2008. augusztus 6., szerda

Szerintem ide már csak én írok...azért remélem valamikor elolvasod kis bejegyzéseimet...és örültem Neked tegnap este nagyon...és tényleg nyugodtnak és boldognak éreztél akkor, ott Melletted...és ma is felcsillant kis szemecském, amikor sárga gépedet megláttam dolgozóshoz bekanyarodni...szeretlek Kicsi...nem akarok már sokat várni rád...büszke akarok már lenni rád és a világba kiáltani, hogy SZERETLEK és az ENYÉM VAGY! és vigyázok Rád...csak Rád...

„Garantáltan lesznek nehéz időszakok, és garantáltan lesz olyan, hogy egyikőnk vagy mindketten ki akarunk szállni. De garantálom, hogy ha nem kérem, hogy légy az enyém, azt életem végéig bánni fogom, mert a szívem mélyén érezem, hogy te vagy az igazi!”
"Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit, beérni a jelenlétével. Szeretni Őt a saját világában, a megváltoztatás szándéka nélkül."

Nincsenek megjegyzések: