**

Hmm, te még tgnap olyankor fent vtál? bár én is...forgolódtam ágyimban...tegnap vártam ám, hogy hívj, bár tudom, hogy szerda-csütörtökre ígérted, vagy mondtad, írtad... vasárnap óta kis gombócban a pocim, hogy mi lesz...egyre jobban félek a szülinapomtól, a telefonhívásodtól, a találkozástól...mindentől...és közben várom is...és köszönöm az idézetet, a dalszöveget...remélem úgy lesz...remélem megéri, megérte várni...szeretlek...és hiányzol...vágyom rád...magamhoz akarlak ölelni, érezni...szeretni végre...szeretni...szeretlek...

Wass Albert: Mert nagyon szeretlek

Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.

A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.