Még ha nem is mindig mondom, és nem mindig vagy ritkán írom le Neked...de tudnod kell, hogy vágyom Rád, hogy vágyom egy közös életre, egy közös kis kuckóra, egy helyre, ahol - ahogyan Te írtad, ha becsukjum magunk mögött az ajtót - csak Mi lehetünk, csak Te meg Én...szeretném, ha mindez lenne...szeretném, ha mindez együtt lenne...és úgy érzem, talán menni fog...talán lehetünk mindketten, és egymás oldalán boldogok...igen...boldoggá akarlak tenni...ha kell, mindenáron...
Szeretlek Kicsi, ezt kérlek sose felejtsd el...és ha rosszabb napodon, kicsit borúsan látod is a dolgokat, gondolj arra, hogy a nehezén talán már túl vagyunk...és a következő időszakban, majd ápolom kis lelkedet, hogy az élet minden pillanatában tudj örülni...s ajándéknak fogadd el azt...nekem biztosan az lesz, ha majd fogod a kezem és többé nem, többé már nem engeded el sosem...
Szeretlek...szeretlek Téged!!!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése