30. nap

Drága!
Remélem jól vagy és minden rendben veled a körülményekhez képest. már egy jó ideje nem írtál, kezdek aggódni miattad.
A tegnapi beszélgetésünkkel kapcsolatban, örülök, hogy találkoztunk és átölelhettelek. örülök, hogy kicsit csak úgy szavak nélkül és mindenféle hozzáfűzés nélkül éreztethettem azt, érezhetted azt, hogy szeretlek Téged. mindennél jobban...és talán kicsit megnyugodtál, talán kicsit elhitted, hogy kellessz még...mert igenis kellessz még nekem...és tudom, hogy én kértelek most arra, hogy talán míg rendeződni látszanak a dolgok ne találkozzunk, magam sem tudom még, hogy mennyire fogom bírni. talán annyira, mint az első három hétben még április végén, május elején...de akkor már remélem közelebb leszünk a "jóhoz"...és nem azért kértelek erre, mert nem akarlak látni, mert ki akarom próbálni, hátha megy Nélküled, vagy keresek valaki mást...nem akarom azt, hogy úgy érezd, elveszíthetsz, holott ettől félsz a legjobban és persze fordítva én is. rettegek attól, hogy egy napon feladod, hogy egy napon inkább az egyszerűbb, de nem működő útra térsz vissza. félek attól, hogy nem bírod ki, hogy nem bírom ki, ha még túl sokáig húzódik...nem tudok mit írni, csak ismételni tudom önmagamat. szeretlek. ennyi. nem tudom, hogy ez mire elég vagy mire nem. és lehet, hogy tényleg nem bírom ki én sem azt, hogy ne lássalak...nemtudom...hiszen minden olyan pillanat, amit Nélküled töltök egy rémálom. rémálom azért, mert máshol vagy, rémálom azért, mert nem velem vagy...
...és most beszéltünk. és kicsit azért jó volt hallani a hangodat, és jó volt hallani, hogy ha kicsit is, de mosolyogsz. és lehet, hogy nem a legfényesebb ez a helyzet, de talán ez tényleg a *** teteje...s nem a legalja:)
...rossz, mert ha elolvasod a bejegyzéseimet, csak ismétlem folyamatosan önmagamat. de egyszerűen nem tudok mást mondani. ha másképpen nem is, talán ezzel segítek, vagy részben segíthetek abban, hogy elhidd, tényleg akarlak, és ha azon a dátumon belül vagy valami hasonló időszakaszban tényleg elindul valami, én veled maradok. nem napokra vagy hetekre. megpróbálnám akkor egy életre. hátha most sikerül. garantálni ugyebár nem lehet semmit, csak tanulni a hibákból és igyekezni, és tolerálni és elfogadni. és szeretni. nagyjából ennyi, amit...hmm...ígérni?!...tudok.

Szeretlek.

És vágyom arra a napra, amikor jössz és mosolyogva mondod majd:"Megjöttem Buksimanóm!"...

HIÁNYZOL!!!
NAGYON-NAGYON!!!
SZERETLEK ÉDI!!!

Csók: Buksim.