2008. április 3., csütörtök

Azt hiszem csütörtök

Szóval azt hiszem, hogy csütörtök. mármint az van ma. csütörtök. bár ennek nagyjából, és nem nagyjából sincs semmi jelentősége...
Előbb tömtem pocakomba valami ebédnek létszó, azt hiszem szénhidrátot és egyéb nem oda illő dolgokat is tartalmazó kaját, ami történetesen tészta volt. remélem az elkövetkezendő 3 hónapban ilyennel nem kell találkoznom olyan szempontból, hogy pl. megeszem...pampalampalammm...
...
Gondolom olvassa a kis Drága ezt a bejegyzésemet is, akkor neki üzenem, hogy imádom! nem kicsit! minden kis hibájával, tulajdonságával, kis dolgaival, mindenével együtt...igazán feltűnhetne már neki! majd' összetöröm magamat amiatt, hogy észrevegye, hogy elhiggye, hogy belássa, hogy megértse, hogy...hogy szeretem. igazából a mindent jelenti már nekem, úgyhogy muszály vagy legalábbis időszerű lenne elhinnie végre, hogy igenis lehet Őt szeretni, lehet hozzá bújni...mert nem csak én, hanem éppen úgy Ő is annyi, de annyi szeretetet tud adni, hogy csak na! amennyit...amennyit talán még nem kaptam így senkitől. talán még nem is akartam kapni ennyit, senkitől...
...reggel, olyan mókásan, aligruhásan-pizsamásan, mosolygósan, félig alvósan vicceskedésből beszúrtam a Kishememókus témát. aztán belegondoltam, hogy nem is viccből gondolja ő. aztán abba is belegondoltam, hogy én sem viccből gondolom...génjeinknek valami módon összképet kell alkotni, kár lenne két ilyen "tökéletes" egyed kromoszómáit sutba dobni, vagy más egyéb kósza X vagy Y - nal összeszűrni...nem, nem. nem bizony!
...ma, amikor jöttem hazafelé, azon tanakodtam, hogy megint mennyi szép és számomra kis vágyamat sorolta fel azon a telefonbeszélgetésen, amit még a 7en folytattunk, mikor ő a messziben volt. a "sorrend"...csak remélni tudom, hogy neki is éppen annyira fontos ez, mint nekem.várom már nagyon, hogy velünk is jó dolgok történjenek csak! ugyan azt is tudom, hogy ahhoz még "pár" álmatlan éjszakát, vagy átsírt hajnalt kell átvészelnem, átvészelnünk...de most már nem adom fel. eddig sem tettem, és ő sem, és ezután sem fogom...és csak hiszem, remélem, hogy ő sem fogja feladni!...

...szeretem...

...igazából, ez ennyi!:-)

Nincsenek megjegyzések: