Ismét itthon, a háttérben szól egy közismert popzenei csatorna, vinnyognak benne a lánykák, akik oly' módon vannak felöltözve, mint valami óvodás utcai harcos. namindegy.
épp ebben a percben írt kedves barátném, hogy a júliusi koncertet, ami amúgy negyed évszázados szülinapom előtti hétvégén van, lemondja. hahhh..."azért vannak a jóbarátok"...de nem húzom fel magamat, és igyexem nem kiakadni, helyette inkább ismét meglátogatom, azaz bepróbálkozok azzal a bizonyos, csodálatos és oly' sokak által használt és szeretett technikai találmány használatával, amely a múlt héten olyan csúfosan kifogott rajtam. na de majd most! most majd nem fog..vagy igen, de sebaj!
*
Drága Egyetlenem már messze jár, azaz már messze dolgozik, csak holnap este vagy éjjel esik majd haza. alig várom már a szerdát...és félreértés ne essék, nem a party miatt, hanem, hogy egy kicsit mexeretgessem...vagy inkább nagyon. azért kíváncsi lennék, hogy miközben a kis lökött bejegyzéseimet olvasgatja, "mifajjjta" (kottttya ez?!:-)) gondolatok járnak kis buksijában. érdekelne, hogy éppen mit gondol ezekről, vagy szimplán tök hülyének tart azért, mert így le merem írni, vagy mert ilyen módon, ilyen szóhasználattal írok...ahhha...nehéz az élet! vagy nem? inkább nem...inkább kalandos, meg vagány, meg vakmerő...és ez a legjobb benne! semmihez sem hasonlítható, vissza nem hozható, meg nem ismételhető...ezért kell mindenből és mindenkiből a legjobbat kihozni...
Hűűűh, épp az egyik kedvenc számom megy abban a bizonyos popzenei tévében...
Drágáim, most angolosan távozok, azaz hipp-hopp, már itt sem vagyok...aztán ami késik, nem múlik, vagy ami késik, arra általában várni kell...a lényeg, hogy jövök, még írok, s szeretem! A legjobban!!!:-)
Szösszke.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése