43. nap

...volt egyszer egy fiú, azaz ő már férfi volt inkább, túl a boldog és felelőtlen húszas évein, s túl pár kapcsolaton, amelyeket hivatalosan, sok-sok szempár és mégannyi törvény előtt kötött meg az akkori, éppen aktuális, vagy annak hitt "Igazival"...akikkel hosszó hónapok vagy évek után, de szétváltak útjaik...ugyanis egy idő után rá kellett, hogy döbbenjen, hogy ugyan sokmindenben egyetértenek, ismerik egymás szavait, vagy gondolatait, de elmúlt, kihűlt, vagy talán soha nem volt az az érzés, amelyet a nagyok és okosok, a romantikus filmek netovábbjaként...szerelemnek hívnak...a csalódásokon, a szertefoszlott álmok után nem érezte magát biztonságban senki mellett sem. egyedül bolyongott a világban, nők jöttek és nők mentek az életében, de egyikre sem tekintett úgy, ahogyan a hölgyek az elvárták, vagy éppen szerették volna...aztán egy napon, amikor maga sem hitte, hogy megváltozhat az élete egy pillantással vagy kacér mosollyal, de újra derengeni kezdett számára, milyen is az az érzés, amikor az embert melegség és kimondhatatlan nyugalom és boldogság önti el, ha a másikra ránéz...vele is ez történt.
...a lány, aki már inkább - ugyan majdnem egy évtizeddel fiatalabb volt a férfinál - nő volt, elrabolta a szívét. pillanatok alatt történt az egész. csak egy kis lánybuli, csak egy kis könnyű ital...valahogy így indult az éjszakája, és maga sem hitte, hogy annyi kapcsolaton, melyek között volt ígéretes, de valamiben mégis sántító, vagy pár napos, pillanatnyi örömöt és a hiúságát simogató után megpillantsa azt az embert, akit ugyan nem ismert, nem tudta ki ő...de megbabonázta. elvette az eszét az első pillanattól kezdve. a férfi körülrajongta őt, szerette és végre a nő, igazán Nőként érezthette magát mellette...egy olyan férfi mellett, akinek a múltja ugyan nem patyolattiszta, mert nem ő neki az első nagy szerelem, az első...de most már mégiscsak Ő az első és mindenek feletti számára, hisz' mintha a másik felét találta volna meg, úgy kiegészítették és boldoggá tették egymást.
...és közben teltek múltak az évek, és voltak nehéz napok, és voltak kiabálások vagy sírásban végződő éjszakák, de mindketten tudták és érezték legbelül, hogy ezért - ha bármi áron is - de harcolni kell. feltételek és kétségek nélkül szerették egymást, s közben a nő, mint minden nő...vagy lány...gondolatai, ha nem is gyakran, de néha-néha el-el kalandoztak afelé, amiről minden kislány álmodik...gyönyörő fehér ruha, rengeteg szempár, akik mind azt lesik, hogy a mai napon Ő a legszebb és ez a nap az övé. arról álmodott, hogy világgá kürtöli a boldogságot, hogy mindenki tudja meg, mennyire boldog is ő...nem merte mondani a férfinak sosem, csak apró célzásokat, vagy elejtett félszavakat intézett felé...és a férfi megértette mit akar Ő. tiszta szívéből szerette a nőt, feláldozta volna érte az életét is és közben olyan dolgokba is belement volna, vagy megtette volna a Nő kedvéért, amitől félt, mert már csalódott benne, amitől rettegett, mert mindegyik rosszul, fájósan végződött. de mivel szerette a lányt, hát ha nem is a "szokásos" romantikus módon - letérdelés, rózsa és gyűrű - de elkezdték szervezni a "nagy napot"...
...a nő izgatottan és várakozással teli indult el a nagy napon, a férfi idegesen, rengeteg kétség és kérdőjel között...külön mentek, hisz' azt úgy szokás, nem láthatja a férfi a csodaszép, méregdrága ruhát. a szempárok vártak, a hivatalos emberkék vártak, szólt a zene, a világ tudta, hogy az a nap az Ő napja...de a férfi rádöbbent, hogy neki ez nem kell. neki mégegyszer nem köttetnek muszályfogadalmakat, ő mégegyszer nem áll az elé az ember elé, aki korábbi kapcsolatait már összekötötte, mert érezte, hogy neki nincsen szüksége erre a felhajtásra, erre a puccparádéra...ő csak szeretni szerette volna a nőt, csendben, és teljesült volna a nő kívánsága így is...csak kicsit más keretek között...
...a lány csak várt, és várt az ajtóban. mindenki tudta, hogy valami baj lehet, mert nem lépett be a boldog "még" csak lány...és nem jött a férfi, akivel az életét képzelte és akarta az idők végezetéig összekötni. sírva rohant el. csak a barátnői segítésgével állt újra talpra. közben rengeteg idő telt el, de két külön úton. mindketten őrlödtek a szerelem érzésétől, attól, hogy ugyan talán mindketten hibát követtek el, de szerették egymást. mindketten hibát követtek elm hiszen a nő nem vette figyelembe a férfi érzéseit, a férfi pedig mindent a nő érzéseinek és kívámságának rendelt alá. ugyan kompromisszumokra mindig szükség van...de sajnos ez most nem ott köttetett...
...hosszú, kserves hónapok teltek el, míg ismét találkoztak. a két szempár mit sem változott. ugyan az a mosoly, ugyan az a kacér pillantás övezte azt a percet, amikor ismét egymáshoz simulva figyelték a csendet és hallgatták a szerelem órájának lassú kattogását...és...és nem voltak nagy szavak, és nem voltak drága ételek vagy gyertyák, és nem voltak előre kitalált vagy megírt szavak...csak az az apró kis romantika volt, amiről a lányok álmodnak. csak ők ketten, egyedül, teljesen mindegy, hogy hol...és a férfi letérdelt, és előhúzott valamit a zsebéből. kicsi volt, de mintha a világegyetem összes csillaga benne ragyogott volna. nem, nem abban a kis ékszerbem amit előhúzott...hanem a szemében. és a nő szemében...csak egy apró szó hangzott el, egy aprócska "igen"...de ezzel talán az egész élete változott meg, úgy, ahogyan az álmaiban elképzelte...
...és nem volt hivalkodó, hosszú fehér ruha, de a nő így is a legszebb volt a férfi szemében...és nem volt végeláthatatlan tömeg, csak a legfontosabb emberek, akikez igazán szerettek, a legjobb barátok és a család...és nem volt hajnalig tartó mulatozás, csak rengeteg mosollyal és vidámsággal teli este...és nem tökéletes kirakatéletük volt, tele hazugsággal, megfelelni akarással és érzelemhiánnyal...hanem olyan életük volt, amilyent akkor, szőkén és naívan, igazi kislányként egyszer megálmodott...boldog és szerelmes...
Mindenük megvolt...
...a férfinak ott volt a Nő, a nőnek ott volt a Férfi...
...semmi másra, nem volt már szükségük....
...csak EGYMÁSRA...
...
...
...
...
...
Háttt Kicsi, remélem azért végigolvastad ezt a kis történetet, mégha oly' hosszúra is sikeredett. engem megfogott, a könnyeim potyogtak tőle. a film, amit pénteken néztünk, erről szólt. és ha nem is pontosan így...de talán egyszer az én kis álmaim is valóra válnak...SZERETLEK!!!