Olvasod? ;-)

Remélem valamikor eszedbe jut és rákukkantasz blogunkra...

...már második napja csüccs itthon (azaz itthon csak első) egyedül, és folyamatosan Rajtad jár az eszem...isteni volt Veled a szombat este, éjszaka...és minden pillanat kivétel nélkül...tudod, az ilyen percek, órák kellenek szerintem mindkettőnknek ahhoz, hogy tovább tudja "csinálni, vagy folytatni" azt, amit elkezdett és amiért küzd...nekem ezek erőt adnak, attól függetlenül, hogy talán hülyén hangzik...
El sem tudod képzelni, hogy mennyire boldogan és szívesen főztem Neked vacsit...öröm nézni, ahogyan eszel és amilyen hálás tudsz lenni azért, ha tetszik, ízlik...és ahogyan utána átöleltél, ahogyan - akár a legpocsékabb film is lehetett volna a világon, nekem akkor is a legboldogabb pillanatok lettek volna Veled azok - együtt, összebújva figyeltünk...és nem a film volt a fontos, nem a történet vagy a szereplők, hanem az, hogy csak Te voltál és Én...csak mi, és ez számomra mindennél többet jelentett és jelent most is...
És tegnap ismét megdobogtattad kicsi szívemet, amikor sundy előtti telefonon beszélgettünk...amikor azt mondtad, hogy Téged már ennyire régen...hogy Te ilyent, már régen...éreztél...hidd el, ez nekem egy cseppet sem megerőltető, szívből jön minden, és ennél biztosan még többet tudnék...és mivel bízok benne, a megoldásban, többet fogok tudni majd adni...ennél is...és, hogy azt "bántad", hogy még nem vagyok/voltam a feleséged...ezer éve nem is jutott ez már eszembe, hogy akár...de ott van a "még", ami azért reményre és...optimizmusra ad okot...és nem tudom, hogy azt csak azért mondtad, mert éppen kicsit jobban hiányoztam, vagy kicsit talán jobban szerettél abban a pillanatban, mindegy...mindenesetre jó kis páros lennénk...akár szimplán egymás mellett is...elsősorban erre vágyom...és Rád...a többi majd úgyis alakul magától...addig nem tanakodok és nem töröm az agyam...először legyen a párnám a Tiéd mellett...heti 7 estén és reggelen keresztül...hónapokon át (sok-sok-sok...)...;-)
...
Gondolom lassacskán indultok haza, vagy legalább ebédeltek már az értekezlet után...kérlek vigyázva, hisz' nagyon-nagyon...talán a legfontosabb vagy nekem...a Mindenem!

Pussz pocidra és tudd, ne feledd, hogy SZERETLEK TÉGED!

Hiányzol Buksikádnak...!!!