Neked

Köszönöm Édes a bejegyzést…bár a hangod, az ölelésed semmivel sem pótolható, de így, most, még ez is több a semminél…mi az előbb értünk haza Endrédről, nénjinek volt a napokban névnapja, őt köszöntöttük meg. kérdezett Téged is, hogy terítsen-e Neked, de igyekeztem összeszedni magamat és azt mondtam: „még dolgozik, szerintem ma nem tud jönni”…de vár Téged, és reméli, hogy hamarosan meglátogatjuk mindketten…én is remélem…ugyan ők az elmúlt hetekből, hónapokból és a következő pár hétről sem tudnak, nehogy túl aggódják magukat, ennyi idős korban már ez is megárthat…aztán napközben tesóval Sopronban voltunk, valami angol tankönyv után szaladgáltunk és kikukkantottunk Ausztriába is…remélem minél előbb megmutathatom az új szerzeményeimet, ugyanis minden egyes alkalommal, amikor ezekben a hetekben, hónapokban vettem valamit, Te jutottál eszembe…hogy vajon tetszeni fog-e, hogy büszke leszel-e rám benne…lehet, hogy ez így hülyeség, nekem mégis mindenről Te ugrasz be kis buksimba…
És Édes…én is megígértem, hogy kitartok melletted, és ezt a 26 napot vagy mennyit most már kibírom. nem mondom azt, hogy jóval több is menne…de erről most ne is beszéljünk. nekem ígértél valamit, s úgy, hogy azt komolyan és őszintén úgy gondolod. szeretném, ha minden úgy lenne, ahogyan azt abban a hosszú, nem túl vidám, hétfői bejegyzésedben írtál. aztán utána azt szeretném, amit abban a vasárnapiban összefoglaltál…nem csak a Te kis vágyaidat írtad ám le benne…hanem az enyémeket is…és nincs ajándékozás, mert nincs itthon még, és ha itthon lenne sem tőle várnám a puszikat…nem tőle Drága…nem bizony! és ha Te betartod, és ha úgy lesz, én boldoggá teszlek Téged. nem mást, nem a Gézát, nem egy alkalmi örömforrást, hanem TÉGED!!!
És ne hidd, hogy én nem féltelek Téged…legalább erősíts meg abban, hogy nem kell, hogy menni fog, hogy leszel nekem, hogy szerethetlek. megőrjít még a gondolata is annak, hogy nem tudom merre jársz és hogy vagy…és Drága a mélyponton túl kell lenned…és nem szabad halogatni, mert akkor „engem halogatsz el” vele és azt, amit még átélhetnél, és ha rajtam múlik át is fogsz…csupa-csupa jó dolgot…
Most megyek fürödni, a kocsi miatt fel azzal az édes kis buksiddal, biztosan találsz majd egy számodra ismét megfelelőt…és egyél, mert a gizdaság engem valóban nem vonz…Te viszont annál inkább!
Szeretlek Kedvesem és várlak! Várhatlak???
Mindennél jobban várlak Téged…remélem nem hiába!
Csók: Buksimanód!