Kicsi vers, mintha Tőled nekem...:-)

Varró Dániel: Mozi

Gyere, nevető szemü, airwave-es leheletü!
Bús lovagod ma terád váregyedül a pattogatottkukorica-szagu moziban,
ahova csupa pár jár;
lépkedek ide-oda idegesen én itt,
jaj, úgy tépi a szivemet a szerelem is,
ahogyan a jegyeket a nénik.
Gyere na, hisz íme,
a nap kisütött kint,
fűt a tavasznak a láza,
vége a télnek, a depinek,
a lomb is zöld,
és tele van a pláza,
gyöngy vagy a sok bizsu-cicababa közt te -mennek már odabent,
gyönyörűm, az előzetesek, nosza, jöszte!
Kukorica, perec és a kóla kezünkbe,
zsebembe jegyért kotorászom,
így be a sor közepére,
amíg megy a halivudi jelenet a vásznon;
és míg könnybe a mozi szeme lábad,
lerugod a papucsodat,
és a puha szék tetejére teszed föl a lábad.
Betege vagyok a szerelemnek,
a vágynak, az érintésed is éget,
amikor a kezem és a te kezed is ugyanoda nyúl be a kukorica végett,
fölhevít, és amikor elveszed,
űrt hagy -nem tudok én ma a filmre figyelni miattad,
olyan gyönyörű vagy.
Szép a te szemed, ugye tudod,
és a szád, és szép a te fogad és a nyelved,
amivel a popcornt ízleled, amit a te szép kezed a zacsiból elvett;
legurul a nyakadon a kukoricamorzsa,
elnyeli ott ez a kis szakadék, a halálban is édes a sorsa.
Két kibujó telihold a trikód ködleple alatt a te melled,
barna, akárcsak az alkonyi fény a te bőröd,
a szoliban ilyen lett.
Jaj, milyen oktalan állat az ember,
vágy az ölében örökkön dudorodik,
és a szive teli szerelemmel.
Cicamica, mit tegyek,
annyira édes a mosolyod,
akárcsak a kóla.
Édes a szerelem,
a vágy lólába ha néha kilóg is alóla…
Baromira gagyi ez a jelenet is éppen,
gyere,
szerelemnek örülni hajoljál össze te velem a sötétben.

(...imádok, és szeretnék még veled sokat-sokat moziba menni, s kicsit olyan, mintha rólunk írták vna...Rólad és Rólam...)