Szerda...

Szerda van. és végre ettem, mert kedves barátném elrángatott kajálni, mert nem bírta nézni, amit művelek magammal:-( hmm, nem is értem...
Amúgy itthon vagyok, próbálok nem túl sokat gondolkodni, azaz inkább jár ezerrel az agyam, mert muszály. azt hiszem, egy olyan próbát fogunk mindketten a Kedvessel most kiállni, ami biztosan nem lesz egyszerű, biztosan lesznek nehéz, percek, napok, hetek...holott már a mai is rohadt nehéz, hiszen tegnap óta nem láttam...de ha ez az ára annak, hogy végül tényleg boldogok és felszabadultak lehessünk egymás mellett, lehessen mellettem...én képes vagyok erre. azt hiszem, hogy menni fog...muszály mennie. mert ha szeret - pedig azt mondja - akkor valahogyan helyre kell, hogy rázódjon. én maximálisan bízok benne, és ahogyan elnézem, vagy a szavaiból kiveszem, ő is bízik már legalább egy kicsit magában. talán boldog 25. születésnapom lesz. talán már vele lesz...nagyon szeretném...nincs, azaz nem lenne annál nagyobb ajándék, minthogy Ő legyen mellettem...nem kellene akkor nekem semmi más...a világ összes kindcs kevés ahhoz, amit ő ér nekem...nekem a MINDENEM. és nagyon-nagyon bízok benne, hogy az is marad. ha van ilyen szó, akkor örökre.
Szeretem.
Szeretlek. Hisz', tudom, hogy olvasod a blogomat...és talán ezzel is megkönnyítjük majd egymás helyzetét, hogy tudjuk, hogy mi van a másikkal, hogy jól van és alakul. mondjam úgy, hogy gyógyul? igazából teljesen mindegy, hogy melyik szót használom...várom nagyon. 3 hónap eltelik. azaz 3 és fél.
Szeretlek.
Szeretlek.
Szeretlek.
Szeretlek.
Szeretlek.

Csók: Buksifejű.