Ismét én. mondjuk ki lenne más, úgyhogy tulajdonképpen ez egy felesleges kör volt, de mindegy:-) jelen pillanatban még munkában, de szerencsére hamarosan ende ennek is...na nem mintha most annyira örülnék ennek, ugyanis amíg itt vagyok, addig legalább - ha nem is mindig - de nagyjából elfoglalom, vagy lefoglalom magamat. de amint hazaérek, sőt már a hazafelé úton is azon jár a agyacskám, hogy ma vajon beszélünk-e, mi lehet a Kedvessel, hogy van Ő...mit csinálhat éppen...hát nagyon remélem, hogy jól van, s nem dolgozta agyon magát és nem mászkál alig felöltözve sehova sem, mert ahogyan reggel hallottam a hangját, hát nem tűnt valami bíztatónak. aggódok érte. minden nappal egyre jobban...ki fogja ápolgatni, ha megbetegszik? ki fogja simogatni azt a drága buksi fejét, ha lefekszik majd? és ki fogja majd fogni a kezét, akkor is ha beteg? én mindezt boldogan megtenném...remélem tudja. remélem Tudod. s azt is, hogy ha én nem lehetek veled, s nem foghatom azt a mancsit, a mancsidat, amit majd egyszer,mad sosem akarok, sohasem fogok elengedni...akkor ugye más sem fogja? beleőrülnék. azt hiszem, én így még senkit sem féltettem, mint most és ezelőtt és ezután...ŐT! TÉGED!
...ma amúgy ismét előjött belőlem a férfigyűlölő nőszemély...de Te ez alól is kivételt képeztél. akármilyenek is a férfiak, nekem Te vagy az Igazi és a tökéletes. jó, tudom, hogy olyan nincs, és egyikünk sem hibátlan, de amikor melletted lehettem, amikor el tudtunk feledkezni az élet gondjairól, s bajainkról, akkor én is tökéletesnek éreztem magamat a tökéletes pasim mellett. melletted. az nagyon jó érzés tudott ám lenni!!!
Ja, a szülinapomon is annak szeretném magam érezni ám! melletted! csak és kizárólag melletted!
.
.
.
Édi...hiányzol és szereti...nem kicsit szereti...hanem nagyon-nagyon szereti...
Csók: Buksimanó.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése