Itthon. Minő meglepő dolog ez az állandó távollét után. nem is igazán tudom ám, hogy valójában most miért írok. szerintem gondolatelterelőként, vagy nemtudom. kint csodaszép idő van, tényleg süt a napocska, és hideg sincs...nekem mégis olyan a kedvem, mintha legalább valami világméretű probléma állna a küszöbön.
előbb elküldtem neki egy idézetet. csak neki szól. mintha neki, az ő részére, az ő személyének találták vna ki. hiányzik. de elmondani nem tudom, hogy mennyire. mint még soha senki, pedig még egy napja sincs, hogy elengedtem a kezemet, jóéjszakát kívánt, és csupán egy napra, de elköszönt tőlem...
rettegek. félek, hogy mikor tűnik fel ismét a VOLT a színen, mikor tesz ismét keresztbe, mikor lesz ismét síri, hullaházi a hangulat...mikor kerül ismét Ő mélypontra, mikor nem tudom, mikor leszek megint kevés ahhoz, hogy jobbá tegyem a kedvét, és mikor érti meg végre, hogy mellette leszek, és nem kell azon gondolkodnia, hogy vége, hogy nem bírom ki, hogy nem állok ki a végsőkig ha kell miatta...talán neki szól ez a bejegyzés. talán neki szólnak, ezek a bejegyzések.
ma azon tanakodtam, hogy mit szeretnék születésnapomra, amikor negyed évszázados leszek...gondolom aki ezt véletlenül olvassa, már el is kattint innen, hogy "micsoda egy nagyravágyó akárki ez, már a közelgő születésnapján gondolkodik"...pedig aki ezt gondolja téved. nem vágyok semmi másra, nem vágyok nagy vagy éppen tárgyi dolgokra. egyikre sem. csupán egy kis nyugalomra, egy kis békére...egy kis unalomra, egy kis ugyanolyanra...egy kis ugyanolyan jóra, boldogra, békésre...csak vele. hogy csak én legyek. neki. csak én. nagy kérés? semmi másra nem váagyom ennél jobban. talán ez csak egy darabka papír, talán nem. nekem fontos lenne, hogy ne legyen. egy híd, amit a megnyugváshoz fel kell számolni. ennyi. felégetni...muszály lépni...talán neki szólt ez a bejegyzés. nemtudom. talán egyszer Ő is elolvassa. talán...
Most egyenlőre ennyi. még mindig süt a nap. és még mindig olyan a hangulatom. de közben mosoly bújkál az arcomon, hogy van valaki, akiért érdems küzdenem, akiért van miért, akiért van minek, akiért...akiért mindent...s talán egyszer majd ő is így fogja mindezt gondolni, érezni...és tettekben bebizonyítani...
Szép napot:
Kicsilány
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése