Hát, elment ez a hétvége. Olyan nagyon féltem tőle. Lakodalomban volt, Jánossomorján, a barátosnéjával, ketten, csinosan. Nagyon rossz volt, csak céltalanul lődörögtem már egész nap, nem tudtam figyelni semmire, nem kötött le semmi. Tudtam, hogy nagyon szépre megcsinálják mindenét, hajacskáját, arcocskáját, szempilláját, és tudtam, hogy olyan nagyon gyönyörű lesz, amilyen szép talán a világon sincs több! Sőt, tudom, hogy nincs. És tudtam, hogy egyedül lesz…egy órácskát aludtam talán egész éjszaka, úgy folyamatosan, forgolódtam ágyimban, pocakom gombócban volt, és még amikor el tudtam aludni picit, akkor is olyan dolgokról álmodtam…amiktől rettegve félek, hogy mással van, és mást érint úgy ahogy engem….és borzalmas érzés volt az álom, és utána már emiatt sem mertem elaludni… Ő nagyon édes volt, írt, nyugtatott, hogy ne féljek, nincs rá okom…amit tudtam, de amikor ilyen messze van a kedvese kedves olvasó, ugye sok minden eszébe jut?...hát persze, nekem is eszembe jutott, és nem tudott úgy igazán megnyugtatni engem…pedig még fel is hívott, kedves, szerelmes hangja volt, akkor egy percre megnyugodtam…de aztán vissza ment a party-ba, s nekem annyi volt…rég nem, vagy talán még sohasenem volt ilyen rossz….boldog voltam amikor reggel megírta, hogy itthon, pici ágyikójában aludt, ide közel hozzám…akkor nyugodtam meg picit…de nem sokáig ám, mert elmesélte, hogy az ex barátja bombázza üzenetekkel, és tegnap este is már közös buliba hívta…mert olyan jó volt az a süti…na, akkor megint annyi lett nekem!...néha nagyon szar tud lenni ez az élet…gyűlölöm magam, hogy nem vagyok öt évvel fiatalabb…néha olyan erővel lesz úrrá rajtam emiatt egy kisebbségi érzés (nem csak a kor, hanem egyéb dolgaim miatt is), hogy azt elmondani nem tudom…amikor bele gondolok abba, hogy egy ilyen csodálatosan szép, csinos, jó alakú, szexi, dögös, gyönyörű, elbűvölő és fiatal lány…és még nem cserélt le, és szenved miattam, és egymillió független, fiatal, jóképű meg mindenféle pasiból, 20-at kapna a tíz kis ujjacskájára….kicsit összemegyek ilyenkor, az önbizalmam a béka segge alá kerül, és betegesen féltékeny gondolatokkal gyötröm mindennek tetejébe még önmagam…nem vagyok normális…pedig szeretem Őt, végtelenül szeretem…ma kétszer is elmentem Hegykőre, jól megtúráztattam a gépet, hogy hadd hallják, vagyok még…persze a kutya se szarta le…és most megint olyan rossz érzésem van, mint amikor sütizni volt…félek, félek, minden pillanatban félek attól, hogy elveszítem….pedig küzdök Érte, pedig tisztán, és őszintén akarok élni Mellette…úgy, hogy ne kelljen kitennem olyan dolgoknak, amiken mellettem egyszer már keresztül ment, és nem tudom, a mai napig nem tudom miért, de mellettem maradt…legközelebb nem fog, tudom…ezért voltam ma is beszélgetni egy kicsit, hogy ilyen többet ne fordulhasson elő…felkavart, kemény, érzelmileg nagyon nehéz pár hét áll előttem, de valahogy végig csinálom…remélem, és úgy látom, hogy partnerek lesznek ebben…megnyugodott a légkör, és a hangulat, megbeszéltük, hogy beszélnünk kell az érzéseinkről, és el kell fogadtatnunk egymással, hogy ez nem megy…és ezt ki kell beszélnünk magunkból, a sérelmeinkkel, kisebb nagyobb bennünk maradt tüskéinkkel, bántalmainkkal együtt…hogy többet ne bántsuk egymást, és mindenki kereshesse békésen a saját boldogságát…beszélgettünk a lakás sorsáról, ki merre, hogyan csinálná tovább, mihez kezdene, mennyi pénzt lehetne kivenni belőle, és a