Péntek de.

A 3. bejegyzés pedig az enyém ebben az évben:)

Az előbb nagy hévvel rohantam át a szobámból, hogy írok ide blogunkra, Neked...
...aztán mire ideértem, az jutott eszembe, hogy nem is akarok már lelkizni itt, nem akarok már tanácsokat osztogatni Neked, vagy észt...
...csak el szeretném mondani, le akarom írni, hogy...hogy...talán már rég' írtam, talán már rég' mondtam Neked...de...de...SZERETLEK! Téged...bizony...így van ez...
...és amikor tegnap kérdezted, hogy változott-e irántad bennem valami, az őszintét mondtam...
...nem változott meg semmi sem, mert épp' úgy szeretlek Téged és fáj a hiányod, mint ezelőtt 2héttel, 3hónappal, vagy 1 évvel...csak engem a magány - azaz inkább a szerelmemnek a hiánya, a TE hiányod nagyon megvisel...mintha sok-sok ezer km-re lennél tőlem és...és elszakadni látszana valami...
...azt pedig nem akarom...mert még ennyi idő után is bízok, bízok Benned, próbálok megbízni ebben az egészben...
...most úgy érzem, jobban akarod, és jobban "odateszed" magadat, mint a korábbi alkalmak akármelyikénél...és a bántásod ellenére...jó volt az este hallgatni, ahogyan lelkesen meséltél dr.-nőről és arról, hogy ez sikerülni fog...hogy örültél neki, és bizakodást véltem a hangodban felfedezni...többet, mint eddig akármikor...
...én még melletted vagyok, még mindig...ezt jó, ha tudod...bizony...

...ja, és egyél rendesen ám, mert mindig sajnos még nem csinálhatok Neked uzsit...és a rántott husis vacsit ki ne verd a fejedből...mert igényt tartok rá...Rád...

Pusszant Téged a Te kis Pókod:):):)