...és valóban nem kóstoltam még a kirihusidat...
...
...és nem tudom, hogy milyen, ha reggelente, nem hébe-hóba, nem nagyritkán, hanem mindig Melletted ébredek, Te pislogatsz rám először, ha kinyitom a szemem...
...és nem tudom, hogy milyen, hogy esténként Melletted alszok el, nem kéthetente, nem ha éppen nem sietsz, hanem egymásután sokszor-sokszor Te ölelsz át mielőtt az álommanók jönnek, s a Te szuszogásodat hallom, ha éjjel felébredek...
...és nem tudom, hogy milyen Veled a hétköznap, amikor mindketten fáradtan esünk haza munkából, s mégis van minek örülni, mert ott vagy...
...és nem tudom milyen az, ha vacsorával várlak esténként, és közösen nyammogunk a tv előtt összebújva, míg szuszogva el nem alszok tele pocakkal...
...és nem tudom, hogy milyen az, ha engem valaki szerelmesen vár, nem tudom milyen az, ha Te engem szerelmesen vársz...
...és nem tudom milyen megosztani Veled a hétköznapjaimat, a hétvégéket...az életemet...
...és nem tudom, hogy milyen Veled a közös ágy, a közös takaró és a közös párna...és a közös élet...
...
...és látod?...nagyon sokmindent nem tudok még a kirihusidon kívül...nagyon sokmindent...vagy ha a kirihusidat megtudom, akkor az vonzza magával a többit?
...
...látom végigolvastad...
...miért jöjjek haza Hozzád? Írd le kérlek, s megteszem...szeretlek Téged, s úgy érzem Te is engem...ez az első indoknak már nem rossz, nem?:-) Figyelek...
Pussz pocidra: Buksim.
Ui: HIÁNYZOl!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése