És csodaszép tavaszi péntek lett...

És igen. csodaszép tavaszi péntek volt.

Nem sokkal dél után kikanyarodott az utcából a kocsija, beállt mellém a parkolóban, és már akkor, mikor megláttam az ezüstszínű kis járgányt, már akkor a torkomban dobogott a szívecském. végre láthatom Őt...végre...aztán megállt mellettem, kiszállt a kocsiból, aztán én is...és úgy közeéedtünk egymáshoz, mint talán az első randin. vártuk, igen vártuk már nagyon, mégsem mertünk egymáshoz érni. mosolygott rám. őrölt jól nézett ki. és az enyém...és egyszer talán nem kell majd elengednem a kezét...és átölelt...és akkor akár a magas ég is rámszakadhatott vna, hisz' kis életem egyik legboldogabb pillanatában ért vna el a vég...de nem szakadt le az ég, és nem ért véget semmi...mert csak ölelt, és öleltem és csak nézett és én mosolyogtam közben - azt mondta gyönyörűen - nem tudatos, ha megpillantom, Rá csak így tudok mosolyogni. és amikor megcsókolt...megfordult velem a világ...lehet, hoyg ez most túlzásként hangzik, vagy túl giccses, de én akkor nyugalmat és boldogságot és szeretetet éreztem azokban a percekben, amikor Vele lehettem, amilyent már nagyon-nagyon rég' nem éreztem.
...
Aztán lassan eltelt egy, aztán kettő, amjd három óra...s mi mint az újdonsült szerelmesek csak néztük egymást, egymás karjába zárva...szeretlek Kicsi! nagyon-nagyon szeretlek Téged! és nincs az a szempár, nincs az a somlói, nincs az az üzenet, az az ígéret, az a szöveg, az a BÁRMI, ami miatt feladnálak Téged. soha-soha. olyan nem történhet, mert olyan nincs...szerelmes vagyok Beléd, nagyon, és büszke vagyok Rád nagyon, hogy ennyire akarod, az 'újra régi Fecókát", az újra normális életet...és akarod az életet is...velem. köszönöm ezt Neked!
...
Jó étvégyat Drága, legyen szép napod és ne felejtsd el, hogy szeretlek! Mindennél jobban...
Csók: Buksimanó.