Köszönöm

Köszönöm Drága a verset és köszönöm, hogy nekem írtad ezt és köszönöm, hogy...hogy...hogy vagy nekem...és a tegnapi bejegyzésed közben csak csendben csordogáltak a könnyeim végig arcocskámon...mert igen...olyan dolgokat írtál, amire mindennél jobban vágyok...és örülök, hogy végre újra vannak vágyaid, kis álmaid...és nem tűnik már olyan rossznak ez az élet...és ha majd azok közül a kis vágyak, vagy álmok közül valóra válik legalább egy, már boldog leszek. és ha majd lassacskán mindegyik beteljesül...én leszek a világ legboldogabb Kicsilánya. el sem tudod képezlni, milyen hatással vagy rám...én...én még soha nem szerettem így senkit sem. azt hittem szerelmes voltam, de most érzem csak igazán, hogy amit melletted érzek...hát...az semmihez sem hasonlítható, és egészen más...és ez az igazi fájós, szenvedélyes, de közben boldog...és minden nélküled töltött pillanat szenvedés. és tegnap kicsit megerősítettél abban, hogy menni fog ez nekünk, menni fog ez neked...hogy együtt talán megcsináljuk és mi is lehetünk majd mosolygósak...és amikor tegnap vittem neked a sütit, ahogyan átöleltél ott a magtárudvarban...tudod milyen érzés volt? ahogyan kicsit fújt a meleg nyári szél, és madarak és ment le a nap...olyan nagyon nagy nyugodságot és biztonságot éreztem melletted akkor. mintha nem lett volna az egész világon senki más, csak Te meg Én. csak Mi. és...vágyok már rád...csak arra, hogy kézenfogva sétáljunk valahol. nekem nem kell tengerpart, nem kellenek csillogó-villogó dolgok...elég valahol, vagy bárhol...ahol...ahol szerethetlek...szeretni akarlak már...szabályok nélkül...
Csókollak Édes...és...hiányzol...mindennél jobban hiányzol...
Buksim.