majdnem 60 nap...

Ismét itt, lassan egy hete már, hogy nem írtam ide, nem jegyeztem le semmit sem. sajna most sem fogok túl sokmindent, úgyanis annyira félek, hogy egyenlőre enni sem bírok...megyek fogorvoshoz. fél 1-re. Kicsinek sem mondtam el, nehogy végig izgulja miattam az egész délutánt, mert amennyire ismerem, képes rá. majd utána elmondom, ha csak addig nem olvassa el ezt az új bejegyzést...de nem hinném. ebédet is főztem, de rá sem bírok nézni - pedig nagyon jól néz ki - annyira parázok a dokitól. sajnos nem tehetek róla...úrissssten!
Na, mostanra azt hiszem ennyi, még össze kell kapnom magamat, aztán indulás...
Pussz Drága, azért azt igyekezz légyszi' ne elfelejteni, hogy mennyire szeretlek és...
Tudod?
Csók.
Buksim.

Neked

"Magamban hordom a szívedet,
a szívemben hordom.
Mindig itt van velem.
Bárhová megyek,
mindig kell nekem.
És akármit teszek,
bármi lesz,
Te ott leszel kedvesem.
A sors nem riaszt,
mert Te vagy a sors nekem.
Nem kell világ ennél szebb,
mert Te vagy a világ,
igen.
Íme a titkok titka,
mit senki se tud:
gyökere minden gyökének,
rügye minden rügynek,
egek feletti ég a fán,
mely maga az élet.
Mely magasabbra nő,
mint a lélek remélhet,
hogy elme megérthet,
mint az alá nem hulló csillagok csodája.
A szívemben őrizlek.
Ott őrizlek a szívemben. "

(E.E. Cummings)

68 nap, azt hiszem

Remélem Drága jól beöltöztél, mert innen a szobából kinézve sincs valami fényes időjárás. ugye nem fogsz túl sokat dolgozni? még emléxel, te mondtad egyszer: "a munka-a mondással ellentétben-nem nevel szép testet"...hozzáteszem neked egyébként is olyan tested van, amiért bármit odaadnék. mondjuk az enyémet, cserébe;-)
És köszönöm a tegnapi "röpke" látogatást, nagyon jó érzés volt, ahogyan csak néztél engem, ahogyan beszélek, ahogyan mozgok, ahogyan rád mosolygok két hülye belépőjegy között...és nagyon-nagyon jól néztél ki, és tényleg észrevehetően simul ki az az édes pofikád! öröm volt Rád nézni, végre kicsit őszinte volt a mosolyod, olyan, ami nem azt sugallta:"pocsék az élet, és reménynek nyoma sincs"...hanem valami egészen mást. szóval tényleg örülök, hogy láttalak, és annak is, hogy talán kezd visszatérni beléd az "élet" és talán jó úton haladsz a "régi, mosolygós, életvidám" Fecó felé.
Mindenben segítek neked, amiben csak tudok. tudom, hogy az olyan napok, mint amilyent pl. hétfőn produkáltam, csak megnehezítem a dolgodat, de sajnos nem mindig tudom úgy kezelni ezt, ahogyan kellene. az, hogy ez miért van, azon az estén megbeszéltük...csak szeretlek nagyon Téged, és minden pillanatban rettegek, hogy elveszítelek.
Egyik nap írtad, nem akarsz elveszíteni, mert azzal elveszítenél MINDENT. elhiszed, hogy valahogyan én is így érzek? ezt nem akarom...
Azt hiszem, most ennyi, megyek, kicsit pakolászok, vagy csak pislogatok ki szöszi bukismból.
Legyen szép napod Drága és tudd, hogy minden percben Rád gondolok!
Csókica.
Buksim.

....én is írtam, nekem is fáj...

Elolvastam. Nem is tudom, hogy ezt most meg kellene-e köszönnöm…vagy csak inkább elraktároznom…sikerült vele elérned, amit szerettél volna, mert úgy összeszűkült a pocim, ahogy nem mostanában. Azonban azt tudnod kell, hogy ez az állapot nálam is állandósult. Nem beszélek róla, nem panaszkodom, hisz én kértem, hogy hadd próbáljam ilyen formában rendezni a soraimat. De ettől függetlenül nincs pillanat, amikor ne az járna a fejemben, hogy mi lehet Veled, bírod-e még, s ha igen, meddíg nélkülem, mást még nem keresve, ezt megunva, ebbe belefáradva…Tudod, néha arra gondolok, hogy ha abban a szorongásos, feszült, bujdosós, rejtegetős formában együtt maradunk, Te már nem vagy mellettem…Ilyenkor azt mondom magamnak, meg kellett tennem, ezt kellett tennem. Próbálom hinni, hogy így még mindig kisebb fájdalmat okozok Neked, mintha közvetlenül tennélek ki olyan helyzeteknek, amelyekből egy lány általában egyet, maximum kettőt visel el az életében. Te már számtalan ilyenen vagy túl, nekem köszönhetően. És tudod még mindig jobb abban a tudatban élni, hogy valahol vagy nekem…mintha nem lennél, az én töketlenségem, döntésképtelségem, bűntudatom stb…miatt. Hát ehhez -ezt feldolgozni- segítségnek aztán már a Márta is kevés lenne. És minden pillanatban tudom, ez az egész nem csak rólam szól. Te egy érzékeny Kicsilány vagy, aki minden nappal sérül. S néha úgy érzem minden külön töltött nap egy kicsit kiszakít Belőled abból, ami az együtt töltött a hónapokban beléd égett. Én nem akarlak, és nem foglak hitegetni. Nem foglak bizonytalanságban tartani, ami rosszabb mindennél, ha csak a szikrája is felvillan bennem annak, hogy nem érzem, vagy nem látom a jövőt, VELED!!! Megígértem, hogy elmondok bármit, még ha fáj akkor is, de nincs alapja a bizonytalaságodnak. Szenvedek, s Te szenvedsz. Tudom, kicsit megöljük miattam a kapcsolatunkat. Te gyönyörű és fiatal vagy, én meg egy megfáradt, kicsit fásult, érzelmileg sérült, labilis, akaratgyenge és döntésképtelen, nem fiatal fiú. Hát ezen szeretnék változtatni. Azért, hogy végre boldog lehessek. Hogy végre boldog lehess. S nem akarok mást. Téged akarlak. De a saját csapdámba is eshetek. Kétélű játék ez. Én kezdtem. Nagyon nagyot veszíthetek, ha nem szedem össze magam. S ugyanakkor tönkre tehetek még valakit, Téged. Ezzel csak azt szerettem volna még mondani, hogy óriási a felelősség rajtam, s elég komoly teher. S hogy mindketten egészségesen jöhessünk ki ebből, tartanom kell magam, tartanunk magunkat ahhoz amit elkezdtünk. S csak ismételni tudom magam, ha úgy élnénk, mint ahogy az első négy hónapban, már nem lennénk együtt. Én tiszta helyzetet szeretnék teremteni, hogy ne kelljen telefont kapkodnom, vagy szaladnom senkihez, hogy ne kelljen mindezt, vagy ilyet Neked soha végignézni, megélni. Abban fog segíteni a Márta, hogy azt a kötődést oldja, ami a 12 év alatt belém égett, és azért pedig én fogok tenni, mihelyt megerősödtem lélekben, hogy a tiszta helyzetet papír alapon is megvalósítsuk. Ehhez, még ha rossz is lesz tudnod, majd nekem kell a kapcsolatot felvennem, és emberi hangot, és viszonyt kell kialakítanom, mert anélkül nem fog menni. De így, ilyen formán IGEN!!! És nem taposlak el, és nem doblak ki. És még egyszer, nem hitegetlek!!! És ha nehéz, és fájós is lenne, megmondanám ha másképp szeretnék élni, mert igen, az még a bizonytalanságnál is jobb. De nem, nem erről van szó. És nem, nem haragszom a mai napért. Megérdemeltem, hisz ez még csak töredéke a Te mindennapjaidnak. Igaz, ahogy a levelem is kezdtem, mivel nem csak tőlem függ, mi lesz ennek az időszaknak a vége, nekem is nap mint nap görcsben van a gyomrom. És szégyenlem magam esténként, amikor nem tudok Neked semmi kézzelfogható eredményt felmutatni. Ezért néha a hallgatás, amikor erre terelődik a beszélgetésünk.
Hát, nem tudom, sikerült-e olyat írnom, ami értékelhető, vagy egyáltalán érthető, tartalmas, csak úgy jöttek a gondolatok…egy valamit azonban tudnod kell Drága…én…SZERETLEK TÉGED!!!....NAGYON NAGYON!!!....ha néha másképp érzel, bocsáss meg, tudom, hogy a szavak, és a mondatok nem elegendőek ahhoz hogy úgy fejezzem ki a szeretetemet, szerelmemet, mint ahogy kellene, mint amire vágysz…de ha megengeded, és kellek majd még, kárpótollak mindezért!!!...

Csókollak…
Hiányzol….és…
Szeretlek…

Feco

Morrr

Jólvanna, nem töröltem ki, látod? és bocs, a mai napért. igyexem ám nagyon, hogy kibírjam. ha Te ki fogod, akkor én is. rendben?
Egyél valamit. Kicsi pocival...tudod?
Szeretlek.

Ismét én

Ismét én.
És ne aggódj értem. El sem tudod képzelni, mennyire pocsékul érzem magamat Nélküled. tudom, hogy haragszol rám, hogy nem esik jól, hogy nem jelentkezek...hidd el, én is nagyon nehezen viselem, magát a tényt, hogy semmit sem tudok rólad.
Lehet, hogy ez most gonoszság, de egy kicsit érezd, mennyire rossz ez a bizonytalanság, ez a félelem, ez az örökös aggódás...amiatt, hogy mi lesz. Te most azért idegeskedsz, hogy vajon mi lehet velem...ami az én esetemben abban nyilvánul meg, hogy azon idegeskedek a nap minden pillanatában, hogy mi lesz, hogy lesz, leszel-e még...
Fáj ez a bizonytalanság. olyan ez, mint talán neked ez a mai nap. nem tudod, hogy mi van velem, félsz, hogy elveszítesz, félsz, hogy talán már elveszítettél...hogy más után nézek, hogy majd nem kellessz...nekem ugyanennyire fáj ám!
Igazából nem tudom, hogy miért csinálom. magamnak is ártok ezzel, akárcsak neked. hidd el, én nem megnehezíteni akarom, az amúgy (most) sem egyszerű életedet...csak éreztetni, hogy nap mint nap mit kell átélnem Veled kapcsolatban. nekem a bizonytalanságnál talán nincsen rosszabb érzés...hasonló az egyedülléthez.
Beledöglök abba, hogy nem látatlak, hogy nem törődsz velem úgy igazán, mert nem tudsz, mert a "jelenlegi szabályaink miatt" nem lehet...olyan szeretethiányom van, a Te szeretetednek a hiánya...hogy azt elmondani nem tudom. nem tudom...
Lehet, hogy ma csak rosszabb napom van, lehet, hogy csak ez szimplán egy női "rosszabb napok" egyike...fogalmam sincs!
Alig várom, hogy valami előrelépés történjen. inkább dobj ki, taposs el...csak ezt sokáig ne. nem bírnék ki 2 hónapnál többet. akit szeretek, annak a hiánya, a TE hiányod, számomra olyan szintű szenvedés, amilyent talán még sosem éreztem...
Ha eldobsz viszont magadtól, az én kezelésem következik. ez nem fenyegetés, sosem tennék ilyent. nem fenyegetőzök az életem eldobásával, az nem én lennék, nem vagyok olyan. csupán annyit "jegyeznék" meg halkan, mint lábjegyzetként...hogy az életem kicsit összedőlne, kicsit elillanánnak az álmaim, az öröm, ami még ezekben a hetekben is valamilyen szinten bennem él...és az a bizonyos kis világ is összedőlne...szerelem nélkül...hát nem tudom. ha szeretek valakit, azért harcolok, küzdök.
Érted.
Szeretlek.
Hiányzol.
Csók.

Csak egy kis idézet...

***
"Mikor a reménytelenség leghűbb társad, s nem jön a megváltás, hiába is vártad...
Akkor gondolj azokra, kik hazavárnak, és lágy mosolyodban egy világot látnak…
Gondolj azokra, kik igazán szeretnek, akik veled együtt sírnak, és nevetnek… "
***
"Megállni egyszer már
Én is szeretnék, volna egy otthon hol nem vagyok vendég.
Csendes kis szobában valaki várna,
Boldogan szeretne szívébe zárna..."
***
"Az ember rengeteg fájdalmat elvisel ha él benne a remény, amikor elveszti a reményt, akkor meghal."
***

---

Ez a 70. nap. mintha legalább már hónapok teltek vna el...nem egy, nem kettő...hanem száz. vagy még annál is több...hiányzol. Azt hiszem, már nem is várom annyira a születésnapomat. Nem tudom, hogy mit remélhetek...nagyon-nagyon félek...talán azt mondod: "hát Drága, köszönöm, már jól vagyok, rendbe szedtem nagyjából magamat, s év végérejól leszek...s megvagyok Nélküled. Jó Veled, de nem kellessz..." Hát ezért. Ez ennyi. Pedig így, délelőtt nem szoktam sírni...nem, nem...

Vasárnap...és túl több, mint 20 napon...

Igen. már több, mint 20 napon túl, ám legalább úgy érzem, mintha már 200-at kellett vna Nélküle kibírnom. tegnap este, és ma sem voltam/vagyok valami jó hangulatban.
Nem igazán bírom Nélküle. azt hittem egyszerűbb lesz. hogy majd eljárogatok ide-oda, Nélküle, barátnőkkel (barátnővel-mert időközben kiderült, hogy olyanból is csak egy van), vagy kucsával, vagy tesóval...de rá kellett döbbennem, észre kellett vennem...hoyg nem jó nélküle. pedig elterveztem, hogy most minden olyan alkalmat megragadok, amivel kicsit kimozdulhatnék, hátha az elfelejteti azt, hogy milyen pocsék időszakot kell(ene) most túlélni, vagy kibírni...de nem jött össze.
...
Előtte mindig, szinte az összes olyan helyre, ahova lehetett, s én mentem, vagy ő ment, együtt mentünk. boldog voltam akkor is, ha csak pislogattunk a teraszon egy cigi mellett, de akkor is, mikor a tengerparton sétáltuk le a lábunkat egy fimon vacsiért. boldog voltam, őszinte volt a mosolyom, ha csak egy jegeskávéra ültünk be, egész napos munka után, fáradtan valahova, de együtt mégis...
...
Most meg? mi maradt? esténként beszélünk, üzeneteket váltunk...de egyre jobban azt érzem, azaz a rosszabb pillanataimban mindenképpen, hogy ezt a végeláthatatlannan tűnő 2 hónapot nem bírom ki. és itt nem arról van szó, hogy elmúlna a szerelem, vagy a vágy, a vonzalom...hisz' ez a dolog nem úgy megy, ahogyan jött. mert hirtelen, s nagy sebbel-lobbal jött...beviharzott az életembe, engedtem, hogy a vihar elpusztítson pár rég' felépített, biztosnak hitt, ám lehet, hogy már egy kis izgalomra vágyó dolgot...és nem bántam meg. egy percét sem bántam meg. egy pillanatát sem. pedig ha ép ésszel belegondolok...de nem. általában ha döntök, nem habozok rajta túl sokáig. amikor megláttam a pultnál, kisüveges sörrel a kezében, pislogatott...ezer közül is észrevettem vna...világított a zöld szeme, és nem tudtam nem rá figyelni. átnéztem az emberek válla felett, a füstön, nem figyeltem az üvöltő zenére, csak RÁ!
pedig mondták a "kedves, akkoriban jóbarátnak, de legalábbis havernak" hitt, vagy vélt emberke. más megriad, feladja, elsomfordál onnan, vagy megállapítja, hogy nem kell neki más baja is még pluszban, elég a sajátja és futni hagyja, nem érdekli továb, annál a pillanatnál.
nálam nem így alakult, nem így volt. érdekelt. megfogott. a szeme, a szája, a mosolya, az a fenék, amit akkor még nem is láttam...kisugárzása volt. olyan, amilyent nehéz lenne nem észrevenni. vagy csak szimplán akartam, hogy legyen ilyenje...és boldog voltam akkor...és azután is...mindennél jobban...
Hát, ígykezdődött minden. és azt akarom, azt szeretném, ha lehetne kívánni egyet, hát ez lenne az. hogy így is érjen véget. majd akkor, amikor már mindketten eleget éltünk. együtt. ám mostani helyzetet elnézve, nem vagyok benne biztos, hogy ez lesz...biztat, erőt és lelket önt belém, de...
A másik oldal viszont! ha ő végigcsinál egy ilyent, annak érdekében, hogy VELEM legyen aztán-legalábbis ezt mondja-akkor én miért ne tudnék?
Csomószor elgondolkodok azon, hogy melyik megoldás lenne a jobb...
...futni hagyni, feladni egy olyan szerelmet, ami talán ha jelen pillanatban sírások, és átvirrasztott éjszakák miatt kicsit bonyolultabb, vagy egyszerűbb, mint mindegyik más...
...vagy pedig kibírni az átsírt napokat, a hiányt, amely belül néha elviselhetetlenül feszít és szinte megöl kicsit.
Kibírni azt, hogy összeszedi magát az az ember, akire minden gondolkodás nélkül, bármilyen élethelyzetben az életemet bíznám rá? akivel minden előzetes meggondolás, átgondolás nélkül összekötném az életemet?
...
Azt hiszem...inkább a sírás. a hosszú, szinte már végtelennek tűnő nappalok és méghosszabb éjszakák...csak az ilyen "böjtöknek" az eredménye is megvan...ugye meglesz? nem bírnék ki több kósza ígéretet, vagy hazugságot...és azt sem, ha elveszíteném ŐT...aki...hát, még ha giccsesen hangzik is, de...az életemet, és talán egy szebb, s jobb, és mindenekelőtt boldogabb...boldog jövőt jelent.
...
Ne pislogass Édi, Rólad volt szó.
Szeretlek Téged.
És hiányzol...nagyon-nagyon hiányzol Nekem!
...
Csók: Buksim.

