Kicsit én is írok...

Kicsit én is írok ide, talán nem baj. na nem mintha nem ide írogattam vna egész héten, de talán most szabad...vagy ilyesmi...
Szóval igen, vártam a kis irományodat, meg nem is. vártam, mert végre valamit tudok is majd rólad, hogy mi történt veled a héten, hogyan mentek a dolgaid, mit sikerült kocsi és egyéb ügyben intézned...és nem vártam, mert félek minden egyes mondatodtól, hogy valami hiba csúszik a gépezetbe, és vége...vagy ezek közé a borzalmas napok közé még valami plusz szomorúság jut vagy kerül..és félek a dátumtologatás miatt, és rengetek kétség van bennem, amikkel együtt nehéz minden egyes pillanat...
3 hét. vagy 21 nap. mindketten tudjuk, hogy nem sok idő. nem sok idő ahhoz, hogy rendbe tedd azt, amit akarsz. rengeteg ahhoz, hogy Nélküled bírjam ki, egymás nélkül viseljük el. örülök annak, azaz ez nem a helyes kifejezés...de sajnos mást nemigen tudok rá, hogy lassacskán eljutottatok odáig, hogy veszekedések és ajtócsapkodás és egyebek nélkül beszéljetek, s talán induljatok el a lezárás útján...csak elképzelésem sincs, hogy a másik fél majd hogy fogadja, hogy én leszek, vagy akarsz, vagy...nem tudom...és azt sem tudom, hiszem, hogy Te ezt el fogod mondani, vagy egyáltalán hogy fogsz mindezzel előállni, és ha elő is állsz, akkor nem fog-e ugyanaz az egész színjáték és zűrzavar elkezdődni. és szerintem Te is emléxel, hogy én is mondtam valamit azzal a bizonyos hülye szülinapommal kapcsolatban. én nem akarok még egyszer úgy együtt lenni veled, hogy legalább valami - lehet, hogy hülye megfogalmazás, de - papíros, vagy fogalmam sincs, hogy hogyan fogalmazzak, de látszatja legyen. nem tudnék még egy hitegetős, ígérgetős életet elviselni. nem hónapokig, hetekig sem. talán napokig sem. azzal kiölnél belőlem mindent...lehet, hogy most saját magam ellen beszélek, de ez az elmúlt egy hét is maga a pokol volt számomra, arról nem is beszélve, hogy még 3x ennyi hátra van. remélem csak háromszor ennyi...remélem. és nyáron a hivatalok sem működnek úgy, mert nagylány létemre ezt is tudom, szóval...hát nem tudom Drága...én csak remélni tudom és merem, hogy menni fog...nem a Te kis dolgod, hogy lezárd, hogy...nem az...hanem, hogy kibírjuk és kellünk még egymásnak...néha olyan erővel fog el a kétségbeesés, hogy magam is meglepődök rajta. átjár és minden gondolatom az elvesztésed körül forog. nyugalomra van szükségem és biztonságra. ahogyan szerintem neked is. én lennék a világ legboldogabb embere, ha végre ezt neked adhatnám, és csak veled törődhetnék, csak rád figyelhetnék...talán a születésnapomig kibírom...addig talán igen...és ma én is találkoztam valakivel, aki talán a múltban fontos volt nekem. beszélgettünk sokat, erről-arról...volt köztük jelentéktelen dolog, a nyaralás, a munka, a "ki hogy érzi magát" téma...és apró ajándék is...bár nem ez a lényeg...talán újra akar engem...nem tévedtél ezzel kapcsolatban, amikor egyik este erről beszéltünk...talán újra kezdené, mert nem hűlt ki nála minden és talán...őszinte legyek? önző és gonosz módon én nem válaszoltam semmit...nem mondtam, hogy akarom, hogy újra tudnám-e kezdeni, és nem mondtam azt sem, hogy nem...nem tudom miért...azt tudnod kell, hogy én szerelmet nem érzek már iránta, egy jó ideje. amikor vége lett, nagyrészben miattam történt, én akartam az egésznek véget vetni...azért volt, mert már részemről nem voltak meg azok az érzések, amik egy igazi, jól működő kapcsolathoz kellenek. és most sincsen ez másként, hiszen Téged szeretlek. egy pillanat műve volt mindez. és a sok hazugságod, és átverésed ellenére is töretlen számomra, irántad az érzés...és az is marad...az marad, ha...tudod, hogy mikor...ellenkező esetben...ellenkező esetben sajnos nem tudom én sem, hogy mi lesz...ellenkező esetben darabjaira hullik az életem és egy olyan dologba fogok menekülni, ami lehet, hogy a biztosat, de nem az igazit nyújtja. nekem Te és a veled való élet jelentené a biztosat és az IGAZIT. nincsen nagyobb vágyam, minthogy egyszer végre teljesüljön...és nem csábulok el...az nem úgy megy Drága...soha, soha, még egy pillanatra sem hazudtam neked vagy vertelek át. ezt ezután is szeretném tartani Neked...fáj a hiányod, fáj a törődésed hiánya, fáj a bizonytalanság, fáj minden egyes nélküled töltött pillanat, amikor nem tudom, hogy hol és merre és kivel vagy...fáj...de ennyit még kibírok...ennyit még mindkettőnknek muszály lesz...és is csak azt tudom mondogatni, amit előtte is...megígértem, hogy kibírom. megígértem. nem másért, nem valamiért...azért mert szeretlek. és nincsen olyan, hogy utánad az élet...csak Veled az Élet...erre vágyom...
Szeretlek Drága...szeretlek Tégedet...
Csók: Buksim.

ui: én tényleg nem vicceltem azzal kapcsolatban, ami a pulcsivisszaadást és a kilóidat illeti. hülyén hangzik, de enned kell, vagy...néha én is kérhetek...most ezt kérem...nekem is lehetnek hülyeségeim, hát ez az. fontos....