Csak egy gondolat...Neked...

Kicsinek!
…
Nem kell félned, nem kell összerándult pocival végigolvasnod…csak ahogyan jöttem ma munka után hazafelé, ahogyan sütött szembe a napocska és olyan nyugalom volt mindenfelé (vagy csak azt akartam hinni, hogy az van J), valahogyan elkezdett járni kis buksim, s benne a sokféle színes gondolat…
Visszagondoltam arra a pillanatra, vagy inkább azokra a pillanatokra, amikor sokan mások biztosan átgondolták volna, hogy egy ilyen kapcsolatot, egy olyan dolgot, mint amilyen a miénk volt, vagy amilyen a miénk, egyáltalán érdemes-e folytatni, vagy érdemes-e ilyen kilátásokkal (most a korábbiakról beszélek), érzésekkel azzal kapcsolatban, hogy ebből mi „sülhet” ki, egyáltalán jól végződhet-e…
…nekem például, egy pillanatra sem ötlött kis agyamba, hogy abba kellene hagyni, azért, mert mondjuk nem bírjuk ki…el sem kellene „újra” kezdeni, mert túl bonyolult és fáradságos…
…nekem soha, még egy icurka-picurka pillanatra sem volt kérdés az, hogy Veled akarom a jövőt…lehet, hogy ez most túlságosan félelmetesen hangzik ez Neked, magam is megijedtem korábban, amikor ilyen gondolataim támadtak, vagy éreztem őket…hiszen ez számomra valami teljesen új…
…és egy pillanatra sem éreztem azt, hogy „fenébe a kínlódással, a pokolba azzal, hogy nekem esetleg várnom kell Valakire, aki aztán…”…soha nem jutott eszembe…hiszen természetesen nekem is vannak álmaim, ahogyan minden egészséges embernek, nőnek…és persze, hogy vannak a vágyak között olyanok is, amiket talán Te már nem tartasz annyira „jó dolognak, vagy éppen nem vágysz már rá”…de Nekem ezzel együtt is kellessz…
…és nem tudom miért, de annyira természetes számomra az, hogy Veled és Együtt…ne haragudj ezek miatt rám kérlek…ne haragudj, ha lerohantalak a kis gondolataimmal, érzéseimmel, vagy ez így egyszerre túl sok…én csak ezen a számomra annyira természetes dolgon gondolkodtam ma el, hogy a legtöbb embernek ezerszer át kell egy ilyent gondolnia…nem tudom…tényleg bocsi, ha megijesztettelek ezekkel a gondolatokkal…csak úgy éreztem ezt le kell valahova írnom, tudnod kell Neked is…hisz’ rád is tartozik…
…talán nem függ annyira össze azzal, aminek kapcsán ez az egész eszembe jutott, hogy „kamu vagy nem kamu” ez az egész…Tőled…csak remélni tudom és bízok benne, Benned, hogy nem az…szeretlek Téged…és szeretnék Tőled most majd én egy esélyt, amivel talán boldoggá tehetlek Tégedet…mert akármit is mondasz, azért megérdemled…minden korábbi élet, vagy tett és minden ellenére…a szerelem vak…ha vak nem is vagyok, de szeretlek…szerelmes vagyok Beléd…és az érzés ismeretlen, és gyönyörű, bár fáj és kínoz is egyben…de soha, soha-soha semmiért nem adnám és nem cserélném el semmire, nem adnálak semmiért, és Senkiért…lehet, hogy még Kicsilány vagyok a magam majdnem 25 évével…de…szinte már majdnem felnőtt Kicsilány, aki pontosan tudja, hogy mit akar…
…TÉGED…és Melletted…és Veled…
…
Hátt, nagyjából ennyi lett volna, amit mondani, azaz írni, tudatni szerettem volna Veled.
…
Szeretlek Édi.
…
Pussz: Buksim.