Félálomban

...tegnap, sok-sok kihagyott hét után ismét dobtam párat a dartstűinkkel, jó kis táblába...aztán éppen rád (minő meglepő!!!???) gondoltam és akkora bull-t dobtam, hogy még a profik is megirigyelnék az...bent hagyom, majd megnézed...remélem megnézed...nem télen, nem ősszel...remélem megnézed...még ezen a nyáron...aztán ahogyan a tv előtt heverésztem, azon tanakodtam mennyire élvezném Veled az életet...reggelenként hatalmas csókkal ébresztenélek és - bizony ám - a kávét is megfőzném Neked, mert tudom, hogy az egy napkezdésnél, legalábbis nálad, elenegedhetetlen...aztán mivel azt is tudom, hogy reggel nehezen lehet valami kis táplálékot belédimádkozni, csomiznék valamit...nyugi, finom lenne...aztán húzás dolgozni...és este pedig édesen várnálak...ha pedig nem dolgoznék, összedobnék biztosan valami fincsiséget, végülis minden másnap én is tudok főzni...és mindig elkényeztetnélek...úgy szeretnék már végre figyelni rád, meg vigyázni rád, meg olyan törődéses dolog is van benne...néha jó valakivel, néha jó, ha kicsit törődhetnék úgy, így is Veled...és este pedig ágyikóba, persze a tv nem lenne az ágyikó előtt, mert az ahogyan korábban kifejtettem már, szexuális vágy csökkentő...helyette el tudnék képzelni egy hatalmas tükröt...imádnám...de ha csak egy picike szobánk lenne, vagy egy albérletnyi hely, ahol...ahogyan mondtad, ha becsukjuk az ajtót, összedőlhet fenn a magas ég is...akkor is csak MI ketten lennénk...hát már akkor a világ legboldogabb Kicsilánya lennék...de nem szaladok ennyire előre...először ölelj át...onnantól kezdve úgyis csak TE létezel majd...és remélem...Veled...a...boldogság...
Szeretlek Baby!
Buksim.