Vasárnap este van. Ismét egy hosszú, és nehéz hét után. Valóban, nem sokszor jártam itt blogunkon, de ennek csak az volt az oka, hogy hosszú üzenetekben próbáltam megírni a Kedvesnek, hogy mennyire szeretem, s milyen nagyon rossz Nélküle, s mennyire elviselhetetlen a hiánya…még verset is írtam Neki, kicsi szívemből jövő, őszinte gondolatokkal, és azt írta, hogy neki ilyen szépet még soha senki….hát én igen, mert megérdemli, mert egy Tündérke Ő, akit mindennél jobban szeretek!!!...egy édes, kedves, aranyos, odaadó, gyönyörű és végtelenül bájos Kicsilány…szépsége már akkor, azon a novemberi estén elbűvölt, a pillantása, a mosolya olyan volt, ami azóta beleégett szívembe, mert olyan szépet még soha-soha nem láttam…nem láttam még Hozzá fogható szépet, ahogy azokkal a csodálatos szemeivel rámpislogott, miközben oda adta az italát…talán nem látszott, de majdnem összerogytak a lábaim, mert úgy elgyengültek szépségétől…azóta tudom mit jelent, „levesz a lábáról”…akkor este forró melegség öntötte el a szívecském, és pocakom táját, és olyan furán bizsergő érzés játszott a hátimon, és nyakimon….s már hajnalban gyűlöltem elengedni a kicsi kezét, mintha hozzám tartozott volna….vigyázni akartam Rá, óvni, védeni, boldoggá tenni Őt…lehet azt mondjátok,hülye vagy, de azon az estén ez így történt, így éreztem, és olyan szívdobogással vártam másnap hogy válaszoljon az üzenetemre…kis komisz, írt is, de nem ám azonnal, hadd egye a fene a kis tökfejet…de aztán jelzett a telefonom, amit kb percente 70szer néztem meg…olyan örömet rég nem éreztem, boldog voltam, írt nekem, és nem elküldött, nem lezárt, vagy visszatáncolt….cselesen, de éreztette, hogy picivel azért több voltam, mint röpke buli utáni szórakozás…és ott, és akkor elkezdődött valami…akkor még féltem beismerni magamnak, bár éreztem, mindennél tisztábban, nagyon hamar…talán már azon a magtár udvari „Pécskereső”, harmatos, összebújós, megmelegítős és minden titkunkat kibeszélős éjszakán, hogy ez szerelem…szerelem…és igen, az lett, forró vágyakkal teli, őrült, vad és szenvedélyes szerelem….azóta elmúlt 19 hónap, több mint másfél év….és ma sem érzek mást, és ma sem vágyom kevésbé Rá…és ma épp úgy szeretem…és ma épp úgy bizsergés futja át a testem ha Rá gondolok…az a fura melegség épp oly hévvel önti el szívemet ma is…a szépsége épp úgy elbűvöl, a mosolya épp oly csodálatos, a pillantása épp oly gyönyörű…s én SZERETEM!!!!....és ezért a szerelemért küzdök, mert nem tudnék élni már Nélküle!!!...szükségem van Rá…a szeretetére, az odaadására, a törődésére, az önzetlen szerelmére….s én így fogom viszont szeretni, hogy soha többé ne kelljen félnie, hogy azt a biztonságot melyre vágyik, mellettem találja meg…mindent meg fogok adni Neki, amiért ilyen sok sok fájdalmasan nehéz napot kellett átélnie miattam…és most már nagyon hamar, és már nem kell hogy sokáig fájjon, mert betartom, amit megígértem!!!!....mert rettegek attól, hogy nem lesz nekem, hogy elveszítem, hogy mást keres, hogy másnak adja mindazt a szerelmet, amivel eddíg csak engem ajándékozott meg…én ezt nem élném túl…ha arra gondolok, ha csak arra gondolok, hogy mást érint úgy, máshoz ér úgy, ahogy hozzám…hogy más kezét fogja, mást tesz boldoggá….nem tudom leírni az érzést, a fájdalmat, abba belehalnék…de élni akarok!!!VELED!!!!BOLDOGAN!!!!...és csak szeretni akarlak…őszintén, tiszta szívemből…és végtelenül…és szeretni foglak, őszintén, tisztán, félelmek és fájdalmak nélkül….egy életen át….és nem fogom elrontani, és nem fogom eljátszani a szerelmed, a bizalmad…és egyszer én is apuka szeretnék lenni…ne, ne, ne ijedj meg kérlek, csak ez is épp úgy ott van a kis vágyaim között, mint ahogy TE!!!!....ez most kicsúszott, de már leírtam, hát úgy is marad….ezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy komolyan, és őszintén AKARLAK!!!!...és én még ilyet soha senkinek nem mondtam, és én még ilyenre soha senkitől nem vágytam…de Tőled, valahogy…szóval…majd szeretném….persze csak akkor, ha Te is….én a feltételeket megteremtem hozzá, és olyan apuka, és szerető és társ lennék…akire büszke lennél… és megteszek mindent azért, hogy így legyen, hogy így, mindenestől, a kis vágyaimmal együtt büszke legyél rám…és szeress engem, és ne akarj mást….soha többé már!!!....SZERETLEK TÉGED!!!!...nem tudok mást mondani, és boldogan szeretnék végre kézen fogva moziba, színházba, Samucit vezetve sétálni Veled, s egy kis helyet szeretnék, ahol ha becsukjuk magunk mögött az ajtót, megszűnik a világ…és csak TE meg én….erre vágyom…és mindent megteszek, lehet hogy ismétlem magam, de mindent megteszek azért, hogy ez nekünk megadassék….hiányzol Kedvesem…nem tudom elmondani mennyire…hiányzik az illatod, az érintésed…hiányzik hogy csókolj, úgy ahogy senki más nem tud…amitől olyan vágy kerít hatalmába, amilyet még nem éreztem….kívánlak…kínlódva, epedve vágyakozom utánad…szerelem, ez vagy nekem….és az erő, és az élet…ha tudom, hogy szeretsz….a levegő, a fény, az étel ajándék, az élet feltétele…nekem nem kell fény, nem kell az étel, és nem kell a levegő…ha TE nem vagy…SZERETLEK!!!!...SZERETLEK!!!!...SZERETLEK!!!!....