HIÁNYZOL!

...Boldogság gyere haza
Késő van, gyere haza
Honnan jössz, nem érdekel
Gyere haza csak ennyi kell!!!...

HIÁNYZOL KICSI!

Tetoválás

Hát, eljött a nagy nap.Több szempontból is szép.Láthatom ŐT!!!Ez az első, amiért gyönyörű ez a nap.Mindjárt indulok elé a nagy parkolóba, és magamhoz szoríthatom!!!Nagyon várom már, mert nagyon hiányzik...az ölelése, a csókja, a közelsége, a szeretete....szeretem, mindennél jobban szeretem ŐT!!!Néha lehet hogy nem hiszi el, néha lehet hogy nagyon nehéz Neki, de mindent meg fogok tenni azért, hogy hamar hamar mindíg mosoly legyen azon a helyes kis arcán, hogy soha többé ne kellejen szomorkodnia, szenvednie miattam...aztán tetoválást csináltatunk ma gyönyörű kis testére, oda a csípőjére, édes kis pocija alá!Nagyon fél, mert fájni fog...de én ott leszek Mellette, fogom a kicsi kezét, és bátorítani fogom, hogy ügyes legyen, és ne adja fel!Nagyon büszke vagyok rá, mert kemény kis csaj, és tudom hogy ki fogja bírni!És nekem nagyon fog tetszeni, szexi kis helyre kerül, és jó lesz ott látni a kis ékszert, miközben majd kényeztetem...mert "úgy is" hiányzik ám, mindíg mindíg!!!De tudja Ő, hisz egy hete olyan csodálatos órákat töltöttünk együtt, amelyekre egész életemben emlékezni fogok...de nem csak ezekre, hanem minden együtt töltött percre, órára, és napra!!!most gyorsan dolgozom még egy kicsit, aztán lassan elindulok!szoros lesz ez a napom, de nem baj, megéri, mert Vele lehetek egy kicsit, és ez minden szaladgáláslért kárpótol!!!Most megyek, mert ez a hülye posta nem áll meg, és nekem da kell figyelnem hogy mi történik körülöttem...nagyon várom már, hogy magamhoz szoríthassam...mert...szeretem!!!!!

Csók mindenkinek!Főleg neki, olyan hosszú,forró,édes csókica:)

Már nincsen 79 nap sem:-)

Hátt, ismét itthon. mindjárt go zuhizni, aztán végre hív az én kicsi Drágám...
***
Amúgy, amit ma írtam, hogy amióta megpillantottalak, vágyom az együtt ébredésekre, a közös vacsikra, amiket aztán le lehet dolgozni...tényleg nem hülyeség. lehet, hogy másoknál ez egy pillanat műve, de nálam sosem jött a szerelem így, hipp-hopp. hanem vártam rá, aztán vagy megérkezett vagy nem. lehet, hogy ez így nem is normális...lehet, hogy azok nem is szerelmek voltak. lehet, hogy az nem is szerelem volt. vagy lehet, hogy az volt, de semmiképpen sem ilyen.
Tudod Édi, Te vagy az első, akivel úgy igazán, úgy mindig és őszintén nagyon jól érzem magam. aki mellé nem kell más, akivel bármit és bármikor és bárhol. és nem számítanak a helyszínek vagy a körítés. akivel nem kell messze, de mégis jó...gondolok itt egy ágybabújós dvd-zésről, fincsi szendót majszolgatva...ami éppen annyira boldoggá tudott tenni, mint mást akármilyen nagy, drága ajándék. tiszta szívenmből tudtam, és tudok mind a mai napig örülni annak, ha látlak, ha átölelsz, ha kimutatod és érzem a szeretetedet. azt, hogy szeretsz...tudok örülni egy csokis croissant-nak, amit Tőled kapok, vagy egy Kinder tojásnak, mert Te vetted nekem, mert tudod, hogy imádom annak ellenére, hogy 25 éves leszek lassan. és boldoggá tett, és tesz még mindig egy-egy kósza, szexi üzeneted...vagy éppen az, ha csillogó szemekkel rám mosolyogsz. és nem kell tenger, nem kellenek drtága ajándékok, nem kellenek bizonytékok...nem kell ahhoz semmi sem, hogy boldog legyek veled. "csupán" TE kellessz. szőröstől-bőröstől. ahogyan vagy. azzal, amid vagy. a múltaddal, a hüyleségeiddel, a bolondságoddal, a 33 éveddel...a "kiskutyáiddal", a zöld szemeiddel, a nagybickóval és isteni pociddal...a mosolyoddal, amitől - ha látom, elolvadok, a mancsiiddal, amik olyan biztonságot nyújtanak, ha átölelsz, amit soha kis életemben nem éreztem...mindeneddel együtt...Te kellessz. és igazából ha ez, ha TE vagy...onnantól én már boldog vagyok. és ha engeded, meg szeretném mutatni Neked azt, hogy Te is boldog lehetsz így...apró dolgok ezek, de talán teszel velem egy próbát...és remélem meg tudom mutatni, észre fogod majd venni, hogy megy...talán megy...szerintem menni fog...majd szeretlek nagyon, ahogyan eddig, és törődök majd Veled nagyon, ahogyan eddig és nem engedem majd el a kis kezedet...soha többet...nem úgy, ahogyan eddig...
***
Szeretlek Baby és hiányzol!
Nagyon hiányzol!
És számolom a napokat...a perceket...hogy újra Veled...ugye lehet? Csak az igazat...
***
Csók: Buksim.

És csodaszép tavaszi péntek lett...

És igen. csodaszép tavaszi péntek volt.

Nem sokkal dél után kikanyarodott az utcából a kocsija, beállt mellém a parkolóban, és már akkor, mikor megláttam az ezüstszínű kis járgányt, már akkor a torkomban dobogott a szívecském. végre láthatom Őt...végre...aztán megállt mellettem, kiszállt a kocsiból, aztán én is...és úgy közeéedtünk egymáshoz, mint talán az első randin. vártuk, igen vártuk már nagyon, mégsem mertünk egymáshoz érni. mosolygott rám. őrölt jól nézett ki. és az enyém...és egyszer talán nem kell majd elengednem a kezét...és átölelt...és akkor akár a magas ég is rámszakadhatott vna, hisz' kis életem egyik legboldogabb pillanatában ért vna el a vég...de nem szakadt le az ég, és nem ért véget semmi...mert csak ölelt, és öleltem és csak nézett és én mosolyogtam közben - azt mondta gyönyörűen - nem tudatos, ha megpillantom, Rá csak így tudok mosolyogni. és amikor megcsókolt...megfordult velem a világ...lehet, hoyg ez most túlzásként hangzik, vagy túl giccses, de én akkor nyugalmat és boldogságot és szeretetet éreztem azokban a percekben, amikor Vele lehettem, amilyent már nagyon-nagyon rég' nem éreztem.
...
Aztán lassan eltelt egy, aztán kettő, amjd három óra...s mi mint az újdonsült szerelmesek csak néztük egymást, egymás karjába zárva...szeretlek Kicsi! nagyon-nagyon szeretlek Téged! és nincs az a szempár, nincs az a somlói, nincs az az üzenet, az az ígéret, az a szöveg, az a BÁRMI, ami miatt feladnálak Téged. soha-soha. olyan nem történhet, mert olyan nincs...szerelmes vagyok Beléd, nagyon, és büszke vagyok Rád nagyon, hogy ennyire akarod, az 'újra régi Fecókát", az újra normális életet...és akarod az életet is...velem. köszönöm ezt Neked!
...
Jó étvégyat Drága, legyen szép napod és ne felejtsd el, hogy szeretlek! Mindennél jobban...
Csók: Buksimanó.

