Fogadjunk, hogy éppen tele pocakkal, sőőőt, mi több...vacsival a kezedben, az ágy szélén - úgy, hogy én most éppen nem tolom rá a lábidra az aszatalt - pislogatsz a géped előtt...
Amúgy meg hozzáteszem, hogy úgy hiányzol, hogy már az álmosság+fáradságom is elmúlt, pedig egész délután rendesen "rajtam" volt...
Beledöglök, úgy hiányzol...(talán nem ez volt a legszebb "vallomás", de legalább tudod, hogy mit érzek...).
Várom, hogy hívj!
Pussz: Kicsilány.
P.S.: ÖkölbeszorítóskezecskévelmegtörliBuksikádaszemétmerthiányzolneki,ésmuszályvoltegyaprókönnycseppetelmorzsolniarcocskáján...<3
2009. január 18., vasárnap
2009. január 17., szombat
A következő is az enyém...
...és valóban nem kóstoltam még a kirihusidat...
...
...és nem tudom, hogy milyen, ha reggelente, nem hébe-hóba, nem nagyritkán, hanem mindig Melletted ébredek, Te pislogatsz rám először, ha kinyitom a szemem...
...és nem tudom, hogy milyen, hogy esténként Melletted alszok el, nem kéthetente, nem ha éppen nem sietsz, hanem egymásután sokszor-sokszor Te ölelsz át mielőtt az álommanók jönnek, s a Te szuszogásodat hallom, ha éjjel felébredek...
...és nem tudom, hogy milyen Veled a hétköznap, amikor mindketten fáradtan esünk haza munkából, s mégis van minek örülni, mert ott vagy...
...és nem tudom milyen az, ha vacsorával várlak esténként, és közösen nyammogunk a tv előtt összebújva, míg szuszogva el nem alszok tele pocakkal...
...és nem tudom, hogy milyen az, ha engem valaki szerelmesen vár, nem tudom milyen az, ha Te engem szerelmesen vársz...
...és nem tudom milyen megosztani Veled a hétköznapjaimat, a hétvégéket...az életemet...
...és nem tudom, hogy milyen Veled a közös ágy, a közös takaró és a közös párna...és a közös élet...
...
...és látod?...nagyon sokmindent nem tudok még a kirihusidon kívül...nagyon sokmindent...vagy ha a kirihusidat megtudom, akkor az vonzza magával a többit?
...
...látom végigolvastad...
...miért jöjjek haza Hozzád? Írd le kérlek, s megteszem...szeretlek Téged, s úgy érzem Te is engem...ez az első indoknak már nem rossz, nem?:-) Figyelek...
Pussz pocidra: Buksim.
Ui: HIÁNYZOl!
...
...és nem tudom, hogy milyen, ha reggelente, nem hébe-hóba, nem nagyritkán, hanem mindig Melletted ébredek, Te pislogatsz rám először, ha kinyitom a szemem...
...és nem tudom, hogy milyen, hogy esténként Melletted alszok el, nem kéthetente, nem ha éppen nem sietsz, hanem egymásután sokszor-sokszor Te ölelsz át mielőtt az álommanók jönnek, s a Te szuszogásodat hallom, ha éjjel felébredek...
...és nem tudom, hogy milyen Veled a hétköznap, amikor mindketten fáradtan esünk haza munkából, s mégis van minek örülni, mert ott vagy...
...és nem tudom milyen az, ha vacsorával várlak esténként, és közösen nyammogunk a tv előtt összebújva, míg szuszogva el nem alszok tele pocakkal...
...és nem tudom, hogy milyen az, ha engem valaki szerelmesen vár, nem tudom milyen az, ha Te engem szerelmesen vársz...
...és nem tudom milyen megosztani Veled a hétköznapjaimat, a hétvégéket...az életemet...
...és nem tudom, hogy milyen Veled a közös ágy, a közös takaró és a közös párna...és a közös élet...
...
...és látod?...nagyon sokmindent nem tudok még a kirihusidon kívül...nagyon sokmindent...vagy ha a kirihusidat megtudom, akkor az vonzza magával a többit?
...
...látom végigolvastad...
...miért jöjjek haza Hozzád? Írd le kérlek, s megteszem...szeretlek Téged, s úgy érzem Te is engem...ez az első indoknak már nem rossz, nem?:-) Figyelek...
Pussz pocidra: Buksim.
Ui: HIÁNYZOl!
2009. január 16., péntek
Péntek de.
A 3. bejegyzés pedig az enyém ebben az évben:)
Az előbb nagy hévvel rohantam át a szobámból, hogy írok ide blogunkra, Neked...
...aztán mire ideértem, az jutott eszembe, hogy nem is akarok már lelkizni itt, nem akarok már tanácsokat osztogatni Neked, vagy észt...
...csak el szeretném mondani, le akarom írni, hogy...hogy...talán már rég' írtam, talán már rég' mondtam Neked...de...de...SZERETLEK! Téged...bizony...így van ez...
...és amikor tegnap kérdezted, hogy változott-e irántad bennem valami, az őszintét mondtam...
...nem változott meg semmi sem, mert épp' úgy szeretlek Téged és fáj a hiányod, mint ezelőtt 2héttel, 3hónappal, vagy 1 évvel...csak engem a magány - azaz inkább a szerelmemnek a hiánya, a TE hiányod nagyon megvisel...mintha sok-sok ezer km-re lennél tőlem és...és elszakadni látszana valami...
...azt pedig nem akarom...mert még ennyi idő után is bízok, bízok Benned, próbálok megbízni ebben az egészben...
...most úgy érzem, jobban akarod, és jobban "odateszed" magadat, mint a korábbi alkalmak akármelyikénél...és a bántásod ellenére...jó volt az este hallgatni, ahogyan lelkesen meséltél dr.-nőről és arról, hogy ez sikerülni fog...hogy örültél neki, és bizakodást véltem a hangodban felfedezni...többet, mint eddig akármikor...
...én még melletted vagyok, még mindig...ezt jó, ha tudod...bizony...
...ja, és egyél rendesen ám, mert mindig sajnos még nem csinálhatok Neked uzsit...és a rántott husis vacsit ki ne verd a fejedből...mert igényt tartok rá...Rád...
Pusszant Téged a Te kis Pókod:):):)
Az előbb nagy hévvel rohantam át a szobámból, hogy írok ide blogunkra, Neked...
...aztán mire ideértem, az jutott eszembe, hogy nem is akarok már lelkizni itt, nem akarok már tanácsokat osztogatni Neked, vagy észt...
...csak el szeretném mondani, le akarom írni, hogy...hogy...talán már rég' írtam, talán már rég' mondtam Neked...de...de...SZERETLEK! Téged...bizony...így van ez...
...és amikor tegnap kérdezted, hogy változott-e irántad bennem valami, az őszintét mondtam...
...nem változott meg semmi sem, mert épp' úgy szeretlek Téged és fáj a hiányod, mint ezelőtt 2héttel, 3hónappal, vagy 1 évvel...csak engem a magány - azaz inkább a szerelmemnek a hiánya, a TE hiányod nagyon megvisel...mintha sok-sok ezer km-re lennél tőlem és...és elszakadni látszana valami...
...azt pedig nem akarom...mert még ennyi idő után is bízok, bízok Benned, próbálok megbízni ebben az egészben...
...most úgy érzem, jobban akarod, és jobban "odateszed" magadat, mint a korábbi alkalmak akármelyikénél...és a bántásod ellenére...jó volt az este hallgatni, ahogyan lelkesen meséltél dr.-nőről és arról, hogy ez sikerülni fog...hogy örültél neki, és bizakodást véltem a hangodban felfedezni...többet, mint eddig akármikor...
...én még melletted vagyok, még mindig...ezt jó, ha tudod...bizony...
...ja, és egyél rendesen ám, mert mindig sajnos még nem csinálhatok Neked uzsit...és a rántott husis vacsit ki ne verd a fejedből...mert igényt tartok rá...Rád...
Pusszant Téged a Te kis Pókod:):):)
2009. január 7., szerda
Még több kiscsillag...
...már alig vártam Drága, hogy gép elé kerüljek és végre elolvassam az idei év legelső bejegyzését kis blogunkon, naná, hogy Tőled:-)
...és köszönöm a kis irományt, az őszinte szavakat. és rosszul veszed észre, mert talán jobban számítasz most, mint az elmúlt hetekben vagy hónapokban...talán nem rohanok fejvesztve Hozzád kétnaponta, talán nem bombázlak üzenetekkel, talán nem "zaklatlak" azzal, hogy "mi lesz már Veled Drága?"...de elhiheted nekem, hogy nagyon...nagyon-nagyon számítasz és minden pillanatban a buksimban vagy. Ezek mellett nem tagadom, hogy kicsit visszaléptem - vagy nem is tudom, hogy hogyan kellene ezt leírnom - akkor, amikor újra ott voltál, és kétségbeesve mondtad, hogy nem tudod, hogy hogyan legyen tovább...ilyenkor általában lefelé görbül a kicsi szám, és az a végtelen optimizmus, amit igyexek minden helyzetben előhozni magamból, hirtelen a milliomod részére csökkent...s talán emiatt volt a szombat esti "döntésem"...ami aztán megváltozott, talán nem is volt igaz, de mindenképpen komoly...és láttam az arcodon, hogy szeretsz, és láttam a szemedben, hogy sokat jelentek Neked, és láttam rajtad, hogy ezt Te nem akarod...hidd el, hogy én sem, csak tudod néha nagyon...nagyon pocsék érzés az, hogy nem bújhatok Hozzád akkor és ott, ahol csak akarok...és talán azért érzed azt, hogy "hanyagollak", vagy talán nekem ez az egész már nem is számít, hát azért van, mert azt mondtad, motiváció kell...motiváció azért, hogy végigcsináld, motiváció ahhoz, hogy végig tudd csinálni, és motiváció ahhoz, hogy Velem akard most és utána is...és biztos vagyok abban, hogy mással, más helyen, más időben boldog lehetnél Te is és én is...de ez még elvi szinten sem fordul meg a buksimban...és nem akarok mással boldog lenni...és tudom, hogy mit tudsz adni, és tudom, hogy mennyit tudsz adni, és tudom, hogy mennyire tudsz adni...és ezért és azért, mert minden hibád, és minden múltad, a tulajdonságadi és "kilengéseid" ellenére...szeretlek Téged...és melletted akarok majd megöregedni...mondjuk ez nagyon jó lenne...meg még egy csomó más dolog is van, de egyenlőre nem terhellek ezzel...szval "vizsgázz" csak Te is nagyon ügyesen majd...és én meg majd büszke leszek Rád...és most szándékosan nem írtam le azt, hogy: "bárhogy is alakul az életünk"...most ismét optimista vagyok, és ezt az alternatívát elvetem...együtt kellene alakulnunk...
Pussz-pussz: Bukismanód
Ui:A rántott husis vacsit nem feledem...ahol én leszek a Te, Te pedig az én desszertem!;-)
...és köszönöm a kis irományt, az őszinte szavakat. és rosszul veszed észre, mert talán jobban számítasz most, mint az elmúlt hetekben vagy hónapokban...talán nem rohanok fejvesztve Hozzád kétnaponta, talán nem bombázlak üzenetekkel, talán nem "zaklatlak" azzal, hogy "mi lesz már Veled Drága?"...de elhiheted nekem, hogy nagyon...nagyon-nagyon számítasz és minden pillanatban a buksimban vagy. Ezek mellett nem tagadom, hogy kicsit visszaléptem - vagy nem is tudom, hogy hogyan kellene ezt leírnom - akkor, amikor újra ott voltál, és kétségbeesve mondtad, hogy nem tudod, hogy hogyan legyen tovább...ilyenkor általában lefelé görbül a kicsi szám, és az a végtelen optimizmus, amit igyexek minden helyzetben előhozni magamból, hirtelen a milliomod részére csökkent...s talán emiatt volt a szombat esti "döntésem"...ami aztán megváltozott, talán nem is volt igaz, de mindenképpen komoly...és láttam az arcodon, hogy szeretsz, és láttam a szemedben, hogy sokat jelentek Neked, és láttam rajtad, hogy ezt Te nem akarod...hidd el, hogy én sem, csak tudod néha nagyon...nagyon pocsék érzés az, hogy nem bújhatok Hozzád akkor és ott, ahol csak akarok...és talán azért érzed azt, hogy "hanyagollak", vagy talán nekem ez az egész már nem is számít, hát azért van, mert azt mondtad, motiváció kell...motiváció azért, hogy végigcsináld, motiváció ahhoz, hogy végig tudd csinálni, és motiváció ahhoz, hogy Velem akard most és utána is...és biztos vagyok abban, hogy mással, más helyen, más időben boldog lehetnél Te is és én is...de ez még elvi szinten sem fordul meg a buksimban...és nem akarok mással boldog lenni...és tudom, hogy mit tudsz adni, és tudom, hogy mennyit tudsz adni, és tudom, hogy mennyire tudsz adni...és ezért és azért, mert minden hibád, és minden múltad, a tulajdonságadi és "kilengéseid" ellenére...szeretlek Téged...és melletted akarok majd megöregedni...mondjuk ez nagyon jó lenne...meg még egy csomó más dolog is van, de egyenlőre nem terhellek ezzel...szval "vizsgázz" csak Te is nagyon ügyesen majd...és én meg majd büszke leszek Rád...és most szándékosan nem írtam le azt, hogy: "bárhogy is alakul az életünk"...most ismét optimista vagyok, és ezt az alternatívát elvetem...együtt kellene alakulnunk...
Pussz-pussz: Bukismanód
Ui:A rántott husis vacsit nem feledem...ahol én leszek a Te, Te pedig az én desszertem!;-)
2009. január 6., kedd
******
....akármi történt, bárhogy is lesz, vagy alakul az életünk...én szeretlek...szeretlek...tiszta, őszinte, végtelen szerelemmel...s ha elveszítelek valami miatt, amit sem Te, sem senki más nem ért, s nem értene meg....az egyetlen olyan szerelmet veszítem el, amely az életemet változtathatná meg, s tehetné maradéktalanul boldoggá...de ez előtt, lesz még egy "vizsgám"...igaz az elmúlt napokban már nem igazán érzem, hogy ez még olyan túl sokat számítana Neked, sőt, rossz érzéseim vannak ismét, amelyek pár hónapja egy picit elmúltak...biztosan vannak szebb szavai másnak azoknál, amelyeket tőlem kapsz....meg szánkózni, síelni sem vittelek el az idén sem...de ha más nem, hát magamnak, bebizonyítom, de be fogom bizonyítani, hogy lehet élni újra...és...másképp is...szeretlek Téged Nyussz....szeretlek....szeretlek....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
