Elolvastam Drága…részben örülve, részben megsokszorozva magamban azt a félelmet, amit ez az egész helyzet okoz…nem válaszoltál, mert igen, érzed benne a biztosat, az odaadót, az őszintét, és az önzetlent…tudtam, hogy ezért szeretne találkozni Veled, tudom, hogy folyamatosan keres, mert szeret, és akar Téged…ezzel kapcsolatosan nem tudok mit mondani, azt, amit miattam csináltál végig már eddíg is, senki, senki más nem tette volna…vele nem kellene bújkálnod ugye, mellette nem kellene rettegned, hogy megáll egy harmadik autó a házatok előtt, a Honda nyugodtan állhatna előttetek és…mellettem még akkor sem látsz garanciát arra hogy így lesz, ha én a válásról szóló végzéssel állnék Előtted…ugye azt érzed, hogy a félelem, a rettegés, a szorongás már velem jár, és ez nem is lesz máskép, akkor sem, ha egyedül (jogilag is, amit elérek, és megteszek) maradok…azt gondolom, úgy érzed, ha lezárjuk sem kapod meg azt a nyugalmat, amit mellette megkaptál, és a jövőben is megkaphatsz, ami csupán egyetlen szavadba kerül…jó, hát én nem adom meg ezt az örömet sem a Gézának, sem másnak!!!!...nem büszkeségből, hanem az Irántad érzett szerelemből….megértettem, felfogtam, és elfogadtam a feltételeidet…vagy leszek Neked feltételek nélkül szülinapodon, vagy visszamész abba a nyugalomba, amiből kiléptél anno…hazudnék, ha azt mondanám, nem fáj nagyon nagyon, hogy hallgatással nyugtáztad a kérését, az ajánlatát, az elképzeléseit, mert ez néma beleegyezést jelent, sőt valami belső, félelmetes hang azt súgja, több volt ez hallgatásnál, elbizonytalanodtál, nem hiszel már bennem, s kicsit eltolva, talán hasonlóan a mi dátumunkhoz, de számára pozitívan foglaltál állást…ezt érzem, nem tehetek róla…nem tudom milyen választ vársz most tőlem, annak nem tudok örülni, hogy így viszonyulsz újra a Gézához, bennem megsokszorozta a félelmet, de talán az elhatározást is…én nem tudok mást mondani, és ígérni Neked, mint amit abban a múltkori, vasárnap esti levelemben leírtam…ha Te a Gézában látod a megnyugvást, s a békét…egy dolgot tudnod kell, én végig csinálom amit megígértem, egyedül is, ha aztán azt kell látnom, hogy a fekete Hondában visznek randira, hát abba kicsit belehalok majd…arra szeretnélek megkérni, ha a szülinapod előtt döntés születik Benned a Géza által felkínáltakra, mert tényleg nem látsz esélyt már arra, hogy mellettem átélj hasonló nyugalmat, s már mindegy hogy mit ígérek azt gondolom, közöld velem kérlek…nem azért, hogy vissza menjek a múltamhoz, nem is tettem erre ígéretet egyetlen egyszer sem ezekben a hónapokban, csupán hogy tudjam, s azt valahogy túl éljem…ezt a bejegyezésedet többször nem olvasom el, mert ilyen fájdalmat….de köszönöm az őszinteséged….sajnálom, hogy nem tisztán érkeztem a kapcsolatunkba, mert akkor már pici karikagyűrű csillogna az ujjacskádon….épp azért, mint amiért Te olyan választ adtál a kolléganőidnek néhány napja…csak hogy tudd, miképp érzek…nem akarlak elveszíteni Téged….de nem kérek már semmit Tőled, én megteszem amit ígértem, ha mást választasz ezalatt a pár hét alatt, akkor tényleg összerogyva, a padlóról kezdem majd újra valahogy az életem….sajnálom, nem tudom elmondani mennyire sajnálom, hogy ennyi fájdalmat okoztam…talán nem lesz késő, s lesz lehetőségem még jóvá tenni….