Szerda

http://www.draisinentour.at/index.php?id=12=&L=1

Cijja Drága!
Ha lesz időd, majd erre a linkre, amit bemásoltam ide, kukkants rá...a mai Kisalföldben olvastam róla. Bicikli is meg nem is...gondoltam az olaszországi bicózásunk után nem lenne rossz kicsit "nosztalgiázni"...jónak tűnik az útvonal is, szép időben, kettesben pedig...mmm...imádnám azt hiszem...Veled bárhol, bármit...
Szóval ha alkalmas, nézegesd meg...aztán remélem még ebben az évben, amíg jóidő lesz...kipróbálhatjuk..."kis nyaralás gyanánt" :)
És köszönöm a tegnap estét, éjjelt...soha, Drága soha-soha nem akarlak elveszíteni...majd csak figyeld meg...boldogunk leszünk...bizonyám...együtt...
SZERETLEK!
Buksim.

07.25.

...már nem számolom a napokat...többé már nem...nem számolom, mert nem tudom, hogy mikor láthatlak újra...nem számolom, mert fáj, hogy nem lehetek még mindig melletted...nem számolom, mert azt sem tudom, hogy mit és meddig számoljak...csak annyit tudok, hogy túl sokáig nem tudok már...tudom, hogy nagyon sokmindent megtettél...magadért...másokért...talán értem...az életedért...hogy normális életed lehessen...és kértél, és megkaptad...és megint kértél és én megint elfogadtam és "teljesítettem" azt...kicsit összetörve, kicsit elhagyatva, kicsit szeretethiányosan és nemtörődve érzem most magam...és fáj...fáj minden egyes rohadt perc Nélküled...és nem tudom, hogy meddig bírom még...majdnem 100 nappal ezelőtt, azt mondtam, hogy kibírom...aztán amikor azt mondtad, hogy ne beszéljünk egymással, ezalatt az egy hónap alatt, hát mondtam és úgy lett, kibírom...kibírtam...aztán amikor már azt hittem, hogy minden "rózsaszín", rá kellett jönnöm, hogy mégsem minden az...és ismét bírnom kellene még...bírok én, bírnék én...van miért? ugye ez nem csak egy újabb "csapda", hogy melletted maradjak? ne haragudj, hogy össze-vissza írogatok, de nem tudom elképzelni a "hogyan tovább"-ot...és sajnos még távoli is...és...azt hittem többé nem kell már sírnom, holott ismét egy sírással és talán "felnemadással" teli hetek következnek...valamit nagyon elszúrhattam valamikor, hogy ezt érdemlem. én tudom, hogy neked sem könnyú, hogy nagyon sokmindent megtettél azért, gyakram, sőt jobbára fájó dolgokat, hogy iáig eljuss...csak te látod talán a jövőt, csak te látod talán azt, hogy velem, talán te látod vagy tudod a kérdést arra, hogy MI LESZ? HOGYAN LESZ? MIKOR LESZ?
De nem kérdezek többet, inkább sírok tovább, ahogyan eddig sok-sok hete minden este...
És közben szeretlek...ha nem így lenne, már régen nem lennék itt sem...
Szeretlek.

Szerelem és egyéb katasztrófák...

"...a szerelem egy döntés, az, hogy adunk egy esélyt valakinek, és nem rágódunk azon, hogy ad-e valamit cserébe vagy bántani fog-e, vagy ő-e az igazi...talán a szerelem nem csupán megesik velünk, talán a szerelmet is választani kell..."

Szeretlek Kicsi!

...

...mikor elment minden álmom ugy hullt szét,
néha azt kívántam bár ne éreznék,
még mindig fáj és még is
Érte megérte...

...én a napokat sem számolom már rég,
annyit sírtam már, hogy sírni sem tudnék,
még mindig fáj és még is
Érte megérte!...

...ha hallasz még,
kérlek bújj mellém és hazudj még nekem,
mondd, ahogy rég, s én elhiszem...

**

Hmm, te még tgnap olyankor fent vtál? bár én is...forgolódtam ágyimban...tegnap vártam ám, hogy hívj, bár tudom, hogy szerda-csütörtökre ígérted, vagy mondtad, írtad... vasárnap óta kis gombócban a pocim, hogy mi lesz...egyre jobban félek a szülinapomtól, a telefonhívásodtól, a találkozástól...mindentől...és közben várom is...és köszönöm az idézetet, a dalszöveget...remélem úgy lesz...remélem megéri, megérte várni...szeretlek...és hiányzol...vágyom rád...magamhoz akarlak ölelni, érezni...szeretni végre...szeretni...szeretlek...

Wass Albert: Mert nagyon szeretlek

Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.

A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.

*

...SZERETLEK!!!...én is szeretlek Téged!!!...

*

Szeretlek.

Annyi minden van, mit úgy szeretnél
Néha bánt, ha tudod, távol a cél
Vagy tán épp a cél előtt
Tűnik úgy, most fogytán van erőd
S te mégis továbbmész

Lehet égbe nyúló csúcs, ami hív
Néha oly magasra vágyik a szív
Sűrű útvesztőkbe érsz
De a csúcsra gondolsz
És csapdáitól többé már nem félsz

Mert te is fényre vágysz, mint minden, ami él
De mikor célhoz érsz, és boldog lehetnél
Máris új tervre gondolsz, máris új útra indulsz
És az életben épp ez a szép

Oly sok ember merész álmokat sző
De a siker árát sokallja ő
És csak arra vár, hogy majd arra jár a Fortuna
De kár ebben bízni

Mert a gyémánt és arany fénye szép
De tiéd ez a fény akkor lehet csak
Ha érte a mélybe lemész, érte mész
Hát indulj, és hozd fel onnan
Fénye kárpótol majd minden nehéz percért

Nem csak gyémánt és arany lehet szép
Téged tán egész más után hajszol most a vágy
Indulj hát, hidd el, nem lesz nehéz az út
Mit végigjársz, ha gondolsz rá
Hogy jön, mit úgy vársz

Érdemes volt
Akkor meglátod, hogy érdemes volt
Tudom, rájössz, érdemes volt
Harcolnod így....

...SZERETLEK!!!....

Még hét nap. Ma vasárnap este van. És most csendesedett el a ház. A gyerkőcök maradtak, egy hétig itt lesznek, huhh…búcsú volt, van, ezen a hétvégén nálunk, sok finom mindenség sült, és sok sütemény is. De nem nekem volt búcsú, és nem nekem sült a finomság, nem volt étvágyam, pár falatot tudtam enni, egy kis húslevest, és kevés töltött husit, krumplisalátával, ennyire futotta. A Kedves nélkül nem volt étvágyam kirántott husikra, Nélküle nem…ja, és egy fél szelet dobostorta, mert üzenetben megígértem, hogy próbálok rendesen enni, nehogy levékonyodjak teljesen, mert akkor nem kellek már Neki. Én nagyon akarok enni, de sokszor nem jön össze. Lehet, hogy egy picit fogytam, de majd Mellette visszaszedem az elvesztett kilókat. Az elmúlt pár napban semmi nem maradt meg bennem, picipocim felmondta a szolgálatot egy kicsit, biztos mert ideges. Rossz, és nagyon nehéz napok voltak ezek, és a következő pár nap is kemény lesz, nagyon. Ha a Kedves nem lenne, és nem tudnám, hogy van, és szeret engem, én már nem élnék... Tudom, hogy várja, elmeséljem mi történt. El fogom mondani, hisz Rá tartozik, és megígértem, hogy őszinte leszek Hozzá, és ezt be fogom tartani. Most csak azt szeretném, hogy tudja, hogy amit anno, három hete megfogalmaztam abban a hosszú levelemben, szinte maradéktalanul, teljes mértékben betartottam. Fogtam magam, és elé álltam a családjából mindenki elé, akiket megbántottam azzal, hogy hazudtam össze-vissza, s ennek következményeképp, látták tönkremenni a lányukat. Odamentem, eléjük álltam, a szemükbe néztem, és bocsánatot kértem mindezért. Nagyon kemény volt. A nagymamák sírjára virágot és mécsest vittem, amiért a temetésen nem voltam ott, így kérve bocsánatot tőlük is. Ez lehet, hogy nevetséges, vagy ezért kinevetsz, de megtettem. Aztán a lakásból eladtam egy csomó mindent, akváriumot, az állványt, fényképezőgépet, kamerát, mindent, ami eladható volt. Kicsit ez is megviselt, inkább nem kicsit. Elkezdődött a szanaszét szedése a múltnak, ezen a téren is. Aztán a bocsánat kérések sora még nem ért véget, hátra vannak a barátok, és Ő is. Ez lesz a következő napok történése. Ez már a vége, azt tudnia kell a Kedvesnek, mert a döntés megszületett, nem megy tovább, vége. A békét sikerülni fog fenntartani, ezért azt mondom, és ki merem mondani, hogy nem lesz senki, és semmi, aki, vagy ami közbejöhetne. A szétválás „jogi” kérdését illetően, a hét második felében fogok tudni konkrét dátumot mondani. Ezek még nagyon nehéz napok lesznek. De már megcsinálom, és végigcsinálom. És ezért voltam olyan biztos az üzeneteimben. Tudom, hogy nem akarsz siettetni, azt is tudom, ha kérném, hogy még egy hét, vagy kettő, mellettem maradnál. De nem teszem, nem kérem. Nem teszem kockára azt, hogy elveszíthetlek. Egyetlen dolog van, ami esetleg dátumhoz köthető, az a jogi ügyintézés dátuma. Ezt illetően, ha már meg tudom mondani a napot, Neked kell eldöntened, hogy addíg ilyen formában éljük-e a napjainkat, vagy szabad lesz találkoznunk már. A következő napokban lesz egy értekezletünk, aztán szabadságot vettem ki, mert nem igazán vagyok jól, és ezek a napok nagyon meg fognak viselni, tudom. Nem szeretnék valahol az úton maradni, a munkára nem tudnék figyelni, és lesz elintézni valóm, nagyon sok. Még egy kérésem van Hozzád, egy utolsó. Ezekben a napokban egyedül szeretnék maradni. Tényleg, és végképp olyan szintre jutni a lelkiismeretemmel, hogy a szülinapodtól, használható állapotban kapj engem vissza. Ha megengeded, szerda, vagy csütörtök este fel foglak hívni, addíg nem foglak keresni, ki lesz kapcsolva minden telefonom, és befejezem, amit elkezdtem. Ehhez szeretném kérni, utoljára a türelmed, és a megértésed…aztán vége lesz ennek a nehéz időszaknak Kedvesem, és én nem fogok másért küzdeni ezután már, mint a megbocsátásodért….és a szerelmedért…..mert tudnod kell…végtelenül hiányzol…és végtelenül szeretlek Téged!!!....és ezekben a hetekben sokszor haltam bele a hiányodba…de a szeretetem, az érzéseim épp oly erősek…és épp annyira biztos vagyok bennük, mint előtte…és nem félek a jövőtől…mert bízom Benned!!!...és bízom magamban!!!….biztosan várod már, hogy írok kis blogunkra, hamar felteszem ezeket a sorokat….és kérlek, nagyon kérlek, nem félj, és ne sírj többé, soha többé, rendbe jön minden, rend lesz az életemben, az életünkben, és úgy foglak szeretni Téged, ahogy senki más szeretni nem képes…érezni fogod…nem csupán szavakból….hanem a közelségem által…SZERETLEK KEDVESEM!!!!....

1 hét

Azt hiszem még egy hét. reggel, azaz az már inkább lehet, hogy délben volt...írtad, hogy:"igen! egyetlen hét..."...nem akarlak siettetni, nem akarom, hogy megint elszőrjunk valami, hogy ismét közbe jöjjön valami vagy éppen valaki. nem szeretném. vágyom arra, hogy veled legyek, hogy fogjam a kezed, hogy érezzelek, hogy csókoljam a szád és a...és vágyom arra, hogy szerethesselek végre Téged...ahogyan csak tudok...
Gondolom ma este azért írsz majd nekem ide kis blogunkra...várom nagyon...de legfőképpen Téged Édes! még soha-soha nem hiányzott így senki sem nekem, mint Te...veled akarok lenni...akarlak! mindennél jobban és...
Szeretlek Kicsi!
Szeretlek Téged...
Buksim.

9??????????? 9?????????? 9???????????????

...és nem várom ám el tőled, hogy így, az éjszaka közepén, ha éppen akkor olvasod blogunkat válaszolj is ám rá...írj inkább üzit, ahogyan eddig, szerintem én úgyis lassan zuhizok aztán ágyiba bújok...olvasgatok kicsit...és akkor már nem hiszem, hogy bekapcsolom gépet...meg egyébként is hugim trónol előtte...szóval várom az üzidet és ne felejtsd kérlek:
SZERETLEK TÉGED!...és...várlak...várlak Kicsi...
Buksim.

...épp egy kiadós sírás után vagyok...mert minden egyes számot, ami valamilyen szinten kapcsolatban áll a szerelemmel meghallgattam youtube.com-on...úgyhogy kellőképpen pocsékul érzem magamat:-( no, sebaj!
...elvégre mosolygósnao kellene lennem, hiszen ahogyan írni szoktad: "most már hamarosan"...igazából elképzelni sem tudom, hogy mi lesz, hogy hogyan lesz, hogy...hogy egyáltalán mire készüljek és mire nem...már arra is gondoltam, hogy inkább dolgozom a születésnapomon, holott szabadnapot kapnék, elvégre egyszer 25 éves az ember...
...na, majd lesz valami...ahogyan írtad, s teljesen igazad van ezzel: "ennél már csak jobb jöhet"...
...és Drága, azt hiszem nekem valamit el kell még mondanom, azaz most csak leírnom, amiről nem tudsz...és remélem nem fogsz rám emiatt nagyon megharagudni...
...szóval ugye a hétvégén, azaz holnap 19.-e lesz...és én ha nem is széplaki bálba megyek, mert Nélküled valószínűleg a sírás kerülgetne...Bécsben leszek...a Gazometerben...Tiesto-n...tudom, hogy nem szóltam valami korán, de annyira már ismerlek, hogy biztosan napokkal előtte nem aludtál volna egy szemhunyásnyit sem...és nem kell miattam aggódnod...Andyval, Gegyével, meg az ő munkatársaival (fiatal házaspár) megyünk, én kocsimmal. holnap még melózok, aztán utána indulok 9-fél10 körül. viszem MIO-t és térképet is, majd el beszélhetünk vele:) és nem kell amiatt sem félned, hogy "jön valaki és..."...tudod nagyon jól, hogy én nem azért megyek oda. őszintén szólva nem bírtam volna ki itthon akkor, amikor nálatok búcsú van, tudod, a rántotthusis dolog és Kakukk és...és a kicsi szívem majd megszakadt volna...így is meg fog, hiszen a hiányod lassan már kibírhatatlanná válik...és ha vége a bulinak, indulunk is haza, reggel 6-7 körül itthon is vagyunk. és ha szeretnéd, írok neked ha elindulunk, s onnan is, vagy ha hazaértünk. ahogyan szeretnéd. ha nem, majd ha végre találkozunk - ami remélem nem hónapok múlva lesz - akkor majd elmesélem...és én éppen annyira félek, hogy találkozol valakivel, hoyg feladod, hogy lőttek a 25 szülinapomnak...nem is a szülinapomnak, hanem annak, hogy végre a karjaim közt tarthatlak Téged...soha nem akarlak elengedni többé, ha végre újra együtt lehetek veled...soha...erre készülj Drága...
Szeretlek...nagyon-nagyon szeretlek!!!!!!!!
Csók.

Végtelen

...akár Tőlem-Neked...

...akár Tőled-Nekem...

...

"Mennyi elhullt virág, s elbújt szilánk,
a szívnek egy régen ejtett seb épp úgy fáj.
Ne is ébressz fel, jobb volt úgy, hogy távol voltál.

Most bízom vakon, hátha átlátsz majd, s nem hiszed,
hogy tényleg így van,
hátha mégis csak hallod azt, mit elhallgattam,
s hogy véges az út, de mit ma tőled kaptam...

...végtelen,
s kell nekem.
Lásd, hogy mit megteszek, csak hogy mellettem itt maradj és otthont találj.
Hagyd, hogy még jobb legyek, hogy Te jobb úton járj.
S mindent jóvá tegyek, hogy ma bízz bennem,
s élhess úgy, hogy nincs félelem.
És elhidd, csak a jó végtelen...végtelen.

Aki voltam, már más, de tényleg hibás,
az oldal, mit fellapozni többé nem vágysz.
De, ha nem félsz, egy új lapon, egy új sort találsz.

Bízom vakon, hátha átlátsz majd,
s elhiszed, hogy tényleg így van,
hátha mégis csak hallod azt, mit elhallgattam,
s hogy véges az út, de mit ma tőled kaptam...

...végtelen,
s kell nekem.
Addig engem figyelj, s mindig lény jó közel,
amíg rájössz, aki voltam már egy más ember.
El ne hidd, hogy más is kell,
el ne hidd, hogy most hagylak el.

Lásd, hogy mit megteszek, csak hogy mellettem itt maradj és otthont találj.
Hagyd, hogy még jobb legyek, hogy Te jobb úton járj.
S mindent jóvá tegyek, hogy ma bízz bennem,
s élhess úgy, hogy nincs félelem.
És elhidd, csak a jó végtelen...végtelen...végtelen...végtelen...végtelen."

...szeretlek...

"...boldogság, gyere haza..."

http://www.youtube.com/watch?v=FO8te7Z8bl0

http://www.youtube.com/watch?v=vbrUYqlSxOw&feature=related

Félálomban

...tegnap, sok-sok kihagyott hét után ismét dobtam párat a dartstűinkkel, jó kis táblába...aztán éppen rád (minő meglepő!!!???) gondoltam és akkora bull-t dobtam, hogy még a profik is megirigyelnék az...bent hagyom, majd megnézed...remélem megnézed...nem télen, nem ősszel...remélem megnézed...még ezen a nyáron...aztán ahogyan a tv előtt heverésztem, azon tanakodtam mennyire élvezném Veled az életet...reggelenként hatalmas csókkal ébresztenélek és - bizony ám - a kávét is megfőzném Neked, mert tudom, hogy az egy napkezdésnél, legalábbis nálad, elenegedhetetlen...aztán mivel azt is tudom, hogy reggel nehezen lehet valami kis táplálékot belédimádkozni, csomiznék valamit...nyugi, finom lenne...aztán húzás dolgozni...és este pedig édesen várnálak...ha pedig nem dolgoznék, összedobnék biztosan valami fincsiséget, végülis minden másnap én is tudok főzni...és mindig elkényeztetnélek...úgy szeretnék már végre figyelni rád, meg vigyázni rád, meg olyan törődéses dolog is van benne...néha jó valakivel, néha jó, ha kicsit törődhetnék úgy, így is Veled...és este pedig ágyikóba, persze a tv nem lenne az ágyikó előtt, mert az ahogyan korábban kifejtettem már, szexuális vágy csökkentő...helyette el tudnék képzelni egy hatalmas tükröt...imádnám...de ha csak egy picike szobánk lenne, vagy egy albérletnyi hely, ahol...ahogyan mondtad, ha becsukjuk az ajtót, összedőlhet fenn a magas ég is...akkor is csak MI ketten lennénk...hát már akkor a világ legboldogabb Kicsilánya lennék...de nem szaladok ennyire előre...először ölelj át...onnantól kezdve úgyis csak TE létezel majd...és remélem...Veled...a...boldogság...
Szeretlek Baby!
Buksim.

Vasárnap este van. Ismét egy hosszú, és nehéz hét után. Valóban, nem sokszor jártam itt blogunkon, de ennek csak az volt az oka, hogy hosszú üzenetekben próbáltam megírni a Kedvesnek, hogy mennyire szeretem, s milyen nagyon rossz Nélküle, s mennyire elviselhetetlen a hiánya…még verset is írtam Neki, kicsi szívemből jövő, őszinte gondolatokkal, és azt írta, hogy neki ilyen szépet még soha senki….hát én igen, mert megérdemli, mert egy Tündérke Ő, akit mindennél jobban szeretek!!!...egy édes, kedves, aranyos, odaadó, gyönyörű és végtelenül bájos Kicsilány…szépsége már akkor, azon a novemberi estén elbűvölt, a pillantása, a mosolya olyan volt, ami azóta beleégett szívembe, mert olyan szépet még soha-soha nem láttam…nem láttam még Hozzá fogható szépet, ahogy azokkal a csodálatos szemeivel rámpislogott, miközben oda adta az italát…talán nem látszott, de majdnem összerogytak a lábaim, mert úgy elgyengültek szépségétől…azóta tudom mit jelent, „levesz a lábáról”…akkor este forró melegség öntötte el a szívecském, és pocakom táját, és olyan furán bizsergő érzés játszott a hátimon, és nyakimon….s már hajnalban gyűlöltem elengedni a kicsi kezét, mintha hozzám tartozott volna….vigyázni akartam Rá, óvni, védeni, boldoggá tenni Őt…lehet azt mondjátok,hülye vagy, de azon az estén ez így történt, így éreztem, és olyan szívdobogással vártam másnap hogy válaszoljon az üzenetemre…kis komisz, írt is, de nem ám azonnal, hadd egye a fene a kis tökfejet…de aztán jelzett a telefonom, amit kb percente 70szer néztem meg…olyan örömet rég nem éreztem, boldog voltam, írt nekem, és nem elküldött, nem lezárt, vagy visszatáncolt….cselesen, de éreztette, hogy picivel azért több voltam, mint röpke buli utáni szórakozás…és ott, és akkor elkezdődött valami…akkor még féltem beismerni magamnak, bár éreztem, mindennél tisztábban, nagyon hamar…talán már azon a magtár udvari „Pécskereső”, harmatos, összebújós, megmelegítős és minden titkunkat kibeszélős éjszakán, hogy ez szerelem…szerelem…és igen, az lett, forró vágyakkal teli, őrült, vad és szenvedélyes szerelem….azóta elmúlt 19 hónap, több mint másfél év….és ma sem érzek mást, és ma sem vágyom kevésbé Rá…és ma épp úgy szeretem…és ma épp úgy bizsergés futja át a testem ha Rá gondolok…az a fura melegség épp oly hévvel önti el szívemet ma is…a szépsége épp úgy elbűvöl, a mosolya épp oly csodálatos, a pillantása épp oly gyönyörű…s én SZERETEM!!!!....és ezért a szerelemért küzdök, mert nem tudnék élni már Nélküle!!!...szükségem van Rá…a szeretetére, az odaadására, a törődésére, az önzetlen szerelmére….s én így fogom viszont szeretni, hogy soha többé ne kelljen félnie, hogy azt a biztonságot melyre vágyik, mellettem találja meg…mindent meg fogok adni Neki, amiért ilyen sok sok fájdalmasan nehéz napot kellett átélnie miattam…és most már nagyon hamar, és már nem kell hogy sokáig fájjon, mert betartom, amit megígértem!!!!....mert rettegek attól, hogy nem lesz nekem, hogy elveszítem, hogy mást keres, hogy másnak adja mindazt a szerelmet, amivel eddíg csak engem ajándékozott meg…én ezt nem élném túl…ha arra gondolok, ha csak arra gondolok, hogy mást érint úgy, máshoz ér úgy, ahogy hozzám…hogy más kezét fogja, mást tesz boldoggá….nem tudom leírni az érzést, a fájdalmat, abba belehalnék…de élni akarok!!!VELED!!!!BOLDOGAN!!!!...és csak szeretni akarlak…őszintén, tiszta szívemből…és végtelenül…és szeretni foglak, őszintén, tisztán, félelmek és fájdalmak nélkül….egy életen át….és nem fogom elrontani, és nem fogom eljátszani a szerelmed, a bizalmad…és egyszer én is apuka szeretnék lenni…ne, ne, ne ijedj meg kérlek, csak ez is épp úgy ott van a kis vágyaim között, mint ahogy TE!!!!....ez most kicsúszott, de már leírtam, hát úgy is marad….ezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy komolyan, és őszintén AKARLAK!!!!...és én még ilyet soha senkinek nem mondtam, és én még ilyenre soha senkitől nem vágytam…de Tőled, valahogy…szóval…majd szeretném….persze csak akkor, ha Te is….én a feltételeket megteremtem hozzá, és olyan apuka, és szerető és társ lennék…akire büszke lennél… és megteszek mindent azért, hogy így legyen, hogy így, mindenestől, a kis vágyaimmal együtt büszke legyél rám…és szeress engem, és ne akarj mást….soha többé már!!!....SZERETLEK TÉGED!!!!...nem tudok mást mondani, és boldogan szeretnék végre kézen fogva moziba, színházba, Samucit vezetve sétálni Veled, s egy kis helyet szeretnék, ahol ha becsukjuk magunk mögött az ajtót, megszűnik a világ…és csak TE meg én….erre vágyom…és mindent megteszek, lehet hogy ismétlem magam, de mindent megteszek azért, hogy ez nekünk megadassék….hiányzol Kedvesem…nem tudom elmondani mennyire…hiányzik az illatod, az érintésed…hiányzik hogy csókolj, úgy ahogy senki más nem tud…amitől olyan vágy kerít hatalmába, amilyet még nem éreztem….kívánlak…kínlódva, epedve vágyakozom utánad…szerelem, ez vagy nekem….és az erő, és az élet…ha tudom, hogy szeretsz….a levegő, a fény, az étel ajándék, az élet feltétele…nekem nem kell fény, nem kell az étel, és nem kell a levegő…ha TE nem vagy…SZERETLEK!!!!...SZERETLEK!!!!...SZERETLEK!!!!....

15

"...szeretlek, s nem mondtam el jól sosem

Szeretlek, s úgy tűnt néhanap, hogy nem

Szeretlek másban is

Szeretlek végleg s ártatlanul

Szeretlek annyi szerelmen túl

Szeretlek akkor is, ha mást hiszek

Szeretlek akkor is, ha más szeret

Szeretlek szótlanul...

...

...ahogy a béke hozzám simul

S mikor a reggel a szívembe szúr

Szeretlek, bárhogy nem lehet

Szeretlek önmagam helyett

Szeretlek, már csak ezt adom, kevés

Szeretlek, s várok rád nagyon, ne késs

Ha másképp nem lehet

Az álmok festenek új mosolyt

Ami néha nekem szólt

Szeretlek, bárhogy nem lehet

Szeretlek önmagam helyett

..."

Szombat

...szomorúan veszem észre, hogy a héten kis blogunk környékére sem néztél...én nem bírom ki Nélküled...iszonyatosan hiányzol...nem tudom megfogalmazni mennyire...2 hét múlva szerinted vége? vagy készüljek még "néhány" hétre?...bármi, bármi jöhetne...csak ne ez a fájdalom, ez amit érzek...szeretlek Drága...és csak remélem, hogy vagy még nekem...és leszel is...

***

...kb. 20 perce ülök csak a gép előtt és bámulok félig lehunyt szemmel, hogy mit írjak most ide...ezer meg ezer kis gondolat kavarog a fejemben, ezer meg ezer kis vágy, amire mindennél jobban vágyok...de nem írok inkább semmit...azaz csak valamit...hogy szeretlek...és szeretnélek már szeretni végre...igazán...féktelenül...szenvedélyesen...nagyon...és örökké...
....

...szeretlek Baby!...

Buksim.

Már nincs 20...

Pilinszky János - Azt hiszem

Azt hiszem,

hogy szeretlek;

lehúnyt szemmel sírok azon,

hogy élsz.

De láthatod,

az istenek,

a por,

meg az idő

mégis oly súlyos buckákat emel

közéd-közém,

hogy olykor elfog a

szeretet tériszonya és

kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,

mint a természet éjfél idején,

hangtalanúl és jelzés nélkül.

Azután újra hiszem,

hogy összetartozunk,

hogy kezemet kezedbe tettem...

Elolvastam Drága…részben örülve, részben megsokszorozva magamban azt a félelmet, amit ez az egész helyzet okoz…nem válaszoltál, mert igen, érzed benne a biztosat, az odaadót, az őszintét, és az önzetlent…tudtam, hogy ezért szeretne találkozni Veled, tudom, hogy folyamatosan keres, mert szeret, és akar Téged…ezzel kapcsolatosan nem tudok mit mondani, azt, amit miattam csináltál végig már eddíg is, senki, senki más nem tette volna…vele nem kellene bújkálnod ugye, mellette nem kellene rettegned, hogy megáll egy harmadik autó a házatok előtt, a Honda nyugodtan állhatna előttetek és…mellettem még akkor sem látsz garanciát arra hogy így lesz, ha én a válásról szóló végzéssel állnék Előtted…ugye azt érzed, hogy a félelem, a rettegés, a szorongás már velem jár, és ez nem is lesz máskép, akkor sem, ha egyedül (jogilag is, amit elérek, és megteszek) maradok…azt gondolom, úgy érzed, ha lezárjuk sem kapod meg azt a nyugalmat, amit mellette megkaptál, és a jövőben is megkaphatsz, ami csupán egyetlen szavadba kerül…jó, hát én nem adom meg ezt az örömet sem a Gézának, sem másnak!!!!...nem büszkeségből, hanem az Irántad érzett szerelemből….megértettem, felfogtam, és elfogadtam a feltételeidet…vagy leszek Neked feltételek nélkül szülinapodon, vagy visszamész abba a nyugalomba, amiből kiléptél anno…hazudnék, ha azt mondanám, nem fáj nagyon nagyon, hogy hallgatással nyugtáztad a kérését, az ajánlatát, az elképzeléseit, mert ez néma beleegyezést jelent, sőt valami belső, félelmetes hang azt súgja, több volt ez hallgatásnál, elbizonytalanodtál, nem hiszel már bennem, s kicsit eltolva, talán hasonlóan a mi dátumunkhoz, de számára pozitívan foglaltál állást…ezt érzem, nem tehetek róla…nem tudom milyen választ vársz most tőlem, annak nem tudok örülni, hogy így viszonyulsz újra a Gézához, bennem megsokszorozta a félelmet, de talán az elhatározást is…én nem tudok mást mondani, és ígérni Neked, mint amit abban a múltkori, vasárnap esti levelemben leírtam…ha Te a Gézában látod a megnyugvást, s a békét…egy dolgot tudnod kell, én végig csinálom amit megígértem, egyedül is, ha aztán azt kell látnom, hogy a fekete Hondában visznek randira, hát abba kicsit belehalok majd…arra szeretnélek megkérni, ha a szülinapod előtt döntés születik Benned a Géza által felkínáltakra, mert tényleg nem látsz esélyt már arra, hogy mellettem átélj hasonló nyugalmat, s már mindegy hogy mit ígérek azt gondolom, közöld velem kérlek…nem azért, hogy vissza menjek a múltamhoz, nem is tettem erre ígéretet egyetlen egyszer sem ezekben a hónapokban, csupán hogy tudjam, s azt valahogy túl éljem…ezt a bejegyezésedet többször nem olvasom el, mert ilyen fájdalmat….de köszönöm az őszinteséged….sajnálom, hogy nem tisztán érkeztem a kapcsolatunkba, mert akkor már pici karikagyűrű csillogna az ujjacskádon….épp azért, mint amiért Te olyan választ adtál a kolléganőidnek néhány napja…csak hogy tudd, miképp érzek…nem akarlak elveszíteni Téged….de nem kérek már semmit Tőled, én megteszem amit ígértem, ha mást választasz ezalatt a pár hét alatt, akkor tényleg összerogyva, a padlóról kezdem majd újra valahogy az életem….sajnálom, nem tudom elmondani mennyire sajnálom, hogy ennyi fájdalmat okoztam…talán nem lesz késő, s lesz lehetőségem még jóvá tenni….

Kicsit én is írok...

Kicsit én is írok ide, talán nem baj. na nem mintha nem ide írogattam vna egész héten, de talán most szabad...vagy ilyesmi...
Szóval igen, vártam a kis irományodat, meg nem is. vártam, mert végre valamit tudok is majd rólad, hogy mi történt veled a héten, hogyan mentek a dolgaid, mit sikerült kocsi és egyéb ügyben intézned...és nem vártam, mert félek minden egyes mondatodtól, hogy valami hiba csúszik a gépezetbe, és vége...vagy ezek közé a borzalmas napok közé még valami plusz szomorúság jut vagy kerül..és félek a dátumtologatás miatt, és rengetek kétség van bennem, amikkel együtt nehéz minden egyes pillanat...
3 hét. vagy 21 nap. mindketten tudjuk, hogy nem sok idő. nem sok idő ahhoz, hogy rendbe tedd azt, amit akarsz. rengeteg ahhoz, hogy Nélküled bírjam ki, egymás nélkül viseljük el. örülök annak, azaz ez nem a helyes kifejezés...de sajnos mást nemigen tudok rá, hogy lassacskán eljutottatok odáig, hogy veszekedések és ajtócsapkodás és egyebek nélkül beszéljetek, s talán induljatok el a lezárás útján...csak elképzelésem sincs, hogy a másik fél majd hogy fogadja, hogy én leszek, vagy akarsz, vagy...nem tudom...és azt sem tudom, hiszem, hogy Te ezt el fogod mondani, vagy egyáltalán hogy fogsz mindezzel előállni, és ha elő is állsz, akkor nem fog-e ugyanaz az egész színjáték és zűrzavar elkezdődni. és szerintem Te is emléxel, hogy én is mondtam valamit azzal a bizonyos hülye szülinapommal kapcsolatban. én nem akarok még egyszer úgy együtt lenni veled, hogy legalább valami - lehet, hogy hülye megfogalmazás, de - papíros, vagy fogalmam sincs, hogy hogyan fogalmazzak, de látszatja legyen. nem tudnék még egy hitegetős, ígérgetős életet elviselni. nem hónapokig, hetekig sem. talán napokig sem. azzal kiölnél belőlem mindent...lehet, hogy most saját magam ellen beszélek, de ez az elmúlt egy hét is maga a pokol volt számomra, arról nem is beszélve, hogy még 3x ennyi hátra van. remélem csak háromszor ennyi...remélem. és nyáron a hivatalok sem működnek úgy, mert nagylány létemre ezt is tudom, szóval...hát nem tudom Drága...én csak remélni tudom és merem, hogy menni fog...nem a Te kis dolgod, hogy lezárd, hogy...nem az...hanem, hogy kibírjuk és kellünk még egymásnak...néha olyan erővel fog el a kétségbeesés, hogy magam is meglepődök rajta. átjár és minden gondolatom az elvesztésed körül forog. nyugalomra van szükségem és biztonságra. ahogyan szerintem neked is. én lennék a világ legboldogabb embere, ha végre ezt neked adhatnám, és csak veled törődhetnék, csak rád figyelhetnék...talán a születésnapomig kibírom...addig talán igen...és ma én is találkoztam valakivel, aki talán a múltban fontos volt nekem. beszélgettünk sokat, erről-arról...volt köztük jelentéktelen dolog, a nyaralás, a munka, a "ki hogy érzi magát" téma...és apró ajándék is...bár nem ez a lényeg...talán újra akar engem...nem tévedtél ezzel kapcsolatban, amikor egyik este erről beszéltünk...talán újra kezdené, mert nem hűlt ki nála minden és talán...őszinte legyek? önző és gonosz módon én nem válaszoltam semmit...nem mondtam, hogy akarom, hogy újra tudnám-e kezdeni, és nem mondtam azt sem, hogy nem...nem tudom miért...azt tudnod kell, hogy én szerelmet nem érzek már iránta, egy jó ideje. amikor vége lett, nagyrészben miattam történt, én akartam az egésznek véget vetni...azért volt, mert már részemről nem voltak meg azok az érzések, amik egy igazi, jól működő kapcsolathoz kellenek. és most sincsen ez másként, hiszen Téged szeretlek. egy pillanat műve volt mindez. és a sok hazugságod, és átverésed ellenére is töretlen számomra, irántad az érzés...és az is marad...az marad, ha...tudod, hogy mikor...ellenkező esetben...ellenkező esetben sajnos nem tudom én sem, hogy mi lesz...ellenkező esetben darabjaira hullik az életem és egy olyan dologba fogok menekülni, ami lehet, hogy a biztosat, de nem az igazit nyújtja. nekem Te és a veled való élet jelentené a biztosat és az IGAZIT. nincsen nagyobb vágyam, minthogy egyszer végre teljesüljön...és nem csábulok el...az nem úgy megy Drága...soha, soha, még egy pillanatra sem hazudtam neked vagy vertelek át. ezt ezután is szeretném tartani Neked...fáj a hiányod, fáj a törődésed hiánya, fáj a bizonytalanság, fáj minden egyes nélküled töltött pillanat, amikor nem tudom, hogy hol és merre és kivel vagy...fáj...de ennyit még kibírok...ennyit még mindkettőnknek muszály lesz...és is csak azt tudom mondogatni, amit előtte is...megígértem, hogy kibírom. megígértem. nem másért, nem valamiért...azért mert szeretlek. és nincsen olyan, hogy utánad az élet...csak Veled az Élet...erre vágyom...
Szeretlek Drága...szeretlek Tégedet...
Csók: Buksim.

ui: én tényleg nem vicceltem azzal kapcsolatban, ami a pulcsivisszaadást és a kilóidat illeti. hülyén hangzik, de enned kell, vagy...néha én is kérhetek...most ezt kérem...nekem is lehetnek hülyeségeim, hát ez az. fontos....

Hát elcsendesedett a ház. Elment ki-ki a maga útjára. A gyerkőcök, s a Kata haza, őt én szállítmányoztam, az anyuék a tv elé, én pedig az emeletre a gondolataim közé. Hosszú, és nehéz hét van mögöttem, mögöttünk. Nem hallottuk egymás hangját. S csak néha erősítettük meg egymást üzenetben, vagy itt a blogunkon, az egymás iránt érzett szerelmünkről. Nagyon nehéz így. De már nem tart soká, már vége lesz tényleg hamarosan. Nekem rendesen kijutott a héten, azon túl hogy rettegek nap mint nap, hogy mi lehet Veled, mikor írod azt, hogy jött más, köszönöm Kedvesem, elég volt…ez a legfájóbb gondolataim egyike…ezen túl egy csődnek éreztem maga a hülye autók miatt, hogy nekem semmi nem jön össze…igyekeztem rendbe hozni a dolgaim, mely önmagában kutyanehéz…szóval, fogytam sokat:(de ma elkezdtem újra enni, és rendesen falatoztam képzed, mert azt azért mégsem engedhetem meg, hogy ha már ezeket a keszekusza soraimat végre rendezem, az nem lehet, hogy azért add vissza a pulcsim, mert 70 alatt vagyok, nem nem, ezt azért már mégsem!!!Voltam a héten ott is, mint ahogy mondtam, megadni a tisztességes lehetőséget arra, hogy békésen zárjuk le. És menni fog, továbbra is csak ezt tudom mondani, menni fog. Volt egy nap, talán a hétfői, amikor kimondta, hogy le tudja zárni, amikor elmondta, hogy átértékelte a kapcsolatunkat, azon a kemény éjszakán, és külső, kívülálló szemmel nézve, megfogalmazta, hogy mivel évek óta ez nem változik, csak kapaszkodik mindenki az emlékekbe, azokba az érzésekbe melyek már elmúltak, de még emlékszik rá mindenki, megfogalmazta, hogy ezen emlékekbe kapaszkodva nem lehet élni. Én elmondtam, hogy nem tudok változni, nem tudok, és már évek óta nem is akarok többet tenni a kapcsolatért. Azt is elmondtam, hogy nem tudnék azonosulni egy apa szereppel, nekem ez nem menne, és nem csupán azért, mert nem az én gyermekemről van szó, nem, erre én nem vagyom. Elmondtam, hogy nagyon nehezen engedem el, megbeszéltük, hogy ahhoz, hogy komoly sérülések nélkül tudjuk lezárni, és úgy, hogy legyen esélyünk az újrakezdésre, mindketten partnereknek kell lennünk, félre tenni az okozott sérelmeket, és egymás bántása nélkül kell valahogy elkezdenünk az elveszítés miatti fájdalmak feldolgozását. Elmondtam, hogy bocsánatot fogok kérni mindenkitől, akiket bántottam a viselkedésemmel, és eléjük fogok állni. Azt gondolom, ez volt az egyik meghatározó tényező abban, hogy elengedjen. Tehát ezt meg is fogom tenni. Erősnek kell lennem hozzá, de azt mondtam, bármi áron, hát megteszem. Ezen túl elmondtam, hogy nem hazudozok, és amikor megyek, tisztán és őszintén beszélve érzésekről állok elé, tartozva ezért a 12 évért ezzel. Szóval szar napjaim voltak, de mindenféleképpen hasznosak, és olyanok, melyek előrevisznek, lehetővé és elérhetővé téve azt, hogy a szülinapis dátumot tényleg ne kelljen tologatni semerre sem. Itthon nem sokat voltam, inkább dolgoztam, amíg csak tehettem, és autót keresgéltem, ha volt egy kis szusszanásom. Felőrölte az idegeimet, hogy igazából semmi sem úgy van, ahogy én azt szeretném, amire vágyom….nem vagy velem, nem vagy nekem TE, rettegek hogy elveszítelek…háromszor vertek át tett ígéretek be nem tartása miatt autó ügyben….és félúton járok a múltam elengedésével….ezért volt az, hogy szinte napokig nem ettem, és ijesztően összeestem, de mint mondtam, már elkezdtem felhízlalni magam:)tegnap aztán taáltam egy újabb Stilo jelöltet, sajnos sárga, mondjuk csodaszép, de már egyáltalán nem érdekel a színe, a felszereltsége, műszakilag legyen jó, és legyen megfizethető, ennyi az igényem az autóval kapcsolatosan már csak…s tudjam vissza adni végre a félig eladott Polo-t, s akkor egy feszültség forrással kevesebb lesz…remélem holnap összejön ez az üzlet, nagyon jó lenne már…aztán minden este el sírdogálok ám egy kicsit, mert azt tudd Kedvesem, hogy fájdalmasan nehezen múlnak a percek, a napok Nélküled…és annál rosszabb meg végképp nincs, hogy sosem tudom mikor, hol, merre s kivel jársz…ez az őrületbe tud sokszor kergetni…esténkét mindig megiszom Márta teáját, olyan 9 óra körül, s akkor fél tíz, tíz órakor rámjön az álom, és úgy ahogy el tudok aludni, pár órára legalábbis, azután forgolódva, álmatlanul, félig éber öntudatlan állapotban mennek el az éjszakáim….gondolom Te sem vagy másképp, tudom hogy milyen sokat szenvedsz miattam…ezért kérlek ne haragudj rám…én csak jót akarok, én csak békét, boldogságot és szeretetet akarok…adni, adni, csak adni Neked, hogy elfeledd ezt a sok-sok okozott fájdalmat, hogy édes kicsi szíved sebei hamar begyógyuljanak….csak erre vágyom, és így is lesz…ha hagyod, ha akarod majd még…én szeretni foglak Téged, tiszta szívemből….őszintén, bújkálás és hazudozások nélkül, mosolyogva, és boldogan…biztosan várod már kis irományom, hát lassan elkészülök vele, és hamar felrakom, hogy ne kelljen tovább félned…s Kedvesem, csakhogy tudd….SZERETLEK!!!!....NAGYON-NAGYON!!!!....és ezen már nem változtat senki és semmi…amíg kicsi szívem csak dobog…..én már szeretni foglak Téged….

….vágyom RÁD!!!...HIÁNYZOL!!!....SZERETLEK!!!!....s Te vagy…Te lettél számomra a remény…a boldogság…és az élet….

22

"...
Szeretlek én úgy
ahogy soha senki se még!
A szívem érted dobog,
naa te is szeress belém!
...
Na gyerünk nézz rám,
fogd meg a kezemet!
Írhatnál hozzám
szerelmes verseket!
Addig amíg még agyalsz a dolgon,
én férjül veszlek,
férjül ha mondom!
...
A játszón várj rám
a homokozós csúzda mögött,
Vödröt is hozzál
mert az enyém ketté törött!

A fába vésett szívecskéken
ott a jelünk!
Már alig várom,
hogy végre felnőttek legyünk!

Ez több mint játék,
legyél a hercegem!
Örökbe adnám
a filctoll készletem!
..."

Csak, hogy kicsit mosolyogj...
...és azért...
...mert szeretlek Téged Drága!... :*

23

...szeretlek Kicsi...sajnos most túl sokat nem tudok írni, mert dolgozok és enyhén szólva is káosz van...de azért ura vagyok a helyzetnek!:)
...és hiányzol Drága! mindennél jobban...és valahol, valamilyen plakáton láttam, hogy ma este, a "kedvenc" kis helyünkön bál lesz...tudod, ahol egyszer a lámpa alatt csüccsentünk érdekes állapotban, de már akkor is nagyon szerelmesen...ugye ha el is mész, vigyázol magadra? én nem iszogatsz túl sokat? aludni is alig bírok, annyira féltelek...nehogy elcsábulj, vagy...elmész? hmm? vigyázz magadra...féltelek...hiányzol...rossz Nélküled...kellessz nekem...szeretlek! szeretlek! szeretlek! szeretlek! szeretlek! szeretlek!
Csók: Buksim.

Csak úgy...

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:

S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem..."

William Shakespeare

"Anélkül, hogy tudna róla, az ember a legsötétebb reménytelenség pillanataiban is a szépség törvényei szerint komponálja életét."

Milan Kundera

"Unalmas század minden óra,

mely nem körödben röppen el..."

Arany János

"Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem."

Paulo Coelho

"Nincs más, nem is akarok más gyönyört,

Csak amit tőled kaptam, s még kapok,

Koldus-szegény, királyi gazdagon,

Részeg vagyok és mindig szomjazom..."

William Shakespeare

24

A tegnap esti üzenetedet körülbelül már 100x elolvastam...muszály ennyiszer, hisz' azt sem tudom, hogy mi van veled, hogy hogy vagy, hogy merre jársz...várom már azt a vasárnapi bejegyzést, amiben majd azért remélem bővebben írsz...HIÁNYZOL! most csak ennyi...majd estefelé még úgyis írok, addig meg igyexem nem belepusztulni a hiányodba! NEM AKARLAK ELVESZÍTENI!!! ugye nem kell ettől félnem? ugye leszel nekem? Te vagy az életem...SZERETLEK KICSI!!!
Buksim.
...
Kicsit írok még ehhez az üzihez. az előbb voltam OTP-ben, és már nekem is van igazi "nagy" bankkártyám! szóval már nagylány vagyok, sőt felnőtt vagyok és amire jössz értem, hozzám, a 25. szülinapomra kész hölgy leszek! remélem a Te hölgyed...soha nem gondoltam volna, hogy valaki, mint most Te, ennyire fog hiányozni. nélküled egy nagy nullának érzem magam. egy félszárnyú angyalnak...csak Veled teljes és szép és boldog az életem. akármilyen is volt ezelőtt, akármi is történt...kellessz nekem...és ez nem szöveg és nem kamu duma...komolyan...és amit tegnap este írtam...hát csak annyit, hogy szeretlek! és nem akarlak elveszíteni. nem! nem!
SZERETLEK!!!
Buksim.

25

Azt hiszem ez a századik bejegyzés. de aztán lehet, hogy rosszul emléxem...képzeld, ma megkérdezték tőlem (senki különös, csajokkal dumáltunk), hogy nekem ki lesz a férjem...aztán gondolkodás nélkül rávágtam, hogy TE! ez most lehet, hogy hülyeség, csak gondoltam tudd, hogy szeretlek ám és hiányzol és...beleőrülök a hiányodba, hogy nem hallom a hangod, hogy nem érinthetlek...amúgy már itthon és egész este itthon fogok ülni és csak és kizárólag Rád gondolni...minden egyes pillanatban hiányzol! akkor is, amikor alszom és nem tudom, hogy nem vagy velem. még akkor is! és szeretlek! ezt jó lenne, ha nem felejtenéd el, sőőt, nagyon-nagyon mélyen elraktároznád kicsi buksidba és ez jutna eszedbe, ha nem bírod...én is bírom, neked is kell! jár már nekünk az a boldogság...
Szeretlek Édim!
Szeretlek!
Szereti...
Buksim.

Neked

Köszönöm Édes a bejegyzést…bár a hangod, az ölelésed semmivel sem pótolható, de így, most, még ez is több a semminél…mi az előbb értünk haza Endrédről, nénjinek volt a napokban névnapja, őt köszöntöttük meg. kérdezett Téged is, hogy terítsen-e Neked, de igyekeztem összeszedni magamat és azt mondtam: „még dolgozik, szerintem ma nem tud jönni”…de vár Téged, és reméli, hogy hamarosan meglátogatjuk mindketten…én is remélem…ugyan ők az elmúlt hetekből, hónapokból és a következő pár hétről sem tudnak, nehogy túl aggódják magukat, ennyi idős korban már ez is megárthat…aztán napközben tesóval Sopronban voltunk, valami angol tankönyv után szaladgáltunk és kikukkantottunk Ausztriába is…remélem minél előbb megmutathatom az új szerzeményeimet, ugyanis minden egyes alkalommal, amikor ezekben a hetekben, hónapokban vettem valamit, Te jutottál eszembe…hogy vajon tetszeni fog-e, hogy büszke leszel-e rám benne…lehet, hogy ez így hülyeség, nekem mégis mindenről Te ugrasz be kis buksimba…
És Édes…én is megígértem, hogy kitartok melletted, és ezt a 26 napot vagy mennyit most már kibírom. nem mondom azt, hogy jóval több is menne…de erről most ne is beszéljünk. nekem ígértél valamit, s úgy, hogy azt komolyan és őszintén úgy gondolod. szeretném, ha minden úgy lenne, ahogyan azt abban a hosszú, nem túl vidám, hétfői bejegyzésedben írtál. aztán utána azt szeretném, amit abban a vasárnapiban összefoglaltál…nem csak a Te kis vágyaidat írtad ám le benne…hanem az enyémeket is…és nincs ajándékozás, mert nincs itthon még, és ha itthon lenne sem tőle várnám a puszikat…nem tőle Drága…nem bizony! és ha Te betartod, és ha úgy lesz, én boldoggá teszlek Téged. nem mást, nem a Gézát, nem egy alkalmi örömforrást, hanem TÉGED!!!
És ne hidd, hogy én nem féltelek Téged…legalább erősíts meg abban, hogy nem kell, hogy menni fog, hogy leszel nekem, hogy szerethetlek. megőrjít még a gondolata is annak, hogy nem tudom merre jársz és hogy vagy…és Drága a mélyponton túl kell lenned…és nem szabad halogatni, mert akkor „engem halogatsz el” vele és azt, amit még átélhetnél, és ha rajtam múlik át is fogsz…csupa-csupa jó dolgot…
Most megyek fürödni, a kocsi miatt fel azzal az édes kis buksiddal, biztosan találsz majd egy számodra ismét megfelelőt…és egyél, mert a gizdaság engem valóban nem vonz…Te viszont annál inkább!
Szeretlek Kedvesem és várlak! Várhatlak???
Mindennél jobban várlak Téged…remélem nem hiába!
Csók: Buksimanód!

Szia Édesem! Elolvasgattam bejegyzéseidet ám…és nagyon örültem…és nagyon boldoggá tettél a szavaiddal…ellenem összeesküdtek az istenek, ez a hülye autó nem akar összejönni. A kaposvárit holnapra lebeszéltem, kértünk szolgálati kocsit, kivettem a pénzeket, és délben valami kamu szöveggel lemondta az eladást…a budapesti is egy bohóc, eddíg nem hívott, ma mondtam egy ajánlatot, most írt, hogy eladta…szóval az idegeim a plafonon….megbolondulok!!!...és hiányzol, és szenvedek Nélküled, és olyan rossz érzéseim vannak…az ajándékozást illetően….gondolom már túl vagytok rajta…bizti lassan adta arcocskádra a puszit….belepusztulok…és mi van ha minden napra jut egy, és….valamit tudj kérlek, komolyan gondolom, komolyan végig csinálom, és komolyan azt akarom, hogy végre boldogok lehessünk!!!!...nem vágyom jobban semmi másra Drága…mert szeretlek Téged!!!....jobb ha nem látsz, vagy hallasz ezekben a napokban, szerintem én a mélyponton vagyok, és innét már csak felfelé lehet…és próbálok enni, nehogy mire vége lesz az egésznek, majd a gizdaságom miatt teszed ki a szűrömet…de remélem Te is eszel rendesen, és vigyázol Magadra, s hogy nem a Géza fog vigyázni Rád ezen a héten, ha anyukádék nem lesznek….és még valami, nem járok oda ha kell, ha nem, ész nélkül, csupán amikor szükségszerű, s próbálom helyretenni magamban a dolgaimat…s csak remélni merem továbbra is, sok-sok félelemmel, hogy a szereteted kitart…és a kicsi szíved nem zár ki magából….abba én tényleg belepusztulnék…én mindent megteszek, hogy ne így legyen….szeretlek Kedvesem….végtelenül….vigyázz Magadra kérlek nagyon….félek…félek!!!!!...féltelek….mert….SZERETLEK!!!!!.....

Még mindig 26...

Még mindig 26, de valójában már csak 25, mert a 26. nap a szülinapom lesz! ugye az lesz, amit ígértél? engem a fene esz meg, és a hiányod öl meg szép lassan így, hogy nem tudom, hogy mikor, merre és kinél vagy kivel vagy...ugye jó leszel? és engem akarsz? és jössz majd akkor vasárnap? és ugye majd boldogok leszünk? megyek...sírok egyet, mert csak azt lehet, üvölteni inkább nem fogok...pedig nincs az az érzés, amivel kifejezhetném azt, hogy mennyira nagyon HIÁNYZOOOOOOOOOL!
És szeretlek...remélem nem unod még!
Vigyázás magadra...
Csókollak!

26.

...szeretlek. csak ennyit szerettem volna ide írni, hogy tudd. és végtelenül hiányzol. nem tudom hova tenni az érzést, de nagyon rossz...amikor azonban elfog a kétségbeesés és reménytelenség, mindig arra gondolok, hogy Te is végig fogod csinálni, akkor vajon én miért ne bírnám ki? és lehet, hogy ez a 3 illetve majdnem 4 hétnyi kínzó szenvedés megér annyit...hogy utána boldog legyek Veled. az szeretnék lenni...és boldoggá foglak Téged tenni...vágyom rá...vágyom Rád! vigyázz magadra kérlek és a kedvemért, legalább az én kedvemért Drága, de egyél és ne fogyjál le! és gondolj arra, ha nehéz, hogy szeretlek...az életemnél is jobban szeretlek Téged...
Csók: Buksim.