Varró Dániel

Randi

Kimondok minden mondhatót (a fecsegésben annyi báj van),

de bárcsak arra volna mód hogy mibenléted konstatáljam

Meg a te mibenlétedet.

A csíkos kabátot, a kesztyűt,

A szipli-szeplős részeket

A soha-már-be-nem-rekesztjük

Röhincsélek tetején (hogy nem potyog nyakadra egy sem?)

vagy azt, hogy ez a te meg én végsősoron mit jelentsen.

Hogy a sok pusziból mi lett

Hogy van-e közös mibenlétünk.

Hogy véletlen vagy direkt

Van az, hogy egy ütemre lépünk.

Hogy akkor ez most szerelem (tudod, a soha-el-nem-válunk én-csak-veled-te-csak-velem)

vagy egyszerűen csak úgy járunk.