Nincs cím

Épp most írtál nekem üzit, hogy már hazafelé, simán és nem mész fának – aminek persze különösen örülök – és azt is írtad, hogy minden rendben és menni fog (mert mi volt?). Khmmm… mintha ezt már hallottam volna. Cáfolj meg, ha nem így van…csak azért kételkedem ám, mert beledöglenék – így, ilyen „szépen” kifejezve – ha elveszítenélek. Ha nem lennél, ha nem…ááhhh, szerintem meghülyültem, vagy nem tudom, hogy mi van velem. Körülbelül félpercenként a sírás környékeztet, mert félek, hogy mi lesz velünk?, hogy leszel-e nekem?, hogy lehetek-e neked?, hogy leszünk-e egymásnak?…hogy mondod-e azt valaminkre, hogy miénk? (mint pl. ez a blog is)…hogy együtt? Aztán a másik pillanatban, pedig aránylag nyugodtan, de elképzelem, ahogyan és amit a korábbi, a vasárnapi bejegyzésedben írtál…hogy velem, hogy a naplemente, hogy a hóesés az ablakon át, hogy az együtt ébredés és szuszogás melletted…és…és…és…és most ahogyan tegnap éjjel is mondtam, a legapróbb dolgoknak is örülni tudok, és azokra vágyok a legjobban. Hogy nyugodtan, kézen fogva, örülve a napsugaraknak vagy éppen a szellőnek, de együtt lehessünk mindenféle sunnyogás és félelemérzet nélkül…persze, ha elém állnál – már függetlenül – és azt mondanád, hogy: Buksimanóm, még egyszer elment az eszem és úgy gondolom most talán sikerül és veled és leszel-e a…”…na, tényleg megzavarodtam. amúgy NANÁ! Nevetségesen hangzik, de a 3 hetes ismeretségünk után is bátran állítom, hogy ugyanezt mondtam volna…de, ezek egyelőre kislányos álmok vagy vágyak, ami talán nem csak bennem, de minden nőben benne van…csak valakinek bejön, valakinek nem…
Szóval most, hogy már nem igazán tudom, hogy mit kezdtem el írni, és nem tudom, hogy mire akartam tulajdonképpen kilyukadni…azaz azt azért tudom…nem mondom el még egyszer, hogy mit szeretnék, és nem mondom el, hogy mire vágyok, hiszen szerintem már a könyöködön jön ki. és nem zaklatni akarlak ezekkel a bejegyzéseimmel vagy az üzeneteimmel…csak tartani akarom benned a lelket, hogy ha nem hónapokig tart ez a rendrakás itt kis életedben (életünkben…), akkor, ahogyan eddig melletted voltam, most vagyok és leszek is…mert nem dől össze a világ, hanem…J
Szeretlek Édi.
És hiányzol…morrr!!!
Csók: Buksim.