Hát elcsendesedett a ház. Elment ki-ki a maga útjára. A gyerkőcök, s a Kata haza, őt én szállítmányoztam, az anyuék a tv elé, én pedig az emeletre a gondolataim közé. Hosszú, és nehéz hét van mögöttem, mögöttünk. Nem hallottuk egymás hangját. S csak néha erősítettük meg egymást üzenetben, vagy itt a blogunkon, az egymás iránt érzett szerelmünkről. Nagyon nehéz így. De már nem tart soká, már vége lesz tényleg hamarosan. Nekem rendesen kijutott a héten, azon túl hogy rettegek nap mint nap, hogy mi lehet Veled, mikor írod azt, hogy jött más, köszönöm Kedvesem, elég volt…ez a legfájóbb gondolataim egyike…ezen túl egy csődnek éreztem maga a hülye autók miatt, hogy nekem semmi nem jön össze…igyekeztem rendbe hozni a dolgaim, mely önmagában kutyanehéz…szóval, fogytam sokat:(de ma elkezdtem újra enni, és rendesen falatoztam képzed, mert azt azért mégsem engedhetem meg, hogy ha már ezeket a keszekusza soraimat végre rendezem, az nem lehet, hogy azért add vissza a pulcsim, mert 70 alatt vagyok, nem nem, ezt azért már mégsem!!!Voltam a héten ott is, mint ahogy mondtam, megadni a tisztességes lehetőséget arra, hogy békésen zárjuk le. És menni fog, továbbra is csak ezt tudom mondani, menni fog. Volt egy nap, talán a hétfői, amikor kimondta, hogy le tudja zárni, amikor elmondta, hogy átértékelte a kapcsolatunkat, azon a kemény éjszakán, és külső, kívülálló szemmel nézve, megfogalmazta, hogy mivel évek óta ez nem változik, csak kapaszkodik mindenki az emlékekbe, azokba az érzésekbe melyek már elmúltak, de még emlékszik rá mindenki, megfogalmazta, hogy ezen emlékekbe kapaszkodva nem lehet élni. Én elmondtam, hogy nem tudok változni, nem tudok, és már évek óta nem is akarok többet tenni a kapcsolatért. Azt is elmondtam, hogy nem tudnék azonosulni egy apa szereppel, nekem ez nem menne, és nem csupán azért, mert nem az én gyermekemről van szó, nem, erre én nem vagyom. Elmondtam, hogy nagyon nehezen engedem el, megbeszéltük, hogy ahhoz, hogy komoly sérülések nélkül tudjuk lezárni, és úgy, hogy legyen esélyünk az újrakezdésre, mindketten partnereknek kell lennünk, félre tenni az okozott sérelmeket, és egymás bántása nélkül kell valahogy elkezdenünk az elveszítés miatti fájdalmak feldolgozását. Elmondtam, hogy bocsánatot fogok kérni mindenkitől, akiket bántottam a viselkedésemmel, és eléjük fogok állni. Azt gondolom, ez volt az egyik meghatározó tényező abban, hogy elengedjen. Tehát ezt meg is fogom tenni. Erősnek kell lennem hozzá, de azt mondtam, bármi áron, hát megteszem. Ezen túl elmondtam, hogy nem hazudozok, és amikor megyek, tisztán és őszintén beszélve érzésekről állok elé, tartozva ezért a 12 évért ezzel. Szóval szar napjaim voltak, de mindenféleképpen hasznosak, és olyanok, melyek előrevisznek, lehetővé és elérhetővé téve azt, hogy a szülinapis dátumot tényleg ne kelljen tologatni semerre sem. Itthon nem sokat voltam, inkább dolgoztam, amíg csak tehettem, és autót keresgéltem, ha volt egy kis szusszanásom. Felőrölte az idegeimet, hogy igazából semmi sem úgy van, ahogy én azt szeretném, amire vágyom….nem vagy velem, nem vagy nekem TE, rettegek hogy elveszítelek…háromszor vertek át tett ígéretek be nem tartása miatt autó ügyben….és félúton járok a múltam elengedésével….ezért volt az, hogy szinte napokig nem ettem, és ijesztően összeestem, de mint mondtam, már elkezdtem felhízlalni magam:)tegnap aztán taáltam egy újabb Stilo jelöltet, sajnos sárga, mondjuk csodaszép, de már egyáltalán nem érdekel a színe, a felszereltsége, műszakilag legyen jó, és legyen megfizethető, ennyi az igényem az autóval kapcsolatosan már csak…s tudjam vissza adni végre a félig eladott Polo-t, s akkor egy feszültség forrással kevesebb lesz…remélem holnap összejön ez az üzlet, nagyon jó lenne már…aztán minden este el sírdogálok ám egy kicsit, mert azt tudd Kedvesem, hogy fájdalmasan nehezen múlnak a percek, a napok Nélküled…és annál rosszabb meg végképp nincs, hogy sosem tudom mikor, hol, merre s kivel jársz…ez az őrületbe tud sokszor kergetni…esténkét mindig megiszom Márta teáját, olyan 9 óra körül, s akkor fél tíz, tíz órakor rámjön az álom, és úgy ahogy el tudok aludni, pár órára legalábbis, azután forgolódva, álmatlanul, félig éber öntudatlan állapotban mennek el az éjszakáim….gondolom Te sem vagy másképp, tudom hogy milyen sokat szenvedsz miattam…ezért kérlek ne haragudj rám…én csak jót akarok, én csak békét, boldogságot és szeretetet akarok…adni, adni, csak adni Neked, hogy elfeledd ezt a sok-sok okozott fájdalmat, hogy édes kicsi szíved sebei hamar begyógyuljanak….csak erre vágyom, és így is lesz…ha hagyod, ha akarod majd még…én szeretni foglak Téged, tiszta szívemből….őszintén, bújkálás és hazudozások nélkül, mosolyogva, és boldogan…biztosan várod már kis irományom, hát lassan elkészülök vele, és hamar felrakom, hogy ne kelljen tovább félned…s Kedvesem, csakhogy tudd….SZERETLEK!!!!....NAGYON-NAGYON!!!!....és ezen már nem változtat senki és semmi…amíg kicsi szívem csak dobog…..én már szeretni foglak Téged….

….vágyom RÁD!!!...HIÁNYZOL!!!....SZERETLEK!!!!....s Te vagy…Te lettél számomra a remény…a boldogság…és az élet….