Még, hogy jó idő lesz ma...brrr...

Így van. ezzel voltak tele az újságok, aztán úgy látszik mégis csak a nagy semmi maradt, vagy éppen jutott nekünk a jóidőből. pedig most már nagyon kellene...
...ma van az utolsó nap. az utolsó, hogy "hivatalosan"?, vagy úgy láthatom, hogy még "szabad". nem tudom hogyan lesz. olyan reménytelennek tűnik így nélküle az élet. azaz mégsem nélküle, hanem a testi közelsége, az érintése, a folyamatos tudat nélkül, hogy velem van. valami megoldás viszont kell...és ha ez az, ám legyen...majd megpróbálom, s neki is javaslom, úgy felfogni, mintha "csak" küldföldön lenne, és a pénz és egyéb dolgok miatt az üzenetváltás sem lesz olyan sűrű, mint egyébként, s talán az egyszeri, hetentei telefonváltás mégiscsak megengedett...remélem megengedett lesz. és mire kezdenék majd teljesen becsavarodni, majd ott fog állni előttem, és megint boldog lehetek vele...láláláláááá...inkább nem írok tovább, mert dolgozok, és nem venné ki túl jól, vagy mókásan a dolog, ha nekiállnék bőgni, vagy éppen itt a pult védelmében hüppögni:-)
Basszus...sosem lesz nyár.
Legyen már nyár.
Nemis...inkább lennék már VELE!
.
.
.
.
.
Szereti...
...nem kicsit...
...nagyon!!!