*

Elizabeth Barrett-Browning: Mondd újra

Mondd újra s újra mondd és újra mondd, hogy szeretsz!
Bár az ismételt szavak kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb nincs kakukknóta nélkül,
ha a lomb újul tavasszal s kizöldül a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hangja,
vak sötétben zeng el és kétség borong nyomában.
Ismételd ... szeretsz ...
Ki fél, hogy a rét túl sok virággal veres,s az ég túl sok csillaggal ékszeres?
Mondd szeretsz, szeretsz ...
Hangod úgy zenél mint ezüst csengő, újrázva ...
Beszélj: de ne feledd, hogy némán is szeress...

...

Szeretlek: Buksim.