garázsból…igyekeznem kell, hogy nem sérüljek nagyon, mert ha kijövök ebből, nekem boldoggá kell tennem Őt…és ha ezen túl leszek, leszünk, nem veszíthetem el majd amiatt, hogy az nem sikerül….nem fogom megúszni sérülés nélkül, de talán Ő segít majd abban, hogy újra teljes értékű lehessek…mert én szeretni fogom, nagyon, mert megérdemli…mert ennyi türelmet, odaadást, önzetlenséget és szeretetet én mástól soha soha nem kapnék…meg fogom őrizni, és vigyázni fogok Rá, nagyon nagyon, és mindennél jobban, hogy majd azt mondhassa, na, ez a hülyegyerek csak megérte, nem is annyira tufa…remélem, egyszer majd büszke lesz rám, és remélem, sok sok évet kapok még Tőle ajándékba gyönyörű éveket…olyat, vagy még szebbeket, mint ez az elmúlt másfél év is volt…én mindent meg fogok tenni azért, hogy így legyen…tudom, hogy lesznek napok, amikor álmatlanul forgolódunk majd ágyunkban, a másik elveszítésétől való félelem miatt…tudom, fogok még fájdalmat okozni Neki, az ilyen délutánok miatt…és csak remélem, hogy nem szakítok mély sebeket ezáltal kicsi szívén, és nem fog sérülni, és az adok-kapok részeként, hogy nekem is fájjon, nem hagy el exért, vagy másért, vagy pillanatnyi örömért….és mint nap közben már írtam, az elveszítésétől való félelmem oly nagy, hogy Érte bármit…s végig is csinálom….ha belerohadok is….lehet nem lesz mellettem, félek hogy feladja…keres egy könnyebb, gondtalan valakit, akiért nem kell megszenvednie, aki….hát nem, nem fog keresni!!!!...mert én leszek Neki!!!!....bármilyen áron….ne hagyj el kérlek, nagyon kérlek….összevissza írok, tiszta lökött vagyok….szép lehetett a péntek esti film, tetszett a sztori, és ahogy megfogalmaztad, gyönyörűen írtál, és…elérzékenyültem, és lejöttek a könnyeim Drága…és valahogy a sajátunkkal azonosítottam a történetet, ahogy Te is, hisz nem írtad volna le…én az szeretném, arra vágyom, hogy valami hasonló vége legyen…bárhol, bárki előtt…csak egy életre szóljon…csodaszépen írtál, nagyon nagyon….és most jössz, és hozol nekem valamit….remélem, nem a pulcsim….azt nem élem túl….SZERETLEK!!!!....csak nem…arra nem is gondoltam….huhhh, most megint pocim gombócban…gyere már….félek…na indulok kifelé….---és nem a pulcsim!!!dejó dejó!!!isteni sütit kaptam Tőle, eddíg tartott!...és valami gyönyörűséget láthattam, olyan nagyon szép volt, annyira szép…és a kis körmei, és szempillái…az arca, a mosolya…szeretem, nagyon nagyon szeretem…és ilyenkor mindig, újra meg újra levesz a lábamról, s én újra meg újra Belé szeretek…imádom ahogy csókol….mmm….remélem nem rabolják el tőlem ma este, nincs az embernek egy nyugodt perce sem…jó volt látni Őt…és jó lesz este újra hallani a hangját…már nagyon várom…na, most megyek, mert rákukkolok még használt autókra, és egy mail-t el kell küldenem, mert még nem is mondtam neki, pályázom, egy Velux állásra! Beszerző, területi képviselői munkakörre! Tezsek egy próbát, ez nem irodai meló, hanem egy kicsit szabadabb az ember, és azt mondják nagyon jó pénz, és szolgálati kocsi, meg minden ilyen cifraság jár hozzá…hát ezért ott hagynám ezt a takony postát! Na de majd meglátjuk, egy próbát megér, ha már behívnak, és beszélgethetek róla is! Ennyi még, ami az újdonság!!! Ennyi írást én most nem olvasok újra, lehet hogy lesz itt ott összefüggéstelenség, helyesírási hiba, de most csak úgy jöttek kifelé belőlem a gondolatok….csók a családnak!!!

És még valami…..

…olyan jó volt látni….
…oly nagyon szeretem…
…oly nagyon hiányzik….