Hmm?

http://www.vista.hu/utazas/?tid=43289&id=165152&s=0

Majd klikk rá...
Ja, és "már csak" 80 nap, és ma lehet, hogy látlak...és megölelhetlek és magamhoz szoríthatlak és...talán csodaszép tavaszi péntek lesz...;-)

Szeretlek Édim!

;-)

"Észrevétlenül

Észrevétlenül, mint az esti árnyak
Észrevétlenül, mint a lepkeszárnyak
Észrevétlenül, mint a hó a hegyeken
Észrevétlenül, mint a fű a réten
Észrevétlenül, mint a csend az éjben
Észrevétlenül eljött a szerelem

Van úgy, hogy pár ellopott perccel
Azt hisszük, hogy boldogok vagyunk
Van úgy, hogy felébredünk reggel
És rögtön tovább álmodunk

Észrevétlenül jött felém az arcod
Észrevétlenül ér így hullám partot
Észrevétlenül így találtam rád
Észrevétlenül, ahogy hozzám értél
Észrevétlenül életembe léptél
Észrevétlenül rögtön más lett a világ"

/Ismeretlen/

Kicsinek

Kicsinek. azért, hogy megköszönjem a tegnapi kis "meglepetés" irományt. nem vicc volt az, amit mondtam, hogy potyogtak ott a pult mögött a könnyeim...a boldogság könnyei voltak azok. nekem még nem írtak ám ilyen szépet, mint Te...csak Te írtál nekem ilyeneket, s mondtál. csak remélni tudom, azaz hiszek benne, hogy igazak, s nem csak "úgy" íródtak...és persze, hogy bízok Benned. máskülönben hogy lehetne, hogy tudnám kibírni, átvészelni ezeket a napokat? heteket? hmm? máskülönben nem menne. így is nagyon-nagyon nehéz, de amikor elgyengülök és úgy érzem nem bírom már tovább, mindig arra gondolok, hogy ha esélyt sem adok arra, hogy egyszer talán boldog legyek vele, egyszer talán boldog legyen velem, egyszer talán boldogok lehessünk együtt...akkor az olyan, mintha valamit nagyon szeretnék, de közben nem tettem volna érte semmit, és meg sem próbáltam volna. hát ezért. és azért, mert szeretem. szeretlek Kishememókám...
És nincs az a somlói, vagy akármi ami miatt nem elfelejtenélek vagy kimennél kicsi buksimból, hisz az lehetetlen lenne...nekem, amióta megismertelek, talán már attól a pillanattól kezdve, valami olyan érzést érzek, amit még sosem. lehet, hogy mégis van szerelem első látásra? talán igen, talán ez az...?
És talán tényleg igaza lesz a régi dokinőnek, hogy ha elég erős ez a mi kis "dolgunk", akkor kibírja ezt is. sok emberkének, vagy párnak, szerintem már azokat az estéket, vagy heteket, vagy perceket sem bírta volna ki, amit együtt átéltünk, vagy inkább megéltünk. én szeretlek. és érzem...mégha néha meg is cáfolom vagy kételkedem benne...hogy Te is. és lehet, hogy megint hüppögve írom ezeket a sorokat és nagyon-nagyon fáj, hogy nem ölelhetlen magamhoz, nem érezhetem a szádat...de...egyik este írtad: ki kell bírnunk, muszály kibírnunk. így van. egyszer mondtad: "túl magasra tettem a mércét"...s Te szerinted?:-)
Szereti...
Nem kicsit...
Csók.

Meglepetés

Ez a sok-sok gyönyörűséges bejegyzés mind nekem szólt...megkaptam Tőle a felhasználó nevet, és a jelszavát, megbízik bennem, igen, bízik bennem!már egy hete beteg szegénykém, sokat köhög, a torka is fáj, és mindíg fújja az orrát, és nem vagyok ott mellette, hogy meggyógyítsam, forró italt készítsek, vagy csak megsimogassam drága buksifejecskéjét, hogy ne szenvedjen annyira...hiányzik, minden pillanatban hiányzik nekem...mindíg azt mondja, hogy én nem is szenvedek, s nekem nem is fáj, pedig igen, nagyon-nagyon fáj...hogy nincs velem, nem foghatom a kezét, hogy nem szoríthatom mahamhoz...minden pici porcikáját szeretem!!!...csak próbálok kemény lenni, hogy nem hallja mennyire szenvedek, hogy ne bántsam még ezzel is...a jövő héten csütörtökön nagy nap, és szép nap lesz, együtt csináltatunk tetoválást kicsi testére, s én közben foghatom a kezét!!!ma rengeteget dolgozik megint, egyedül csinálja a büfét is, sok vizilónak, morr!!!és én ma sem vagyok vele, bántom ma is, fájdalmat okozok neki...belepusztulok!!!!...de lesz jobb, ezután már csak jobb lehet...és úgy is lesz, mert szeretem!!!....mindennél jobban szeretem Őt!!!...hát beköszöntem ide én is, remélem apró pici örömet okoztam Neki ezzel...most húzok, mert nagyon sok munkám van, és nemsokára értekezletre kell mennem!!!büdös posta!!!csók a családnak!!!és főleg Neki...pici pocijára, a tetoválás helyére és...vigyázz Magadra Édike, és este hívlak, és soha ne feledd mennyire....nagyon nagyon....

84. - hétfő, 2008.05.05.

Na, ismét itt vagyok. már lassan ideje volt, ugyanis legalább 5 napja nem jelentkeztem. május elsejét - a munka ünnepét - "szerencsére" sikerült ugyancsak munkával ünnepelnem:( aztán szombat-vasárnap is ugyanígy telt el, úgyhogy most itthon csüccsenek, szabadnap van.
Sehol senki a házban, Samucimaci is kint trónol a teraszon, szerintem azt hiszi, hogy valami bazi nagy kutyus már és őrzi a területet...
És igen...ezek a mondatok csupán terelőhadművelet volt azzal kapcsolatban, hogy mennyire sz*rul érzem most magamt. nem tudom mi ez, vagy alleria valami most virágzó növényre, vagy tényleg megfázás vagy egyéb vírus lehet, de olyan náthás vagyok, amilyen régen voltam:( hát őszintén szólva, nem valami felemelő érzés. és nem fogja senki sem a kezem, nem fogja Kicsi a kezemet, és nem mondogatja azt: "kis taknyosorrú Buksimanóm"...mert igenis ezt szokta mondani. de tőle még ezt is szerettem...és tegnap azt hiszem eltörött a mécses - ahogyan a kisgyerekeknél szokták mondani. felhívott, azaz visszahívtam - mert épp zuhi alatt csörgött a Drága és amikor beszéltünk, hát nem tudtam visszafolytani a sírást. annyira hiányzik, annyira nagyon...rossz Nélküle. akármikor csak eszembe jut, akármikor csak rá gondolok a zokogás kerülget. néha annyira távolinak érzem azt a bizonyos születésnapot, olyannak, ami soha nem jön el...mi lesz, ha soha nem jön el? Mi lesz akkor? Mi lesz velem? Mi lesz velünk?
A szívem szakad meg nélküle!!! És próbálom elterelni a gondolataimat róla, hogy ne járjon mindig az eszembe, de erre képtelen vagyok. mindenről Ő jut az eszembe. Baby. teljesen mindegy mi az, de Rá emlékeztet.
Hiányzol KICSI! HIÁNYZOL!
És azt hiszem most sem tudok többet írni, mert potyognak a könnyeim. és nem kell nekem más Rajtad kívül, és nem gondolom meg magamat, és hetek múlva sem lesz jó Nélküled, ezt elhiheted! Szedd össze magadat kérlek, gyógyulj meg, és akarj boldog lenni újra...melletted vagyok ám mindenben. jóban is...meg a rosszban is. bizony!
Szeretlek Édim. Nagyon...mint még soha senkit!!!
Csók: Buksim.