...aki nem szeretett még igazán és nem tudja milyen az, amikor a másik mellette van és mégsem az övé, sohasem fogja megtudni az érzést, amellyel harcolni kell érte...
...mindig az ölembe hulltak a dolgok, de - lehet, hogy nem a legkíméletesebb módon - Te megtanítottál arra (is), hogy igenis vannak helyzetek, dolgok, amikért küzdeni kell és nem feladni. és elviselni és türelemmel lenni. és felnőni és közben mégis örök gyermeknek maradni, és tolerálni, ha éppen a helyzet azt kívánja vagy beismerni, mégha az annyira fáj is...és...és...és köszönöm mindezt...
...és ha lennének szavak, akkor elmondanám vagy leírnám, hogy mit jelentesz nekem, mit érzek...de sajnos nincsenek, úgyhogy most csak annyit, hogy: szeretlek. és lehet, hogy a kis életem nem sok...de számomra mégis azt jelented...
...szeretlek...
Buksim.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése