Hátt, szia Drága...bár nem tudom, hogy valójában miért köszönö, hisz' rajtam kívül úgysem olvassa már ezt a blogot senki sem. legalábbis akinek a legjobban szól, biztosan nem...az előbb dolgozgatás közben kicsit beleolvastam, hogy miket írtam neked pár hónappal korábban...indulatok, érzelmek vegyes keveréke kavarog most bennem...már nem vagyok csalódott, már nem remélek...csak jó lenne egyszer végre BESZÉLGETNI egymással...nem telefonon és nem üzeneteken keresztül...tudi, szóbol ért az ember. egy kapcsolatod már tönkrement azért, mert a kommunikáció teljes hiánya férkőzött be közétek...a mi "kapcsolatunkról" pedig csak annyit, hogy néha nem ártana beszélgetnünk...elmondom mégegyszer, hogy NEM remélek...csak fontos vagy...és...ezt meg úgyis tudod, úgyhogy nem ragozom tovább...
Szép napot, de tán' nem is olvasod el ezt soha...
Pussza, Buksid.
Ui: örülnék, ha nem ragoznád most ezt a dolgot és nem kezdenél el nekem - mint komplett idiótának magyarázni azt, amit már kb. ezermilliószor hallottam, hogy "de te mekkora...ilyen, olyan...milyen vagy"...mert nem érdekel. csak leírtam az érzéseim. ennyi. köszi a megértést.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése