2008. szeptember 21., vasárnap

***

"...Át a városon, bal kanyar, majd a negyedeik lámpán át
ott a főút, ahol érzem is hogy ő mindjárt telefonál.
Ez a tempó egész jó, de meg ne unjam hazafelé,
ő szóval tart míg meg nem lát beállni a ház elé.
...Most jó!
Olyan jó,ezt oda nem adnám semmiért.
Most végre jó,
Végre valaki ennyirre vár, egész úton ennyirre félt.
Elhiszem, hogy fontos ember lettem,ez csoda ami engem ért.
Jó haza menni végre valakiért!
A 85-ösön egyenesen, egyedül én megyek csendesen,
a bogár-térkép a szélvédőn már kész van teljesen.
Soha nem értettem, miért érdekes egy km-kő,
de most számolgatom,mennyirre van még tőlem az igazi, Ő...
...Most jó!
Olyan jó,ezt oda nem adnám semmiért.
Most végre jó,
Végre valaki ennyirre vár, egész úton ennyirre félt.
Elhiszem, hogy fontos ember lettem,ez csoda ami engem ért.
Jó haza menni végre valakiért!"

Nincsenek megjegyzések: