mindez bekövetkezni...de igyekszem türelmes lenni és türelemmel lenni feléd, a kapcsolatunk és a helyzet felé egyaránt...aztán most valami kis (kis?) félsz kapott el. aziránt, hogy ilyesmi-ha nem is pont ilyen-de bátorító bejegyzést vagy éppen üzenetet olvastam már. bár igaz ami igaz, ilyen komolyat még Tőles sosem. és ha belegondolok abba, hogy amikor azon a bizonyos színházas vasárnapon jöttünk haza, mennyire kilátástalannak és céltalannak érezted kis életed, ahhoz képest hatalmas javuláson mentél kerersztül. és igyekszem nem gondolni a régi dolgokra, hanem próbálom elhinni és bízni abban, hogy igen! lehet ez még velünk, és lesz is ez még velünk...most azért mást érzek, mint a korábbi hónapokra. sokkal jobban bízok benned ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, mint előtte, annak ellenére is, ami történt. mert-talán nem tévedek túlságosan nagyot-de nagyobb, sokkal erősebb akaraot érzek benned, rajtad. javíts ki kérlek, vagy cáfolj meg őszintén, ha nem így van...kérlek!
És azt se felejtsd el sohasem, hogy melletted vagyok. láthatod, láthattad, történjék bármi. legyen az jó, vagy legyen az rossz. ha te harcolsz értem, a minimum az, hogy én is miattad. és ha te küzdesz, naná, hogy én is fogok...ha el kell tolni azt a rohadt dátumot, hát legyen, de legyél nekem! inkább kibírom még azt a hónapot, vagy a következőt, ha az utána következő sokat-sokat veled tölthetem.
Megint bőgök.
Szeretlek.
Basszus, mint még senkit. tudom, hogy ismétlen magamat, de akkor is.
Na, megyek, bemegyek a töröttablakú szobámba.
Ja, és azt, hogy ha rajtam múlna, már holnap főzné rád...nem kicsit mondtam komolyan!;)
Szeretlek Édi.
Buksim.

Köszönöm

Köszönöm Drága a verset és köszönöm, hogy nekem írtad ezt és köszönöm, hogy...hogy...hogy vagy nekem...és a tegnapi bejegyzésed közben csak csendben csordogáltak a könnyeim végig arcocskámon...mert igen...olyan dolgokat írtál, amire mindennél jobban vágyok...és örülök, hogy végre újra vannak vágyaid, kis álmaid...és nem tűnik már olyan rossznak ez az élet...és ha majd azok közül a kis vágyak, vagy álmok közül valóra válik legalább egy, már boldog leszek. és ha majd lassacskán mindegyik beteljesül...én leszek a világ legboldogabb Kicsilánya. el sem tudod képezlni, milyen hatással vagy rám...én...én még soha nem szerettem így senkit sem. azt hittem szerelmes voltam, de most érzem csak igazán, hogy amit melletted érzek...hát...az semmihez sem hasonlítható, és egészen más...és ez az igazi fájós, szenvedélyes, de közben boldog...és minden nélküled töltött pillanat szenvedés. és tegnap kicsit megerősítettél abban, hogy menni fog ez nekünk, menni fog ez neked...hogy együtt talán megcsináljuk és mi is lehetünk majd mosolygósak...és amikor tegnap vittem neked a sütit, ahogyan átöleltél ott a magtárudvarban...tudod milyen érzés volt? ahogyan kicsit fújt a meleg nyári szél, és madarak és ment le a nap...olyan nagyon nagy nyugodságot és biztonságot éreztem melletted akkor. mintha nem lett volna az egész világon senki más, csak Te meg Én. csak Mi. és...vágyok már rád...csak arra, hogy kézenfogva sétáljunk valahol. nekem nem kell tengerpart, nem kellenek csillogó-villogó dolgok...elég valahol, vagy bárhol...ahol...ahol szerethetlek...szeretni akarlak már...szabályok nélkül...
Csókollak Édes...és...hiányzol...mindennél jobban hiányzol...
Buksim.

"Szeretlek, kedvesem,Szeretlek tégedet,

Szeretem azt a kisKönnyű termetedet,

Fekete hajadat,Fehér homlokodat,

Sötét szemeidet,Piros orcáidat,

Azt az édes ajkat,Azt a lágy kis kezet,

Melynek érintéseMagában élvezet,

Szeretem lelkednekMagas röpülését,

Szeretem szívednekTengerszem-mélységét,

Szeretlek, ha örülszÉs ha búbánat bánt,

Szeretem mosolyodS könnyeid egyaránt,

Szeretem erényidTiszta sugárzását,

Szeretem hibáidNapfogyatkozását,

Szeretlek, kedvesem,Szeretlek tégedet,

Amint embernek csakSzeretnie lehet.

Kivűled rám nézveNincs élet, nincs világ,

Te szövődöl mindenGondolatomon át,

Te vagy érzeményemMind alva, mind ébren,

Te hangzol szívemnekMinden verésében,

Lemondanék mindenDicsőségrül érted,

S megszereznék értedMinden dicsőséget,

Nekem nincsen vágyam,Nincsen akaratom,

Mert amit te akarsz,Én is azt akarom,

Nincs az az áldozat,Mely kicsiny ne lenneÉretted,

hogyha te Örömet lelsz benne,

S nincs csekélység, amiGyötrelmesen nem sért,

Hogyha te fájlalodAnnak veszteségét.

Szeretlek, kedvesem,Szeretlek tégedet,

Mint ember még soha,Sohasem szeretett!

Oly nagyon szeretlek,Hogy majd belehalok,

Egy személyben minden. De mindened vagyok.

Aki csak szerethet,Aki csak él érted:

Férjed, fiad, atyád,Szeretőd,testvéred,

És egy személyben teVagy mindenem nekem:

Lányom, anyám, húgom,Szeretőm, hitvesem!

Szeretlek szívemmel,Szeretlek lelkemmel,

Szeretlek ábrándosŐrült szerelemmel! . . .

És ha mindezért járDíj avagy dicséret,Nem engem illet az,

Egyedül csak téged,A dicséretet ésDíjat te érdemled,

Mert tőled tanultam Én e nagy szerelmet!"

/Petőfi Sándor

Szeretlek, Kedvesem!/