Úgy látszik, már a jó sem jó. nem zavarni akartam, csak aggódok miatta, mert vasárnap óta nem láttam, maximum telefonon beszéltünk. féltem és hiányzik. arról, hogy eddig vele így nem foglalkoztak, vagy furcsa ez, vagy egyszerűen elképzelhetetlen az, hogy őt is lehet félteni, vagy szeretni, nem az én hibám. és nem az övé.
Valaki kiölte belőle azt, hogy ő jó, hogy őt lehet igenis félteni és, hogy igenis lehet valakinek a minden, jelentheti valakinek szinte az egész világot. erre felhív, és közli, hogy szétszórt és még dolgozik, és most beszélni sem tud, mert rám nem tud így koncentrálni...hát bocsássa meg a világ, hogy szeretem. bocsássa meg, hogy hiányzik. biztosan nélkülem is menne az az esti buli, és biztosan túlélném azt is, ha még pár napig nem látom...ő biztosan túlélné, mert ahogyan szokta mondani: "megedzette az élet"...de csak a szája nagy...szöveg...az van.
Ha olvassa, remélem igen, hát sorry, hogy aggódok. bocsáss meg!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése