Még hét nap. Ma vasárnap este van. És most csendesedett el a ház. A gyerkőcök maradtak, egy hétig itt lesznek, huhh…búcsú volt, van, ezen a hétvégén nálunk, sok finom mindenség sült, és sok sütemény is. De nem nekem volt búcsú, és nem nekem sült a finomság, nem volt étvágyam, pár falatot tudtam enni, egy kis húslevest, és kevés töltött husit, krumplisalátával, ennyire futotta. A Kedves nélkül nem volt étvágyam kirántott husikra, Nélküle nem…ja, és egy fél szelet dobostorta, mert üzenetben megígértem, hogy próbálok rendesen enni, nehogy levékonyodjak teljesen, mert akkor nem kellek már Neki. Én nagyon akarok enni, de sokszor nem jön össze. Lehet, hogy egy picit fogytam, de majd Mellette visszaszedem az elvesztett kilókat. Az elmúlt pár napban semmi nem maradt meg bennem, picipocim felmondta a szolgálatot egy kicsit, biztos mert ideges. Rossz, és nagyon nehéz napok voltak ezek, és a következő pár nap is kemény lesz, nagyon. Ha a Kedves nem lenne, és nem tudnám, hogy van, és szeret engem, én már nem élnék... Tudom, hogy várja, elmeséljem mi történt. El fogom mondani, hisz Rá tartozik, és megígértem, hogy őszinte leszek Hozzá, és ezt be fogom tartani. Most csak azt szeretném, hogy tudja, hogy amit anno, három hete megfogalmaztam abban a hosszú levelemben, szinte maradéktalanul, teljes mértékben betartottam. Fogtam magam, és elé álltam a családjából mindenki elé, akiket megbántottam azzal, hogy hazudtam össze-vissza, s ennek következményeképp, látták tönkremenni a lányukat. Odamentem, eléjük álltam, a szemükbe néztem, és bocsánatot kértem mindezért. Nagyon kemény volt. A nagymamák sírjára virágot és mécsest vittem, amiért a temetésen nem voltam ott, így kérve bocsánatot tőlük is. Ez lehet, hogy nevetséges, vagy ezért kinevetsz, de megtettem. Aztán a lakásból eladtam egy csomó mindent, akváriumot, az állványt, fényképezőgépet, kamerát, mindent, ami eladható volt. Kicsit ez is megviselt, inkább nem kicsit. Elkezdődött a szanaszét szedése a múltnak, ezen a téren is. Aztán a bocsánat kérések sora még nem ért véget, hátra vannak a barátok, és Ő is. Ez lesz a következő napok történése. Ez már a vége, azt tudnia kell a Kedvesnek, mert a döntés megszületett, nem megy tovább, vége. A békét sikerülni fog fenntartani, ezért azt mondom, és ki merem mondani, hogy nem lesz senki, és semmi, aki, vagy ami közbejöhetne. A szétválás „jogi” kérdését illetően, a hét második felében fogok tudni konkrét dátumot mondani. Ezek még nagyon nehéz napok lesznek. De már megcsinálom, és végigcsinálom. És ezért voltam olyan biztos az üzeneteimben. Tudom, hogy nem akarsz siettetni, azt is tudom, ha kérném, hogy még egy hét, vagy kettő, mellettem maradnál. De nem teszem, nem kérem. Nem teszem kockára azt, hogy elveszíthetlek. Egyetlen dolog van, ami esetleg dátumhoz köthető, az a jogi ügyintézés dátuma. Ezt illetően, ha már meg tudom mondani a napot, Neked kell eldöntened, hogy addíg ilyen formában éljük-e a napjainkat, vagy szabad lesz találkoznunk már. A következő napokban lesz egy értekezletünk, aztán szabadságot vettem ki, mert nem igazán vagyok jól, és ezek a napok nagyon meg fognak viselni, tudom. Nem szeretnék valahol az úton maradni, a munkára nem tudnék figyelni, és lesz elintézni valóm, nagyon sok. Még egy kérésem van Hozzád, egy utolsó. Ezekben a napokban egyedül szeretnék maradni. Tényleg, és végképp olyan szintre jutni a lelkiismeretemmel, hogy a szülinapodtól, használható állapotban kapj engem vissza. Ha megengeded, szerda, vagy csütörtök este fel foglak hívni, addíg nem foglak keresni, ki lesz kapcsolva minden telefonom, és befejezem, amit elkezdtem. Ehhez szeretném kérni, utoljára a türelmed, és a megértésed…aztán vége lesz ennek a nehéz időszaknak Kedvesem, és én nem fogok másért küzdeni ezután már, mint a megbocsátásodért….és a szerelmedért…..mert tudnod kell…végtelenül hiányzol…és végtelenül szeretlek Téged!!!....és ezekben a hetekben sokszor haltam bele a hiányodba…de a szeretetem, az érzéseim épp oly erősek…és épp annyira biztos vagyok bennük, mint előtte…és nem félek a jövőtől…mert bízom Benned!!!...és bízom magamban!!!….biztosan várod már, hogy írok kis blogunkra, hamar felteszem ezeket a sorokat….és kérlek, nagyon kérlek, nem félj, és ne sírj többé, soha többé, rendbe jön minden, rend lesz az életemben, az életünkben, és úgy foglak szeretni Téged, ahogy senki más szeretni nem képes…érezni fogod…nem csupán szavakból….hanem a közelségem által…SZERETLEK KEDVESEM!!!!....