Nagyon rég nem írt már nekem, nem tudom, mi lehet Vele. Elment, messze, apukájával, kastélyszállóba. Gyönyörű Kicsikém…mennyire rossz, amikor elmész…nem is hittem volna. Nem volt jó napom, csupa féltés, és aggódás, ott vagy messze az ismeretlenben, nem tudom kik vesznek körül, kik udvarolgatnak Neked, kik akarnak Téged…csak remélem, hogy nem bizonytalanodsz el…félek nagyon…kastély, meg barokk, meg romantika meg hangulat…egy két jobb képű pasi…megbolonduló félben vagyok…nem volt jó napom. Nagyon meleg volt, Harkán jártuk a falut egész nap. Nagyon elégett a nyakim, nem volt nálam naptej, és mos fáj az is…sokat mentünk, szerintem 10km körült baktatattunk. Hehe, az egyik ügyfélnél csengettem. Jött ki, valami alkoholista lehetett, könyékig tiszta vörös ragacsos lé volt a keze. És hiányzott a mutató ujja. Hehehe. Megkérdeztem hogy baleset történt-e. Nem, csak meggyet magozott. Ez vicces volt, azt hittem akkor vágta le. Ő is vigyorgott. Egy másik helyen egy büdös keverék vakarcs majdnem leszedte a gatyámat, annak a gazdája meg értelmi fogyatékos lehetett,mert az meg az ablakban röhögött, és azt mondogatta, hogy nem harap. Mondom eeeez?....büdös dög, betojtam ám tőle. Hamar eltakarodtam onnan. Olyan fél hat körül már itthon voltam, jó volt rövidnacira vetkőzni. Kipakoltam kisautómat, mert holnap megveszik. Jó sok kacat volt benne:) sajnálom ám egy kicsit, hálás kis jószág volt, 45ezer km-t gyűrtünk le együtt egy év alatt. Igaz a rohadék párszor szarban hagyot:(Sümeg és Pécs között, Firenze kellős közpén:))emlékszel…de jó volt…édesen segítettél, és nyugtattál, ezer autó, és mi a füstölgő motorban nyakig:)milyen édes éjszakát töltöttünk aztán Velencében…mennyire hiányzol…olyan nagyon rossz Nélküled…csak csücsülök kisszobámban, és folyamatosan Rád gondolok…mi lehet Veled, mit csinálhatsz, kik vesznek körül…ha meg arra gondolok, hogy esetleg welness fürdőt vesztek, és édes gyönyörűséges testeden más pasik legeltetik a szemüket…nem kívánom az érzést senkinek…várom már, hogy újra itthon legyél, hogy leshessem a telefont mikor hívsz, vagy mikor hívhatlak végre, s hogy tudjam jól vagy és….és még túl kell élnem egy lagzis hétvégét is…ebbe inkább most nem mennék bele. Talán majd péntek este újra kifejtem…most még kicsit előveszem a gitárom, nézem az esti meccset, és várom aggódva, hogy írj nekem…ugye haza jössz hozzám, ugye kellek még, ugye nem másra mosolyogsz oly szépségesen…de biztos többen kapnak ma este belőle…biztos ott sündörögnek apukád körül, hogy nyálcsorgatva bámulhassanak Téged…és biztos be is próbálkoznak többen, és csak remélem hogy…ugye nem, ugye nem….ugye….félek, féltelek….rossz nagyon ez így….szeretlek….végtelenül….