54 nap...

Bizonyám! már "csak" vagy "még" 54 nap a 25. születésnapomig. igazából nem tudom, hogy várjam-e, várjam-e azt, hogy végre együtt lehetünk, mindenféle bújkálás, veszekedések, és egyéb dolgok miatt...vagy megy tovább így, ilyen nehezen, hiányzósan és fájón minden, ahogyan eddig..nem tudom, hogy mi lesz, csak remélni tudok, hogy valami jó. ennyi rossz után talán már csak jó következhet...remélem...
És Drága! köszönöm a tegnapi kis bejegyzést, mert mosolyt csaltál vele pofimra és kicsi szívem is örült Neked, neki nagyon!
Gondolom Te már dolgozósban vagy, reggel írtam Neked üzit, de sajna még nem válaszoltál rá...remélem jól vagy, s minden rendben veled!hidd el, hogy én is aggódok Érted minden pillanatban, hisz' ugyanannyira féltelek, mint Te engem. talán én sem, de te sem vagy tisztában az adottságaiddal...imádlak egyszerűen! minden pici porcikádat szeretem! és egy-egy rosszabb napodon is, nekem a világ legjobb pasiját jelentetted...és jelented most is! nincsen olyan dolog rajtad, amiben kifogást tudnék találni. egyszerűen nincsen. nincsen tökéletes ember - sajna még én sem:-) - nekem Te mégis az vagy. semmit nem változtatnék meg rajtad...tudom, hogy ezt senki sem kérdezte tőlem, csak gondoltam leírom, hogy tudd. és akárcsak Te, én sem vagyok megelégedve magammal...holott tegnap is úgy néztél rám a dolgozóba, mintha legalább teljes pompámban, kisestélyiben virítottam volna ott Veled szemben...és el sem tudod képzelni, hogy mennyire jó érzés, hogy így nézel rám, hogy így el tudlak varázsolni....és amiket az üziben utána, vagy kis blogbejegyzésedben írtál...hát köszönöm...
...és közben félek, hogy egy ilyen kis kincs, amilyen nekem Te vagy, elveszhet, vagy elveszíthetem...hát mindennél jobban félek ettől...mi lesz ha jön még egy ilyen szemtelen, szöszikis Kicsilány és elcsábíti a mosolyával, a hatalmas kék szemeivel és pislogásával? mi lesz akkor? sohasem fogom azt érezni, hogy nem veszíthetlek el...de talán ez a normális, hiszen nem megszerezni a nehéz, hanem megtartani. de minden tőlem telhetőt megteszek majd azért, hogy boldoggá tegyelek, mert megérdemled. annyi jóság szorult beléd és annyi szeretet...hogy ezt én mér nem akarom elengedni. és talán ez a szerelem, hogy annyi hazugság, és annyi eltitkolt dolgod után is tudom ezt mondani Rólad, Neked...mert igen! szeretlek Téged! és ha azok közül, a "pécsi ígéretek" közül már egy is teljesül...talán nem lesz olyan boldog Kicsilány a Földön. lehet, hogy most ezek túlzóan hangzanak, vagy hiteltelenül...de így van. így érzem. ismersz annyira, hogy nem mondok olyant, vagy nem írok, hangoztatok olyant, ami nem igaz vagy nem érzem száz százalékosan azt...most érzem. és eddig is éreztem...ha ezeket az érzéseket nem is az első pillanattól, de a másodiktól mindenképpen éreztem;-)
És büszke vagyok Rád nagyon, hogy Mártánál, azaz magaddal, vagy a buksidban kavargó dolgok helyre tételével ilyen jól haladsz...büszke vagyok Rád. bizony. tudom, hogy ezek az elkövetkezendő hetek, talán még nehezebbek, még embertpróbálóbban vagy kapcsolatpróbálóbbak lesznek számunkra, de számomra mindenképp. nehezen viselem, ha oda mész, ha...de muszály megértenem, hogy ezek nélkül a dolgok nélkül nem lehetek boldog Veled, nem lehetsz velem IGAZÁN. minden pillanat fáj, és nem csak az, ha nem velem vagy, ha mással beszélsz...minden pillanat, amelyet nem veled élek át...mindegyik...és ne haragudj kérlek, hogy annyiszor megkérdeztem az utóbbi napokban, azaz megkértelek arra, hogy többet ne hazudj, ezután csak az igazat...csak tudod, több hazugságot, később megtudott dolgot vagy eseményt, helyszínt vagy kimondott szót szerintem már nem tudna elviselni a kicsi lelkem. én még igen, de akkor annyira megrendüne a Feléd táplált és újra összerakott és építgetett bizalmam, hogy talán soha...soha többet nem lehetne teljes többé...ugye értesz engem? és ismerned kell annyira, hogy elmondhatod, ha valami fáj, hogy elmindhatod, ha valami nyomja kicsi szívedet...s azt is, ami nekem talán fájós vagy sírásra késztet, csak ne hazudjál többet kérlek. minden erőmmel azon vagyok, hogy újra, teljes mértékben bízzak Benned, és ez az egész...ez a "helyre teszed a dolgokat" és "új lappal indulás"...mind mind olyan dolgok, amielyek nagy mértékben segítenek talán abban, hogy ismét úgy bízzal Benned, mint az elején. talán nem annyira vakon...de igazán. értesz engem Kicsi, ugye?
És vágyok Rád, várok Rád...mert hiányzol. és a szombati találkozások, csak töredékei annak, amire igazán szükségem lenne Belőled. amennyire igazán szükségem lenne Rád...titkon azt remélem, vagy abban bízom, hogy egyszer talán az is eljön, talán egyszer a Kicsilány álmai félig-meddig, vagy talán teljesen valóra válnak...de addig, addig igyexem kibírni, és nem feladni, és igyexel Te is kibírni és megcsinálni...és akkor a "tiszta lapon" elindulunk...remélem együtt...
...
Háttt, azt hiszem most ennyit írok, ennyi kis gondolatomat jegyzem le ide, Neked. délután fogdoki, de a múltkori hősies helytállásom óta már nem is félek annyira, mint akkor. azért most is parázok, de majd összeszedem magamat...;-)
...
soxor csókollak Drága és ne feledd: szeretlek Téged! hisz' a Mindenem lettél...
Buksim.